Gaspar de Crayer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Arcképe Van Dyck nyomán (1630)

Gaspar de Crayer (névváltozatok: Jaspar, Gaspard vagy Caspar de Crayer; Antwerpen, 1584. november 18. — Antwerpen, 1669. január 27.) holland történeti- és portréfestő barokk stílusban.

Élete, munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Atyja műkereskedő és dekoratőr festő volt. Gaspar de Crayer mestere Raphael van Coxcie, aki a reneszánsz művészetet közvetítette felé. De Crayer 1664-ig Brüsszelben, majd Gentben élt. Nagyon sokat dolgozott a spanyol udvar részére, mert a festés mellett műtárgyak beszerzésével is megbízták. 1635–1641 között Ferdinánd helytartó udvari festője volt. Megbízásból német fejedelmeknek is festett.

Peter Paul Rubens példája nyomán nagy műhelyet létesített Brüsszelben, s tömegesen festette nagy méretű oltárképeit, festői stílusára is Rubens művészete hatott. Azonban szürkés és sárga tónusú, gyakran szentimentális képei nem értek fel Rubens alkotásainak színvonalához, ezzel együtt is a vallási témában Van Dyck mellett De Crayer Rubens legkiválóbb tanítványa. Neki köszönhető, hogy Dél-Hollandiában hatott és elterjedt Rubens művészete.

A nagy műhely, a sok megrendelés rengeteg munkát jelentett De Crayer számára, hiszen a kezdéstől a befejezésig teljesen ő felelt a munkákért, ezért is van rengeteg rajza, vázlata, amelyek mintegy előkészítőül szolgáltak a megrendelt műalkotásokhoz. Legtöbb képe a brüsszeli és a genti képtárakban található, de számos oltárképét őrzik flamand templomokban és apátságokban. Vannak igen kiemelkedő alkotásai, köztük IV. Fülöp egy törpével, a hamburgi Kunsthalleban levő férfiképmása, Ferdinánd bíborosról készített portréja, a Szűzanya megkoronázása, stb.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gaspar de Crayer témájú médiaállományokat.
  • Művészeti lexikon. 1. köt. Szerk Éber László. Budapest : Győző Andor kiadása, 1935. Crayer, Jasper de lásd 212. p.
  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.