Északi-tenger

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Északi-tenger
NASA NorthSea1 2.jpg
Országok Norvégia, Dánia, Nagy-Britannia, Németország, Hollandia, Belgium, Franciaország
Hely Atlanti-óceán
Elsődleges források Elba, Forth, Weser, Rajna, Maas, Schelde, Temze, Humber, Ems
Hosszúság 960 km
Szélesség 580 km
Felszíni terület 580 000 km2
Átlagos mélység 95 m
Legnagyobb mélység 700 m
Elhelyezkedése
é. sz. 56°, k. h. 3°Koordináták: é. sz. 56°, k. h. 3°
Nseamap.gif

Az Északi-tenger az Atlanti-óceán egyik tengere, keletről Norvégia és Dánia, nyugatról Nagy-Britannia, délről Németország, Hollandia, Belgium és Franciaország határolja. Területe 580 000 km².

Hozzá tartoznak a Skagerrak és a Kattegat nevű tengerszorosok, amelyek Norvégia és Dánia között találhatók, és összeköttetést nyújtanak a Balti-tengerrel.

Délen a Doveri-szoroson és a La Manche-on keresztül csatlakozik az Atlanti-óceánhoz. Északon a Norvég-tengerrel érintkezik.

Több fontos folyó is az Északi-tengerbe ömlik :

A Kieli-csatorna rendkívül forgalmas mesterséges átjáró a Balti- és az Északi-tenger között.

Történelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Északi-tenger medencéje két részből áll, az északi rész a nagyobb, ez a Fríz-szigetek és Norfolk megye vonalától északra lévő terület. A déli medence a Doveri-szorost és a La Manche-csatornát foglalja magában.

Az utolsó jégkorszak alatt az északi medence legnagyobb része jégtakaróval borított volt, a többi rész a déli medencével együtt tundra volt. Azóta az emelkedő tengerszint fokozatosan elborítja a szárazföldet, és a vihardagályok rombolják a partvonalat.[1] A korábbi szárazföld helyén a sekély Dogger Bank és a Széles Tizennégyesek húzódnak Franciaország és a Brit-sziget között.

A „Cromerian” interglaciális korszakban egy természetes mészkőgát választotta el délen az óceántól az Északi-tengert South Foreland és Blanc Nez-fok között. Általában ezt nevezik a „Dover-szorosi földhíd”-nak, de ez összeomlott (a következő jégkorszak folyamán), és máig ez jelenti a legsekélyebb vonalat a Brit-szigetek és a kontinentális Európa között. Egy újabb jégkorszak idején, az óceánok vízszintjének csökkenése miatt ez akár a felszínre is kerülhet. A megmaradt természetes mészkőgátban fut végig a Franciaországot Angliával összekötő Euro-tunnel alagútja is.

Az 1953-as északi-tengeri árvizet okozó vihardagály következtében 2 000 ember halt meg Hollandiában és Angliában.

Természeti erőforrások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Óriási mennyiségű kőolaj és földgáz található a tengerfenék alatt, emiatt fúrótornyok százait telepítették a tengerre. A tankerhajó forgalom is óriási méreteket ölt, ez a terület Európa fő kőolaj- és földgázlelőhelye.

Természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Rajna és az Elba folyók által az Északi tengerbe szállított, fagyálló, korróziógátló folyadékként használatos benzotriazol potenciálisan veszélyezteti a vízi élővilágot.[2]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Xavér és a geomorfológia – Pangea.blog.hu, 2013. december 7.
  2. Fagyálló az Északi-tengerben – Greenfo.hu, 2011. december 5.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Wikimedia Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Északi-tenger témájú kategóriát.
  • Az Északi-tenger partvidéke a klímaváltozás nyertese lehet, Agrár Európa, 2009. (13. évf.) Február/1. sz. 4-5. old.
  • Horváth Gábor: Jégtörés az Északi-sarkvidéken, Természet világa: természettudományi közlöny, 2006. (137. évf.) 11. sz. 493-496. old.
  • Jäger Katalin - Szili István: A watt világa: az Északi-tenger nemzeti parkja, Természetbúvár, 1998. (53. évf.) 4. sz. 28-30. old.
  • Der Spiegel: Megmenthető-e az Északi-tenger?, HVG, 1985. (7. évf.) 44. (335.) sz. 19-20. old.
  • Az Északi tenger madarainak védelmében, Búvár (1960-1989), 1980. (35. évf.) 3. sz. 110. old.
  • Az Északi-tenger halállománya, Halászat, 1976. (22. (69.) évf.) 3. sz. B3. old.
  • Karczag László: Miért növekszik az Északi-tenger halállománya, Halászat, 1976. (22. (69.) évf.) 5. sz. 158. old.
  • Az Északi-tenger földgáza; Új földgázvezeték az angol Északi-tengeren, Bányászati és kohászati lapok. Kőolaj és Földgáz, 1968. (1. (101.) évf.) 3. sz. 94. old.
  • Sávoly Pál: Partvédelem az Északi-tenger keleti részén, különösképpen Németalföld partjain, Vízügyi közlemények, 1934. (16. évf.) 4. sz. 708-709. old.
  • Kéz Andor: Fizikai talajmozgások az Északi tenger partján, Természettudományi közlöny , 1929. (61. évf.) 1. sz. 173. pótfüzet 38-40. old.