Sámuel próféta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Sámuel (héberül: שְׁמוּאֶל , jelentése: Isten meghallgatott), (Kr. e. 12. századKr. e. 11. század) bibliai, ószövetségi próféta Mózes után[1], az ókori Izrael utolsó, egyben legjelentősebb bírája, mintegy 20 évig. Ő volt az, aki a zsidók első, majd második királyát felkente, Saul, illetve Dávid személyében.

Sámuel megáldja Sault


Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anyja, Hanna gyermektelenségétől szenvedve fogadalmat tett az Úrnak, hogy ha fia születik,akkor azt Neki fogja áldozni szolgálatra. Sámuelt ezért gyermekkorában Silóba vitte, és Éli főpapra bízta. Itt nevelkedett Silóban a szent sátor mellett. Amikor Éli halála után Sámuel lett egész Izrael bírája, szembefordult a nép bálványimádásával, és visszaállította Isten imádását és az istentisztelet rendjét a Tóra megtartásával.

Megalapította az első prófétaiskolákat, amelyekben a próféta-növendékek együtt laktak. A próféták, mint a nép tanácsadói, mellettük álltak mindenféle ügyeikben, intve, figyelmeztetve a népet, ha Isten törvényeitől eltértek.

Sámuel fiai, Joel és Abijám méltatlannak bizonyultak apjuk örökébe lépni, ezért a vének arra kérték Sámuelt, hogy adjon királyt Izrael népének. Sámuel nem szívesen alapította meg a királyságot,[2] de Isten tanácsára aztán Sault felkente királynak. Később, mikor Isten elvetette Sault, Dávidot kente fel Izrael 2. királyaként.

Egyéb, a személyéhez köthető adat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Talmudi hagyomány a bibliai Rúth könyvét is Sámuelnek tulajdonítja.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. II. Krón 35:18
  2. 1. Sám 8. rész

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bibliai nevek és fogalmak, 8. kiadás, Evangéliumi Kiadó
  • The Wall Chart of World History, Bracken Books Kiadó, 1989.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]