III. Fülöp burgundi herceg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
III. Fülöp burgundi herceg
Philip the good.jpg
Jó Fülöp arcképe, az általa alapított Aranygyapjas Rend kitüntetésével, Rogier van der Weyden festménye után készült miniatúra

Burgundia hercege (1419), Flandria, Artois, Charolais grófja, Burgundia palotagrófja, Mechelen ura (1419), Namur őrgrófja (1421), Hainault, Holland, Zeeland grófja, Antwerpen őrgrófja (1433), Auxerre, Mâcon, Vermandois, Amiens, Ponthieu, Eu és Boulogne grfója (1435), Luxemburg hercege (1443-1451)
Uralkodási ideje
1419. szeptember 10. – 1467. június 15.
Elődje János burgundi herceg
Utódja Merész Károly
Életrajzi adatok
Uralkodóház Valois-ház
Teljes neve 'PHILIPPE de Bourgogne'
Született
1396. július 31.
Dijon
Elhunyt
1467. június 15. (70 évesen)
Brugge
Nyughelye Dijon, Église des Chartreux
1467
Házastársa 1) Michelle de France 2) Bonne d'Artois 3) Infanta Dona Isabel de Portugal
Gyermekei Antoine, Josse, Károly és 18 törvénytelen gyermek
Édesapja János burgundi herceg
Édesanyja Hainaut-i Margit

III. (Jó) Fülöp (franciául: Philippe le Bon) (Dijon, 1396. július 31.Brugge, 1467. június 15.) Burgundia hercege volt 1419-től haláláig. Fülöp a Valois-ház egyik ágának tagja volt, közeli rokonságban állt a francia királyi családdal. Uralkodása alatt érte el a Burgundi Hercegség hatalma és tekintélye csúcsát, és Fülöp pártfogásának, valamint bőkezűségének hála udvarában virágoztak a művészetek. Az uralma alá tartozó területeken széles körű adminisztratív reformokat kezdeményezett és támogatta a flamand művészeket, mint például Jan van Eyck. Külpolitikájában igyekezett Anglia és Franciaország között egyensúlyozni. Az angolokkal kötött szövetség egyik jelentősebb mozzanata volt, amikor Fülöp katonái elfogták Jeanne d’Arc-ot és átadták az angoloknak.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fülöp címere 1430 után

Fiatalkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dijon városában született, Félelemnélküli János burgundi herceg és Hainaut-i Margit grófnő ötödik gyermekkeként. 1405. január 28-án apja kinevezte a burgundi trón örökösének és ebből az alkalomból a Charolais grófja címet kapta. Feltehetően ezután, 1405. február 14-én jegyezték el Michelle de France hercegnővel (Párizs, 1395. január 11. – Gent, 1422. július 8.), VI. Károly francia király és Bajor Izabella lányával, akivel 1409 júniusában kötött házasságot Párizsban. A házasságból nem született gyermek.

1419-ben, apja halála után Fülöp örökölte annak címeit. Első felesége halála után újra nősült, 1424. november 30-án Moulins-les-Engelbert-ben vette el Bonne d'Artois-t, Artois Fülöp, Eu grófjának lányát és nagybátyjának, II. Fülöp nevers-i grófnak özvegyét. Fülöp feleségét időnként összekeverik biológiai nagyanyjával, apja nővérével, akinek szintén Bonne volt a neve.

Második feleségének korai halála után csak 1430-ban nősült újra, felesége Izabella portugál hercegnő (1397 - 1471. december 17.), I. János portugál király lánya. A házasságból három fiúgyermek született:

Fülöpnek törvényes feleségei mellett számos szeretőt tartott, akik közül összesen 11 ismert, tőlük 18 törvénytelen gyermeke született, közülük a legismertebb Antoine "le Grand" de Bourgogne (1421 - Château Tournehem 1504. május 5.), Merész Károly udvarmestere és hadvezére, valamint Philippe de Bourgogne (1464 - Wijk bij Duurstede, 1524. április 7.), Flandria admirálisa, Geldern és Kortrijk kormányzója, végül Utrecht püspöke. Emellett Fülöpnek összesen 12 törvéytelen gyermeke ismert további szeretőitől.

Uralkodása és külpolitikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fülöp szobra a dijon-i hercegi palota udvarán

Szövetség Angliával[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fülöp apja halála után kapta meg a Burgundia hercege, Flandria, Artois és franche Comte grófja címeket. Jánost 1419-ben gyilkolták meg és Fülöp a francia trónörököst, a későbbi VII. Károlyt gyanúsította a merénylettel, aki éppen Montereau-ban találkozott Jánossal, és tovább folytatta az Armagnac-család elleni küzdelmét. 1420-ba Fülöp szövetséget kötött V. Henrik angol királlyal (troyes-i szerződés) és együtt bevonultak Párizsba. A burgundiak és az angolok közötti szövetséget tovább erősítette azzal, hogy 1423-ban Anna nővérét feleségül adta János bedfordi herceghez, VI. Henrik angol király gyámjához és régenséhez.

1430-ban a százéves háború küzdelmei során Fülöp katonái Compiègne közelében elfogták Jeanne d’Arc-ot, majd kiadták az angoloknak, akik máglyahalálra ítélték, mint boszorkányt. 1435-ben a Fülöp aláírta az arrasi egyezményt, amelyben átállt a francia trónörökös oldalára, elismerte VII. Károly francia trónigényét, és visszajuttatták Párizst a francia királynak. Fülöp döntését befolyásolhatta a franciák katonai fölénye, a Németalföldön való terjeszkedés célja (amely elvonta figyelmét a százéves háborútól) és vágya, hogy a francia királyság első hercegeként ismerjék. Azonban ez a szövetség is felbomlott, amikor 1439-ben Fülöp támogatta a francia nemes urak felkelését Károly ellen és udvarába fogadta a lázadó trónörököst, a későbbi XI. Lajost.

A burgundi birtokok kiterjesztése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az angolokkal kötött szövetség felbomlása után Fülöp már nem nagyon ártotta be magát a százéves háború küzdelmeibe, hanem figyelmét a burgundi birtokok kiterjesztésére fordította, elsődleges célpontjai a németalföldi grófságok és hercegségek voltak. 1429-ben megszerezte a Namuri Hercegséget, amelyet III. János namuri őrgróftól vett meg. 1432-ben megszerezte Hainaut, Holland, Zeeland és Frízia grófságokat, miután legyőzte Jacqueline hainaut-i grófnőt, Gloucester grófjának feleségét. 1430-ban unokatestvére, Saint-Pol Fülöp halála után örökölte Brabant és Limburg hercegségeket és az Antwerpeni Őrgrófságot. 1443-ban megvásárolta Luxemburg nagyhercegségét Erzsébet bohémiai hercegnőtől.

A területi terjeszkedés után nekilátott a burgundi uralom alá tartozó területek összefogásának és közigazgatásuk megszervezésének. 1463-ban visszaadott XI. Lajosnak néhány, a százéves háborúban elfoglalt francia területet és ebben az évben összehívta a burgundi hercegség első nemzetgyűlését. A gyűlés összehívásának célja éppen egy, a francia király ellen viselt háborúhoz szükséges kölcsön megszavazása volt, illetve elfogadtatta fia, Károly utódlását.

Udvari élet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rogier van der Weyden miniatűrája 1447-8-ból. Fülöp és fia, Merész Károly a burgundi udvarban

Fülöp korabeli szemmel nézve is extravagáns udvart gyűjtött maga köré. A burgundi területeken és Németalföldön egyre jobban erőre kapó polgárosodási folyamattal szemben udvara a középkori lovagi világ egyik utolsó bástyája volt. 1422-ben nem fogadta el az angol Térdszalagrend kitüntetését, mivel azt árulásnak tartotta névleges hűbérura, a francia király ellen, de 1430-ban létrehozta saját kitüntetését, az Aranygyapjas-rendet. A hercegségnek nem volt állandó székhelye, udvarát folyamatosan költöztette számos palotája között, a legtöbb időt Brüsszelben, Brugge-ben és Lille-ben töltötte. Rendszeresen rendezett nagy lakomákat és ünnepségeket, valamint lovagjai számára lovagi tornákat. 1444 és 1446 között a becslések szerint Burgundia összes adóbevételeinek 2%-át költötte el egyetlen itáliai selyemkereskedőnél, Giovanni di Arrigo Arnolfininél.[1] 1454-ben, Konstantinápoly eleste után egy évvel keresztes hadjáratot tervezett indítani az Oszmán Birodalom ellen, de végül ebből a tervből semmit nem lett.

Udvarát a kortársak Európa legnagyszerűbb és legfényűzőbb udvarának tartották, vezető szerepe volt a korabeli ízlés és divatirányzatok kialakításában. Ez jelentősen segítette a burgundi kézműveseket és a luxuscikkek előállítóit, akikhez Európa minden részéről özönlöttek a megrendelések. Az egyik példa erre, hogy a miniatúrákkal illusztrált kéziratok és kódexek beszerzői az angol és francia beszállítóktól egyre inkább a holland mesterekhez fordultak, amit Fülöp is elősegített, hiszen uralkodása alatt több, mint 600 kötettel gyarapította könyvtárát.[2]

Más művészeti ágakat is támogatott, hiszen számos nagy faliszőnyeget (amelyeket előnyben részesített a festményekkel szemben), aranytárgyakat és ékszereket rendelt. Uralkodása alatt a burgundi udvari zenekar volt kora legjobbja, a 15. szd. leghiresebb énekesei, zenészei és zeneszerzői mind udvarában gyülekeztek.

Leszármazása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lenti táblázat Fülöp családfáját abrázolja három nemzedékre visszamenőleg
Jó Fülöp Apja:
II. János burgundi herceg
Apai nagyapja:
II. Fülöp burgundi herceg
Apai nagyapai dédapja:
II. János francia király
Apai nagyapai dédanyja:
Bonne of Bohemia
Apai nagyanyja:
III. Margit flamand grófnő
Apai nagyanyai dédapja:
II. Lajos flamand gróf
Apai nagyanyai dédanyja:
Brabanti Margit
Anyja:
Bajor Margit burgundi hercegné
Anyai nagyapja:
I. Albert bajor herceg
Anyai nagyapai dédapja:
IV. Lajos német-római császár
Anyai nagyapai dédanyja:
Margit hainaut-i grófnő
Anyai nagyanyja:
Margaret of Brieg
Anyai nagyanyai dédapja:
Louis I of Liegnitz-Brieg
Anyai nagyanyai dédanyja:
Agnes of Glogau

Címei és címerei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Blason Charolais.svg 1405. január 28 –1431. január, 1432. február 5–1432. április, 1432. augusztus–1432. november: Charolais grófja mint II. Fülöp
  • Blason fr Bourgogne.svg 1419. szeptember 10–1467. július 15.: Burgundia hercege mint III. Fülöp
  • Artois Arms.svg 1419. szeptember 10–1467. július 15.: Artois grófja mint V. Fülöp
  • Blason comte fr Nevers.svg 1419. szeptember 10–1467. július 15.: Burgundia palotagrófja mint V. Fülöp
  • Blason Nord-Pas-De-Calais.svg 1419. szeptember 10–1467. július 15.: Flandria grófja mint III. Fülöp
  • Namur Arms.svg 1429. március 1.–1467. július 15.: Namuri őrgróf mint IV. Fülöp
  • Coat of arms of Brabant.svg 1430. augusztus 4.–1467. július 15.: Brabanti herceg mint II. Fülöp
  • Austria coat of arms simple.svg 1430. augusztus 4.–1467. július 15.: Lotaringia hercege mint II. Fülöp
  • Limburg New Arms.svg 1430. augusztus 4.–1467. július 15.: Limburg hercege mint II. Fülöp
  • Hainaut Modern Arms.svg 1432. április–1467. július 15.: Hainaut grófja mint I. Fülöp
  • Counts of Holland Arms.svg 1432. április–1467. július 15.: Holland grófja mint I. Fülöp
  • Coatofarmszeeland.PNG 1432. április–1467. július 15.: Zeeland grfója mint I. Fülöp
  • Armoiries Comtes de Luxembourg.svg 1443–1467. július 15.: Luxemburg hercege mint I. Fülöp

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. National Gallery Catalogues: The Fifteenth Century Netherlandish Paintings by Lorne Campbell, 1998, ISBN 978-1-85709-171-7
  2. T Kren & S McKendrick (eds), Illuminating the Renaissance - The Triumph of Flemish Manuscript Painting in Europe, Getty Museum / Royal Academy of Arts, 2003, p. 68, ISBN 1-903973-28-7