Illés próféta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Illés (néha Éliás, héber אליהו, Elijahu, jelentése „Jahve az én istenem”) i. e. 9. századi izraeli próféta a judaizmusban, a kereszténységben és az iszlámban. Az Ószövetség, a Talmud, a Misna és a Korán is ír róla. Malakiás egyik jövendölése szerint az ő visszatérte fogja megelőzni a Messiás megérkezését.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az izraeli Acháb király (Kr. e. 874-853) idején működött. A Királyok könyve szerint Tisbéből való, származásáról semmit nem tudunk, sem személyéről, sem Tisbe hollétéről nem maradt fenn történelmi dokumentum. Feltűnés nélkül jelenik meg a Királyok könyvében, amikor egy visszaélés kapcsán felszólal Acháb és felesége, a türoszi származású Jezabel ellen. A királyné ezután hajtóvadászatot indít a próféták ellen, Illés és társai a Kerit-patak völgyében találnak menedéket. A szárazság miatt azonban előmerészkedik, és a föníciai Sarepta (bibliai Carefta, ma Sarafand, Libanon) városában egy özvegynél bujkál. Amikor Izraelben már reménytelenné válik az élelemhiány, Illés "párbajra" hívja Baál papjait Kármel-hegyére Szamária és Tirusz határán. A szükségben segítséget nyújtó Isten képével akarja meggyőzni Izrael népét, és valóban, Jahve tüzet küld áldozatára, majd esőt a száraz országra.

Jezabel királyné ezek után elüldözte az országból, a Sínai-félszigetre ment, ahol Mózeshez hasonlóan a hegyen találkozott Jahvéval. A Biblia ettől kezdve rengeteg szövegrészt hoz az életéről, amelyek később Jézus tetteiben és szavaiban térnek vissza. Visszatértekor Illés kiválasztotta utódát Elizeus személyében.

Illés a mennybe került, melyet Elizeus úgy meséli el, hogy "egy tüzes szekér, tüzes lovakkal […] forgószéllel" vitte fel az égbe.[1]

Az Újszövetségben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jézus megdicsőülése idején Illéssel és Mózessel együtt jelent meg a tanítványai előtt. [2]

Jézust, illetve Keresztelő Jánost a zsidók közül sokan Illés megtestesülésének gondolták.[3] [4]

Bibliai szövegrészek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1Kir 21 / 1Kir 17 / 1Kir 18 / 1Kir 19 / 2Kir 2,1-17

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 2. Kir. 2:11
  2. Máté 17:3
  3. Lukács 9:19
  4. János 1:21

Könyvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rainer Albertz: Illés - Isten tüzes harcosa (Kálvin Kiadó, Budapest 2007)