Brassó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Brassó (Brașov, Kronstadt)
Brassopanorama.jpg
A történelmi városrész
Brassó címere
Brassó címere
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Brassó
Rang megyeszékhely
Polgármester George Scripcaru (PD-L)
Körzethívószám +40 x68[1]
SIRUTA-kód 40198
Népesség
Népesség 253 200 fő (2011)[3] +/-
Magyar lakosság 16 551 (2011)
Község népessége 253 200 fő (2011. október 31.)[2]
Népsűrűség 1204 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 600 m
Terület 267,32 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Brassó  (Románia)
Brassó
Brassó
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 40′, k. h. 25° 37′Koordináták: é. sz. 45° 40′, k. h. 25° 37′
Brassó weboldala

Brassó (románul Brașov, németül Kronstadt, Kronstadt in Burzenland, Kronen, szászul Kruhnen, latinul Brassovia, vagy Corona, bolgárul Брашевъ, lengyelül Braszów, szlovákul Brašov, jiddisül Kronshtat) város Romániában. 1950. augusztus 22. és 1960. december 24. között a neve Orașul Stalin (Sztálinváros, Stalinstadt) volt.

Az erdélyi szászok egykori nagy központja, régen Brassó vármegye, ma Brassó megye székhelye. Brassópojána tartozik hozzá. Magyarországi testvérvárosa 1993 óta Győr.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brassó nevével Corona alakban egy 1234 körül készült premontrei kolostorjegyzékben találkozhatunk először, a város azonban a 1241. évi tatárjárás következtében elpusztult. 1252-ben, IV. Béla egyik adománylevelében újra felbukkant a város neve. A város német nevéről – Kronstadtról – 1355-ből van feljegyzés. A legenda szerint Salamon király a Köszörű-patak völgyében, a napjainkban is Salamon-kövének nevezett sziklák barlangjaiban rejtette el a koronáját, innen kapta a város a korona nevet. Egy másik történet szerint, egy fa kivágásakor a gyökerei közt egy koronát találtak, később ennek a fának a helyére építették a városházát, és ezért található Brassó címerében egy gyökerek közt ábrázolt korona.

Nevének eredete vitatott. Egyesek a bolgár Brasov személynévből képzett családnévből, mások a bolgár török boro-sug (= szürke víz) szavakból származtatják. A magyar és a román név eszerint a bolgárból való. Német neve Kronstadt, valamint a latin Corona a város ősi címerében látható fatörzsön nyugvó nyitott koronára utal.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Műholdas kép

Fekvése, domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erdély délkeleti részén, a Kárpát-kanyarban, a Barcasági-medencében fekszik, a Cenk hegy lábánál. Átlagos tengerszint feletti magassága 600 méter, legalacsonyabb pontja a központi vasútállomásnál (530 m), legmagasabb pontja a Salamon-kőnél (700 m). A város területén lévő magaslatok a Fellegvár (644 m), Csiga-hegy (713 m) és a Cenk (955 m). Brassóhoz tartozik még a Keresztényhavas oldalában, 1000 méteren fekvő Schuler-rét (Brassópojána).

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brassó éghajlata kontinentális, a nyár és a tél egyaránt 50-50 napig tart. A hőmérséklet nyáron 22 °C – 27 °C között van, télen pedig -10 °C és -2 °C. Télen Brassópojánában akár -15 °C is lehet, ezen az üdülőtelepen minden téli sport igénybe vehető, a hó általában 71 napig nem olvad el. A levegő relatív nedvességtartalma: 75%. Az átlagos évi csapadék körülbelül 600–700 mm. A szél általában nyugati és északnyugati irányból fúj 1,5-3,2 m/s sebességgel.[4]

Vizek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brassó megyén áthalad a Graft-patak, Valea Tei-patak, Rakodó-patak, Valea Popilor-patak, Kurta-patak, Valea Florilor-patak, Gorganu-patak, Száraz-Tömös-patak és a Tömös csatorna.

Növény- és állatvilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A flóra megegyezik a térségben elterjedttel. A közeli hegyek erdőiben azonban igen sok nagyemlős él, főleg medvék, farkasok és rókák. A medvék gyakran a lakott területekre is lejönnek élelemért. A Cenk védett terület (2,03 km²), számos ritka fajjal.

Történelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brassó ábrázolása 1689-ből
1750-es ábrázolás a városról

A város területén a honfoglalás előtt bolgárok laktak, amely már ekkor népes település lehetett. Szent István a Cenk-hegyre építtette a Brassovia nevű várat, amit 1211-ben II. Endre a Német Lovagrendnek adományozott.[5]

Az 1285-ben a tatárok felgyújtották a várost. 1384-ben, a tatárjárások következményeként elkezdték a városfalakat építeni. 1421-ben II. Murád török szultán elfoglalta Brassót, és földig romboltatta a falakat. A város visszafoglalása után 1427-ben Luxemburgi Zsigmond király itt tartott országgyűlést. Hunyadi János 1455-ben engedélyezte a brassóiaknak, hogy a cenki vár romjait felhasználva újjáépítsék a város falait. 1467-ben Mátyás király, moldvai hadjárata idején Brassóban pihent meg. A mohácsi csatavesztés után a város I. Ferdinánd oldalára állt, és elűzte Szapolyai Jánost és csapatait. Szultáni hozzájárulással Petru Rareș betört Erdélybe és 1529. június 29-én legyőzte Földvárnál Ferdinánd seregét, valamint megrohanva Brassót elfoglalta a Fellegvárat, amit le is rombolt. 1534-ben Lodovico Gritti 7000 főnyi törökkel táborozott a vár falai között, várva Erdély nagyjainak hódolatát. 1599-ben pedig Vitéz Mihály foglalta el a várost.

A 16. században Brassó már fejlett, 8000 lakosú város volt. 1580 körül jelent meg Nireus (Nyirő) János nyomdász műhelyéből, az első Brassóban nyomtatott magyar nyelvű könyv, a Fons Vitae, Az életnek kvtfeie(kútfeje), évmegjelölés nélkül. 1603-ban itt halt meg Székely Mózes, a IX. Radu Șerban vajda seregével vívott ütközetben, és testét itt temették el. 1660-ban a Fellegvárban található lőportornyok felrobbantak, a védőműveket 1667-ben állították helyre.

1688-ban az Erdélyt megszálló osztrák sereg ostromolta a várost, amelyet Johann Friedrich Ambrosius von Veterani tábornok május 26-án a Fellegvárral együtt elfoglalt és felgyújtatott. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején Brassó nem csatlakozott a fejedelemhez, ezért a kurucok a várost kifosztották.

A Városháza a 19. század végén
Kép 1873-ból
A Kertsch-villa 1910-ben
Brassói kép 1930-ból
Az Aro Hotel és az 1964-ben lerombolt református templom, 1939-ben

1611. július 8-án itt szenvedett vereséget Báthory Gábor erdélyi fejedelem a moldvai vajda és a brassói szászok egyesült seregétől. 1689. április 21-én Antonio Caraffa felgyújttatta a várost, híres temploma, a Fekete-templom falai azóta feketék. A következő években a kurucok kifosztották, 1849 márciusában pedig Bem, tábornok foglalta el. 1849. június 19-én a cári csapatok szállták meg, és a Fellegvárat egy napi ostrom után bevették. Ezután a város védelmi jelentősége megszűnt.

Andrei Șaguna kezdeményezésére, 1850-ben megalakult az első román nyelvű gimnázium, amely a mai napig alapítója nevét viseli.

Az első távíróvonal 1854-ben jött létre Brassó és Nagyszeben között. Az első vonat 1873. március 30. napján haladt át a városon. Később, 1879-ben megépült a Brassó–Bukarest vasútvonal.1889-ben beindult az első telefonközpont, 22 előfizetővel. Brassó első villamosvonala 1891-ben a Városháztértől a Bertalan-negyedig haladt. (Mára már megszűnt.)

1916. augusztus 28-án behatolt Brassóba a Román Hadsereg. Ugyanekkor, dr. Gheorghe Baiulescu lett Brassó első román nemzetiségű polgármestere. A román hadsereg egy részét azonban megsemmisítették a Bertalan-negyedben. 1930-ban megalakult az első villamos-energia szolgáltató üzem. 1940. november 10-én 7,4°-os (Richter-skála szerinti) földrengés rázta meg a várost. 1943-44-ben az amerikai repülők több ízben is lebombázták a várost. 1945 januárjában megkezdődött, a brassói szászok deportálása a Szovjetunióba.

1960-ban megépült a városközpontban található Drámai Színház.1968-ban első alkalommal tartották meg az Aranyszarvas Nemzetközi Fesztivált. 1971-ben megalakult az első brassói egyetem. 1977. március 4-én ismét hatalmas, 7,2°-os földrengés rázta meg a várost, amelynek következtében számos épület megrongálódott. 1986. augusztus 31-én újabb 7°-os földrengés volt. 1987. november 15-én Brassóban zavargások törtek ki a kommunista rezsim és Nicolae Ceaușescu ellen. A megmozdulást hamar leverték és számos felkelő eltűnt vagy börtönbe került. 1989. december 22-én, Temesvárt követve, Brassóban is elkezdődött a kommunista rezsim elleni forradalom, amely sok halálos áldozatot és sebesültet követelt. 1990. május 30-án újabb földrengés volt (6,9°-os). 2004. október 27-én ismét földrengés volt (6°-os).

A város védőfala és bástyái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fal épségben megmaradt bástyái
Fehér-torony

Brassót védőfal vette körül, amelynek több része még mai napig épségben megmaradt. A városfal nyugati oldalán két kapu volt, az egyik, a Katalin-kapu (korábban Szentlélek-kapu), amelyet 1522-ben említenek először. A másik a Bolgárszegi-kapu, amit 1827-ben építettek, klasszicista stílusban.

A városfalon eredetileg harminckét torony és bástya volt, amelyek legtöbbje ma is áll. A legjobb állapotban megmaradt bástya a Takácsok bástyája, amely hatszögletes alaprajzú, több emeletes és fából készült fedett folyosója van. Jelenleg múzeum működik benne.

A Takácsok bástyájától ÉK-i irányban húzódó 920 m hosszú várfalon a Posztóművesek bástyája található. Innen ÉK-re, a fal végén az eredetileg 12 m magas, 2006-ban romjaiból újjáépített, hatszögletű Kötélverők bástyája van. Itt a városfal nyugat felé fordult egészen Bodnárok bástyájáig (ez a bástya már nincs meg). A ma már ugyancsak nem létező Szíjjártók bástyája és az Aranyművesek bástyája a fal nyugati oldalán álltak. Annak bástyái közül manapság a Fehér-torony és a Graft-bástya áll, ami eredetileg felvonóhíddal is rendelkezett. Az innen dél felé húzódó fal az ötszögletes alaprajzú, háromszintes Kovácsok bástyájába torkollik, amiben jelenleg az Állami Levéltár található.

A város északi oldalán, a régen Hernyó-hegynek nevezett Warte-dombon két hatalmas torony látta el a város külső védelmét. Az egyik torony a 11 m magas, négyszögletes alaprajzú Fekete-torony, a másik a félkör alakú Fehér-torony.

A Cenk-hegyi várnak ma csak alapfalai látszanak.

Az Árpád-szobor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Árpád-szobor a Cenk tetején

Az Árpád fejedelem egyik harcosát ábrázoló szobrot 1896 augusztusában, a honfoglalás 1000. évfordulójára állították fel a Cenk-hegy tetejére. A 20,3 méter magas szobrot Jankovics Gyula budapesti szobrász faragta és 1896. október 15-én, Perczel Dezső belügyminiszter leplezte le. A szobor egy oszlopon álló, 3,5 méter magas harcos, a honfoglalás ismeretlen katonája volt korabeli, egyszerű öltözetben. 1913. szeptember 27-én két besszarábiai, Ilie Catarau és Timotei Kirilov dinamittal felrobbantotta. Bűnösségük csak 90 év elteltével került nyilvánosságra, és a román nemzet hőseiként emlegetik őket. A szobor a robbantás következtében nem dőlt le, csak megrongálódott, aminek következtében 1913. december 31-én egy nagyobb havazás után összedőlt.[6]

A világháborút követően az emlékmű darabjai a brassói Történeti Múzeum birtokába kerültek, ahol a pincében őrizték őket. A fejrésze 2002-ben került újra nyilvánosság elé, azóta megtekinthető az evangélikus egyház brassói központi hivatalában. Ennek udvarán szeretnének emlékparkot létesíteni, ahová kiállíthatnák a szobormaradványt.

A szobor talapzatának nyomai mai napig megtalálhatók a Cenk tetején, amin jelenleg Románia zászlaja lobog.

A város megpróbáltatásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A történelem során számos emberi, természeti eredetű pusztítást állt ki a város:

  • Nagy földrengések 1662, 1738, 1802, 1940, 1977
  • Vihar 1457, 1490, 1599, 1667, 1673, 1682, 1913
  • Tűzvész 1461, 1519, 1689, 1718
  • Ostromok 1241 (tatárok), 1421 (törökök), 1438 (törökök), 1658 (tatárok)
  • Pestis, és más halálos betegségek, járványok 1495, 1510–1511, 1530–1531, 1572, 1588, 1602

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lakossága 2002-ben 284 596 fő volt.[7] 2005-től a környező agglomeráció több települése is beleolvadt a városba, így a lakosság száma 2012-ben 350 000–400 000 között volt.

A népességszám változása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1910-ben a városnak 41 056 lakosa volt, ebből 17 831 (43,43%) magyar, 11 786 (28,71%) román, 10 841 (26,41%) német.[8] Trianon után a lakosság összetétele átalakult: jelenleg mintegy 10%-a magyar, a szász lakosság pedig nem éri el az 1000 főt.[9]

Etnikai és vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai összetétel (a 2002-es népszámlálás szerint):

258 042 román, 23 176 magyar, 762 cigány, 56 ukrán, 1717 német, 103 lipován, 64 török, 14 tatár, 12 szerb, 4 szlovák, 13 bolgár, 6 horvát, 71 görög, 120 zsidó, 13 cseh, 24 lengyel, 83 olasz, 6 kínai, 13 örmény, 28 csángó, 227 más és 42 nemzetiségi hovatartozásáról nem nyilatkozó lakosa volt Brassó városának.[10]

A város vallási megoszlása:

ortodox: 244 220, római katolikus: 15 790, református: 7193, pünkösdista: 1610, görög katolikus: 2 926, baptista: 963, adventista: 762, muzulmán: 180, unitárius: 2573, evangéliumi: 860, óhitű-ortodox: 172, zsinat-presbiteri evangélikus-lutheránus: 2205, evangélikus: 940, ágostai evangélikus: 949, zsidó: 121, más: 2208, felekezeten kívüli: 273, ateista: 238, nem válaszolt: 413.[10]

A magyarok vallás szerinti megoszlása: körülbelül 16 ezer római katolikus, 10 000 református, 3500 unitárius, 1300 evangélikus.[10]

Politika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A brassói megyeháza épülete
  • Polgármester: George Scripcaru (PD-L)
  • Prefektus: Aurelian Leonard Danu
  • A megyei tanács elnöke: Aristotel Căncescu (PNL)
  • Brassói RMDSZ-elnök: Kovács Attila (filozófus)

Mindannyiukat a 2004-es választásokon választották meg.

A városi tanács összetétele 2012-től:

Pártok Tanácsosok
száma
Összetétel
Szociálliberális Unió 12                        
Demokrata Liberális Párt 9                        
Romániai Német Demokrata Fórum 2                        
Dan Diaconescu Néppártja 2                        
Romániai Magyar Demokrata Szövetség 2                        

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brassó gazdaságát nagyban meghatározta földrajzi fekvése: az Erdélyt Havasalfölddel és Moldvával összekötő fő kereskedelmi útvonal kereszteződésénél fekszik, ezért fontos ipari és kereskedelmi központ volt már a középkorban is. Itt alakult meg (bécsi mintára, 1835-ben) Magyarország első takarékpénztára, a Sparkasse, itt létesült az ország első tejgazdasági szövetkezete 1899-ben, a Scherg-szövetgyár 1823-ban (ma Carpatex), a Schiell-gépgyár (1800-ban, ma Hidromecanica), a Haberman-, illetve a Czell-féle sörgyár (ma Aurora) a Kenyeres-, a Jekel-, a Teutsch-féle likőrgyár, a Fleischer-, a Deubel-szalámigyár, a kőolajfinomító (1853), a cukorkagyár (1899) az Eitel-féle szappangyár (1840), a Teutsch-féle vasöntöde (1833, ma szerszámgyár), a Hubber-bútorgyár (1890), a cementgyár (1891), a Seewald malma (1796).

A Brassóban gyártott IAR repülők

Brassóban az ipari fejlődés a második világháború előtti időszakban kezdődött. Az egyik legnagyobb üzem az IAR Brasov, amely a szovjetek ellen használt első román vadászrepülőgépeket gyártotta. A háború után mezőgazdasági felszereléseket gyártottak itt. A kommunizmus időszakában az iparosítás felgyorsult, nehézipari létesítményeket telepítettek, amelyek sok munkást vonzottak az ország más részeiből. Ezek az üzemek az utóbbi években jelentősen lecsökkentették a termelést, de továbbra is gyártanak traktorokat, teherautókat, helikoptereket stb.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brasov MAZ bus 2.jpg
A cenk és a libegő

Brassó több mint 550 utcából áll, amiknek hossza több mint 260 km. Az utcahálózat nagyon fejlett, világítás, útminőség, jelzőlámpák szempontjából. A közösségi közlekedés autóbuszon, trolibuszon, taxin történik. Összesen 45 vonalon járnak autóbuszok illetve trolibuszok, amelyek több éjszakai járatot is magukban foglalnak.

Városi közösségi közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város közösségi közlekedése buszokon és trolibuszokon történik. A közösségi közlekedés ára 2 lej / utazás, kivéve a 20-as vonalat, amelynek ára 6 lej/utazás.

2006. december 1-jétől a villamosvonalat felszámolták, helyette jár a 8-as trolibusz, ugyanazon az útvonalon. Egyes buszvonalak lerövidültek; azok, amelyek a központba szállítottak utasokat, most csak a Postarétig (Livada Poștei) járnak. Bevezették az 50-es járatot, amely a Postarétről a központba szállítja az utasokat.

Brassóban 7 taxis vállalkozás létezik. A városban a fuvardíj 1.9 lej/km, a városon kívül ennek a duplája. De a városban autókölcsönző is működik.

A Cenk-hegyre libegővel lehet feljutni.

Városon kívüli közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brassóban található Románia egyik legfontosabb vasúti csomópontja. A városban négy vasútállomás található: Központi vasútállomás, Bertalan, vasúti rendező: Derestye.

A vonatok menetrendje megtekinthető itt.

A városon áthalad a E4-es európai út, az E60 és a DN1 főút.

Reptér:

Előreláthatólag 2015-ben fog megnyílni Brassó reptere, Vidombákon, de már most üzembe van helyezve egy leszállópálya vészhelyzetek esetére.

A második világháború idején működött egy katonai reptér az IAR gyár mellett, azonban a szovjet megszállás idején bezárták.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brassó magyar irodalmi élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korona Szálló

Brassó irodalmi élete a román, német és magyar egymásra hatások és kapcsolatok közt alakult ki. A szász Honterus, s a román Coresi mellett már 1581-ben feltűnt Szebeni Nyírő János, akinek magyar nyelvű bibliai idézetgyűjteményét a British Museum őrzi. A reformáció alkalmat adott mindhárom nyelv irodalmi érvényesülésére. A város híres szász gimnáziumában 1637 óta a magyar nyelvet is tanították. Előbb a felekezetek, majd a 19. század polgári és munkás egyesülései a helybeli magyarságot is gazdag, sokoldalú szellemi termésre bírták. Az 1830-as években egyszerre indult meg itt a város első három újságja, a Siebenbürger Wochenblatt, a Gazeta de Transilvania és az Erdélyi Hírlap szépirodalmi mellékletével, a Mulattatóval. 1849. április 16-án Veszely Károly szerkesztésében megjelent, s 19 számot ért meg a Brassói Lap, melynek néptestvériséget hirdető szellemét, nemkülönben Zajzoni Rab István, Koós Ferenc és az 1887-ben alakult Magyar Munkás Olvasó Egylet örökségét szívesen idézte a brassói sajtó és közélet.

Itt fejezte be tragikus költői pályáját a szabadságharcos Zajzoni Rab István, itt adta ki emlékiratát Koós Ferenc. A helytörténet és néprajz magyar vonatkozásait Horger Antal tárta fel, s az 1887-ben idelátogató magyar írók és művészek (köztük Kiss József és a fiatal Benedek Elek) új lendületet adtak a helyi magyar irodalmi kezdeményezéseknek. Ugyanabban az évben alakult meg a szocialisták Magyar Munkás Olvasó Egylete is.[11]

A 19-20. század fordulóján fellendült a brassói magyar sajtóélet, egyszerre több magyar hetilap indult: a Halász Gyula szerkesztette Brassói Szemle; 1919-ben az Előre c. munkáslap (az 1920-as sztrájk után címe Világosság); az egymással versengő lapok közül azonban az 1920-as években a már 1895-ben alapított Brassói Lapok és társlapja, a Népújság tett szert országos hírnévre. Az 1930-as években e lap körül kialakult írógárda, élén Kacsó Sándorral, országos szintre emelte a helyi szellemi életet. Innen fakadt a népművelő mozgalom (ÁGISZ, Hasznos Könyvtár), a Brassói Lapok könyvkiadása (Ajándékregénytár) s az új realista írói csoportosulás (Erdélyi Enciklopédia). Itt bontakoztak ki a magyar–szász irodalmi kapcsolatok is a két világháború között. Brassóban, Nagyenyeden és Kolozsvárt a brassói Klingsor és az Erdélyi Helikon írói közös felolvasó estet rendeztek, egyre több a kölcsönös fordítás.

1944. augusztus 23-a után, október 22-én Kurkó Gyárfás, majd Szemlér Ferenc szerkesztésében indult meg a demokratikus Népi Egység, ezt 1947 februárjában Sepsiszentgyörgyre helyezték, s Brassóban csak 1963-tól követte az Új Idő (1969-től Brassói Lapok cím alatt). E lap körül alakult ki a brassói magyar diákság tudományos és irodalmi élete lelkes szervezők, mint Apáthy Géza, Szikszay Jenő segítségével; a helybeli román Astra és német Karpaten Rundschau c. folyóirattal szoros együttműködés jött létre a román-magyar-szász irodalmi kapcsolatok ápolására.

Az egykori Brassói Magyar Dalárda és Törekvés Munkás Dalegylet folytatásaként működött a Művelődési Házban a magyar énekkar, egy népszerű színjátszó csoport és bábegyüttes is, a helybeli Dalszínház magyar esztrádegyüttese Szálljon a dal c. nótabokrétájával meghaladta a 100. előadást. A Brassói Lapok kezdeményezésére 1973-ban létesült a helyi Népi Egyetem magyar tagozata, mely helyi és országos hírű előadók meghívásával nemcsak a megyeszékhelyen, hanem Szecselevárosban, Fogarason és Kőhalomban is tudományterjesztő előadássorozatokat rendezett.

Az 1980-as évek kedvezőtlenül hatottak a román, a szász és a magyar irodalom és kultúra fejlődésére, erős volt a cenzúra, fellendülést az 1989. decemberi rendszerváltás hozott.

Színházak és filharmóniák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A brassói operaház
A Brassó Megyei Könyvtár
  • „Sică Alexandrescu” – Drámai Színház
  • Brassói Opera
  • „Gheorghe Dima” Filharmónika
  • „Arlechino” bábszínház
  • „Reduta” -kultúrház
  • Theatre Club

Könyvtárak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Megyei Könyvtár
  • Francia Könyvtár
  • Brit Könyvtár
  • A „Transilvania” Egyetem Könyvtára

Aranyszarvas Fesztivál[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1968-ban a román kormány rendelkezésére rendezték meg abból a célból, hogy bebizonyítsák a nyugatnak, hogy Románia nyitott ország. Négy évvel később, Ceaușescu megszüntette, 1992-től újból minden évben megtartják.

Kulturális rendezvények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Brassó városnapok- évente
  • Jazz és Blues fesztivál – évente
  • Kamarazene Fesztivál – évente
  • Kortárs-színház Fesztivál- évente
  • Fekete-templomi orgona koncertek – hetente
  • Sör Fesztivál (Berarul mare)- évente
  • Aurora Fesztivál (Berarul mic) – évente
  • Betakarítás Ünnepe – évente
  • Mesterségek Vására – évente (a városnapokkal egyidejűleg)

Oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Johannes Honterus iskola

A városban működő első iskolát (és nyomdát) Johannes Honterus alapította, 1539-ben. A nyomdában összesen 23 latin, 9 görög és 5 német könyvet nyomtattak.

1560-tól az 1580-as évek elejéig Coresi diakónus, Brassóban tevékenykedett itt; ószláv és román nyelven cirill betűs egyházi könyveket nyomtatott.

Bár nincs róla okirat, korabeli emlékírók szerint az első magyar iskola létesítését Honterus rendelte el, 1547-ben. Fennmaradt azonban okirat arról, hogy 1560-tól a város magyar tanítót fizetett: évi 10 frt-ot kapott a scholasticus hungaricus. Az iskola a nagytemplom mellett, a harangozó lakásán működött.

A római katolikusok 1837-ben alapítottak iskolát, ahol 1867-ig német nyelven folyt a tanítás, majd áttértek a magyar nyelvű oktatásra. Később létrejöttek a Bolgárszegen és Óbrassóban, a kereskedelmi iskola (1885), főreáliskola (1889) állami leánygimnázium (1897) és egy nagy hírű középfokú ipariskola (1884). A katolikusok 1901-ben új iskolát építettek, a leányképzést pedig apácákra bízták: ezért 1878-ban megvásárolták és átalakították A Naphoz címzett vendégfogadót (ma az egész épületkomplexum a művészeti középiskolának ad otthont). A reformátusok pedig az 1918-ban, a hadiárvák számára megvásárolt épületükben nyújtottak középfokú képzést, lányoknak.[12]

Jelenleg a magyar nyelvű oktatás, az Áprily Lajos Líceumban (1-12 osztály) folyik, elemi iskolai szintű magyar oktatás pedig városszerte több iskolában is.

Jelenleg a városban 46 óvoda, 28 általános iskola, 7 főiskola, 7 gimnázium, 1 teológiai szeminárium, 11 szakiskola, és 14 egyetemi kar (amelyek egy közös Transilvania Egyetem név alatt tömörülnek) és 4 kollégium működik, meg a repülőakadémia, és 6 magánegyetem.

Brassó környéki hegyek

Sajtó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Írott sajtó: Brassói Lapok, Kronstadter Zeitung, Bună ziua Brașov, Chip, Dacia Jurnal Brașov Gazeta de Transilvania, Monitorul Expres, Transilvania Expres, Zile și Nopți.

TV: Antena 1 Brașov, Mix TV Brașov, Nova TV, Pro TV Brașov, RTT Brașov, TVS Brașov .

Rádió: Radio 21 Brașov, Radio Antena Brașovului, Radio Brașov, Radio Dinamic FM Brașov, Radio Impuls FM Brașov, Radio Kiss FM Brașov, Radio Pro FM Brașov, Radio Special.

Online média: Brassó Info

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„Olimpia” Sport komplexum

Brassóban jelentek meg a térség első sportegyesületei, még a 19. században (sportlövészet, testnevelési szakiskola). Jelenleg az Olimpia Sport Komplexum a legismertebb, amit főként teniszpályái miatt keres a lakosság.

Sportegyesületek a városban:

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Johannes Honterus szobra Brassóban a Fekete-templom mellett (Harro Magnussen, 1898)

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS.
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  4. Brassó hivatalos oldala (románul)
  5. Balázs János: Történelem. Brassó.ro. [2007. június 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 22.)
  6. Udvardy, Frigyes: Jankovics Gyula. A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2006, 2002. december 4. (Hozzáférés: 2013. augusztus 8.)
  7. Brassói protestáns honlap
  8. Atlas and Gazetteer of Historic Hungary 1914, Talma Kiadó
  9. Brassói magyar protestáns központ
  10. ^ a b c Uo.
  11. Ezt a szakaszt törölte az RMIL-ból a romániai cenzúra, 1981-ben.
  12. Brassó Középiskoláinak Története
  13. www.mazsihisz.com

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Brassó témájú médiaállományokat.