Babiloni fogság
A babiloni fogság vagy babiloni száműzetés a zsidó történelemnek az a szakasza, volt amikor a Júdai Királyságból Nabukodonozor (II. Nabú-kudurri-uszur) a zsidókat Babilonba hurcoltatta. A I. e. 597-es elhurcoltatással kezdődött, amikor a királyi udvart, más előkelőket, mesterembereket és Júdea lakosságának egy jelentékeny részét, mintegy tízezer embert toloncoltak át,[1] Jeruzsálem I. e. 587-ben történt eleste és a Templom lerombolása után folytatódott.[2]
A babiloni krónika szerint Nabukodonozor I. e. 599-ben vette ostrom alá Jeruzsálemet.[3][4] Az ostrom alatt, I. e. 598-ban meghalt Júdea királya, Jójákim,[5] és fia, Konjáhú lett az utóda, nyolc vagy 18 éves korában.[6] Mintegy három hónappal később a város elesett (Krónikák könyve 36:9),[7] I. e. 597-ben, Adar hónapjának 2 napján (március 16.). Nabukodonozor a várost és a Templomot kifosztotta és a zsákmányt Babilonba vitték. Babilóniába hurcolták Konjáhut, udvarát és másokat, összesen mintegy tízezer júdait,[1] és szétszórták őket a birodalomban (Királyok könyve 2, 24:14). Köztük volt Ezékiel is. Ezzel megkezdődött a babiloni fogság.
Nabukodonozor Cidkiját, Jójákim testvérét nevezte ki Júdea királyának. A fogságba hurcoltak továbbra is Konjáhut tekintették a jog szerinti királynak: ő lett az első exilarcha („a száműzöttek vezetője”).
A déli Júdea zsidóságát az i. e. 598–597-ben, illetve 587–586-ban történt hódítások során kényszerítették száműzetésbe. A történészek egyetértenek, hogy a deportálásokra több hullámban került sor, nem az összes zsidó hagyta el Júdeát, és voltak olyan zsidók, akik végül Babilonban maradtak.
A fogság alatt a nép nagy része, különösen az előkelők, elsajátították az ottani szokásokat, s így részben beolvadtak a lakosságba. Néhányan magas ranghoz és nagy gazdagságra jutottak. Volt azonban egy töredék, amely a próféták tanításának megfelelően Isten büntetését látta a nagy nemzeti csapásban és buzgón várta a visszatérést őseik földjére.[8]
A száműzetés akkor ért véget, amikor I. e. 538-ban a babiloni birodalmat megdöntötte a perzsa Kurus (nevének görög alakja Kürosz, a Bibliában Cirrusz), aki engedélyt adott a zsidóknak, hogy visszatérjenek a zsidó Júdea tartományba.[9] A hazatérők száma 50 ezer körül lehetett.[10]
A fogság, a visszatérés és a jeruzsálemi templom újjáépítése a zsidó történelem és a judaizmus legfontosabb eseményei közé tartoznak és jelentős hatást gyakoroltak a zsidó kultúra és hagyományok fejlődésére.
Zsidók egészen a mai Izrael állam megalapításáig, a 20. század közepéig éltek Babilon földjén, ekkor azonban a legtöbben Izraelbe költöztek.
Jelképe[szerkesztés]
„A zsidó gondolkodásban, már két és fél évezrede babiloni fogság: más népek között élni idegenként.”[11] – Kényszerű próba, lehetőség megtisztulni. A türelmes érdemesül a megváltásra.[12] A fogság héberül = galut. Szórványt is jelent. Görög megfelelője ~ diaszpora, nem hadifogság. Aki, kényszerűen, nem az országban (erec) él, szórvány, kisebbség.[13] A hívő Jeruzsálem felé fordulva, napjában háromszor imádkozik.[14]
Murasu okmányai[szerkesztés]
1894-ben Nippurban találták a Murasu bankárság közel 1000 okmányát. A cég babiloni, de alkalmazottai, üzletfelei közt zsidó is van. Harmadfélezer névből mintegy 100 zsidó név, az alija, erecbe költözés után, 100-150 évvel. A személynév gyakran – a szülők elköteleződése. A Jahve és az Él istennév ekkorra egyenértékű. A zsidó-arány Nippurban 2,5-3%. Ide telepítették a legtöbb foglyot. Aki akart, visszament, a maradvány zsidó maradt, a maga módján.[15]
Templom[szerkesztés]
Ezékiel látomásban éri a Templom meggyalázását. Indulata hárítaná azt.[16] A Templom felépülte után évtizedekkel Nehemja perzsa engedéllyel (i.e. 440/430) rendbe szedi a Templom ügyeit majd visszatér a királyi udvarba (Susa).[17]
Ezékiel a szombat megtartását, a szó erejét (ima, beszéd, vita, magyarázat) hirdette. A magatartás az azonos (identitás) megtartója.[18]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b The Oxford History of the Biblical World, ed. by Michael D Coogan. Pub. by Oxford University Press, 1999. pg 350
- ↑ Jeremiah 52:28-30. mechon-mamre.org. [2021. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. március 7.)
- ↑ No 24 WA21946, The Babylonian Chronicles, The British Museum
- ↑ Geoffrey Wigoder, The Illustrated Dictionary & Concordance of the Bible Pub. by Sterling Publishing Company, Inc. (2006)
- ↑ Dan Cohn-Sherbok, The Hebrew Bible, Continuum International, 1996, page x. ISBN 0-304-33703-X
- ↑ [1] Bible Studies website
- ↑ Philip J. King, Jeremiah: An Archaeological Companion (Westminster John Knox Press, 1993), page 23.
- ↑ Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2023. december 8.
- ↑ http://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/History/exile2.html
- ↑ http://lexikon.katolikus.hu/B/babiloni%20fogs%C3%A1g.html
- ↑ Komoróczy Géza 233. o.
- ↑ VII,1,Jehuda Ibn Tibbon héber szövege szerint Komoróczy Géza 233. o.
- ↑ Komoróczy Géza 235. o.
- ↑ Komoróczy Géza 249. o. (Dán 6,11)
- ↑ Komoróczy Géza 253-255. o.
- ↑ Komoróczy Géza 264. o. (Ez.8)
- ↑ Komoróczy Géza 264. o.
- ↑ Komoróczy Géza 265–267. o.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Babylonian captivity című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- Yohanan Aharoni & Michael Avi-Yonah, "The MacMillan Bible Atlas", Revised Edition, 96–106. o.(1968 & 1977 by Carta Ltd.)
- Komoróczy Géza: Bezárkózás a nemzeti hagyományba – Az értelmiség felelőssége az ókori keleten, Századvég 1992, ISBN 963 7911 32 4 / A babiloni fogság – Egyéni és közösségi stratégiák az identitás megőrzésére kisebbségi helyzetben (1990)
- The Babylonian Exile Archiválva 2011. július 28-i dátummal a Wayback Machine-ben – Crash Course in Jewish History
