Amálekiták

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Izrael 12 törzse és az amálekiták (AMALEC) DNy-on

Az amálekiták a Kánaántól délre és délnyugatra fekvő területek és a Sínai-félsziget őslakói. Állandó háborúságban álltak az izraelitákkal, mígnem Saul király szét nem kergette őket.

Föltehetően az amálekiták kötelékébe tartoztak a keniták, akiket a Biblia Káin leszármazottaiként említ (Szám 24,21).[1] A keniták Palesztina legdélibb részén legeltették nyájaikat, és Saul idejében valószínűleg különváltak az amalekitáktól és Júda törzséhez csatlakoztak.[2]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bánosi György – Veresegyházi Béla: Eltűnt népek, eltűnt birodalmak kislexikona. Budapest: Anno. 1999. 10. o. ISBN 963919929X  
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap