Dániel próféta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rubens festménye: Dániel az oroszlánbarlangban. (1615)
Dániel síremléke az iráni Szúzában.

Dániel próféta (Héberül: דָּנִיּאֵל, ejtsd Daniyyel; Perzsául: دانيال, Dâniyal, illetve Dani, داني ; Arabul: دانيال, Danyal) bibliai személy, a róla elnevezett könyv központi alakja. Nevének jelentése „bírám az Isten” vagy „Isten ítél”. A Dániel könyve 5.12 szerint a babiloni királytól a Balâṭsu-uṣur (בֵּלְ‏טְ‏שַׁאצֵּר Bēlṭəšăʾccăr) nevet kapta, amely miatt Baltazár néven is ismert.

Származásáról annyit tudunk, hogy Júda egyik előkelő családjából való. II. Nabú-kudurri-uszur (bibl. Nabukodonozor) (uralk: Kr. e. 604-562) Babilonba vitette, ahol írnoki képzést kapott, majd az udvarban szolgált. Tehetsége és tudása következtében igen magas beosztásba került. (Dán. 2:48 Dán 5:11,29) Inkább államférfi, mint próféta volt , könyve mégis megérdemelten került be a prófétai iratok közé. Igazságosságáról és bölcsességéről nevezetes emberként Ezékiel, aki később került a birodalmi fővárosba, Noé és Jób közé sorolja (Ez. 14,20), és bölcsességét dicséri (Ez. 28,3).

A zsidó és keresztény hagyomány őt tartja a Dániel könyve eredeti szerzőjének, mint II. Nabú-kudurri-uszurnak (Kr. e. 604-562) és utódainak kortársa.

A rasz samrai leletek (Ugarit) említenek egy Dániel nevű istenséget, aki mint a bölcsesség istene intézi az özvegyek és árvák igazságát.

Emlékezete [szerkesztés]

  • A pécsi egyházmegyében a középkorban bukkan fel magyar tisztelete.
  • A Pray-kódexben is megtalálható ünnepnapja.
  • Szuzában van a sírhelye.

Forrás [szerkesztés]

Lásd még [szerkesztés]