Babiloni fogság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A babiloni fogság vagy babiloni száműzetés a zsidó történelemnek az a szakasza, amikor a júdeai királyságból Nabukodonozor a zsidókat Babilonba hurcoltatta. A Kr. e. 597-es elhurcoltatással kezdődött, amikor a királyi udvart, más előkelőket és mesterembereket és Judea lakosságának egy jelentékeny részét, mintegy tízezer embert toloncoltak át[1], és Jeruzsálem Kr. e. 587-ben történt eleste és a Templom lerombolása után folytatódott.[2] A fogság alatt a nép nagy része, különösen az előkelők, beleélték magukat a babiloni viszonyokba, elsajátították az ottani szokásokat, s így részben beolvadtak a pogányok közé. Néhányan magas ranghoz és nagy gazdagságra jutottak. Volt azonban egy töredék, amely a próféták tanításának megfelelően az Isten büntetését látta a nagy nemzeti csapásban és buzgón várta a visszatérést az ősi földre.[3]

A babiloni krónika szerint Nabukodonozor Kr. e. 599-ben vette ostrom alá Jeruzsálemet.[4][5] Az ostrom alatt, Kr. e. 598-ban meghalt Júdea királya, Jójákim[6], és fia, Konjáhú lett az utóda, nyolc vagy 18 éves korában.[7] Mintegy három hónappal később a város elesett (Krónikák könyve 36:9)[8], Kr. e. 597-ben, Adar hó 2-án (március 16.). Nabukodonozor a várost és a Templomot is felprédáltatta és a zsákmányt Babilonba vitték. Babilóniába hurcolták Konjáhut, udvarát és másokat, összesen mintegy tízezer júdeait[1], és szétszórták őket a birodalomban (Királyok könyve 2, 24:14). Köztük volt Ezékiel is. Ezzel megkezdődött a babiloni fogság.

Nabukodonozor Cidkijját, Jójákim testvérét nevezte ki Judea királyának. A fogságba hurcoltak továbbra is Konjáhut tekintették a jog szerinti királynak: ő lett az első exilarcha ("a száműzöttek vezetője").

A déli Júdea zsidó lakóit az 598-597-ben, illetve 587-586-ban történt hódítások során kényszerítették száműzetésbe. A történészek egyetértenek, hogy a deportálásokra több hullámban került sor, nem az összes zsidó hagyta el Júdeát, és voltak olyan zsidók, akik végül Babilónban maradtak.

A száműzetés akkor ért véget, amikor Kr. e. 538-ban a babiloni birodalmat megdöntötte a perzsa Kurus (görög Kürosz, a Bibliában Cirrusz), aki engedélyt adott a zsidóknak, hogy visszatérjenek a zsidó Yehud Medinata tartományba.[9] A hazatérők száma 50 000 körül lehetett.[10]

A fogság, a visszatérés és a jeruzsálemi templom újjáépítése a zsidó történelem és a judaizmus legfontosabb eseményei közé tartoznak és jelentős hatást gyakoroltak a zsidó kultúra és hagyományok fejlődésére.


Zsidók egészen a mai Izrael állam megalapításáig, a 20. század közepéig éltek Babilon földjén, ekkor azonban a legtöbben Izraelbe költöztek.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b The Oxford History of the Biblical World, ed. by Michael D Coogan. Pub. by Oxford University Press, 1999. pg 350
  2. Sablon:Bibleverse
  3. http://www.kislexikon.hu/babiloni_fogsag.html
  4. No 24 WA21946, The Babylonian Chronicles, The British Museum
  5. Geoffrey Wigoder, The Illustrated Dictionary & Concordance of the Bible Pub. by Sterling Publishing Company, Inc. (2006)
  6. Dan Cohn-Sherbok, The Hebrew Bible, Continuum International, 1996, page x. ISBN 0-304-33703-X
  7. [1] Bible Studies website
  8. Philip J. King, Jeremiah: An Archaeological Companion (Westminster John Knox Press, 1993), page 23.
  9. http://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/History/exile2.html
  10. http://lexikon.katolikus.hu/B/babiloni%20fogs%C3%A1g.html

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Yohanan Aharoni & Michael Avi-Yonah, "The MacMillan Bible Atlas", Revised Edition, pp. 96–106 (1968 & 1977 by Carta Ltd).
  • The Babylonian Exile - Crash Course in Jewish History

Ez a szócikk részben vagy egészben a Babylonian captivity című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.