Fekete templom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Koordináták: é. sz. 45° 38′ 28″, k. h. 25° 35′ 17″

A Fekete templom télen
Black Church Brasov 1.jpg
BisericaNeagradinPtaSfatului.jpg
Black church from Barasov.jpg

A brassói szász evangélikus Fekete templom Románia legnagyobb temploma, egyben az európai gótika legkeletebbre fekvő jelentős alkotása. A főtérből délnyugatra nyíló, Honterus-udvarnak nevezett téren áll. Nevét az 1689. április 21-én a város legnagyobb részét elhamvasztó tűzvészről kapta, amelyben bekormozódott. A modern kori felújításkor eltávolították róla a koromréteget.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1383 és 1477 között épült, a tatárjáráskor elpusztult Szent Katalin-templom, Újbrassó plébániatemplomának helyére, amely 1295-től dékánság központja volt. Kéttornyosnak tervezték, az elkészült nyugati tornyot végül 1514-ben szentelték fel. Elkészültétől a város Szűz Máriának szentelt fő plébániatemploma volt, építéséhez a város többször nyert búcsúengedélyt. 1421-ben a törökök támadása vetette vissza az építkezést. 1444-ben Hunyadi János elengedte a város Szent Márton-napi cenzusát, amelyet a templom építésére tudtak fordítani. Hálából a főhajó egyik oszlopán elhelyezték a Hunyadiak címerét. 1529 októberében, a Szapolyai-párti Petru Rareș támadásától tartva Lukas Hirscher városbíró leszedette a templom fedelét.

1542-ben, a város reformációja idején az evangélikusoké lett. 1542 októberében itt tartották az első német nyelvű evangélikus istentiszteletet Erdélyben. 1544-ben, Luther személyes ajánlására Johannes Honterust választották lelkészévé. 1689. április 21-én, a kortársak által a császári katonaság gyújtogatásának tulajdonított tűzvészben leégett. 17101714-ben épültek az oldalhajók karzatai, az inasok és segédek számára. Az 1738-as földrengésben ismét megsérült. 1762 és 1772 közt danzigi mesterek építették újjá, ekkor készült mai boltozata is Stephan Closius orvos, városi tanácsos szervezésében és irányításával. A I. világháború előtt megkezdett helyreállítási munkálatai félbeszakadtak, végül hosszadalmas munkával, 1969 és 1999 között állították helyre.

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Háromhajós, gótikus csarnoktemplom. Hossza 89, szélessége 38, a hajó magassága 42, a toronyé 65 m. A főhajó nyugati és keleti végében 1656-ig valószínűleg két mellékkápolnája is volt. Kívülről minden második pillérét a templom építésével egykorú szobor másolata díszíti (az eredetieket a templomban őrzik). Az ábrázolt alakok: Keresztelő Szent János, Szent Mihály arkangyal, Szent Jakab apostol, Szent Miklós (?), Thomas Sander plébános, a templom alapítója (?), Lukács evangélista, Pál apostol, Krisztus mint Salvator Mundi, Szent Péter és az egykori védőszent, Szűz Mária, lába alatt Brassó első címerével.

Az 1689-as tűzvész előtt 22 mellékoltára volt, a mai, a templom stílusához igazodó főoltárt 1865-ban, Peter Bartesch városi főépítész tervei alapján készítették. A középső oltárkép (a Hegyi beszéd) Friedrich Martersteig weimari festő műve. Az oltár bal oldali oszlopa előtti Honterus-emlékkő azon a helyen áll, ahová a reformátort temették. Az oltár mögé van befalazva Thomas Sandernak, a templomot alapító plébánosnak a sírköve. Szószéke és a tanácsurak padja 1696-ban, a szentély padjai 1700-ban készültek. A szószékkel szemközti pilléren a Hunyadi-címer látható. A szentély északi falán vezették a Breve Chronicon Daciae című falikrónikát, amely az 1143 és 1571 közötti erdélyi eseményeket örökítette meg. A déli oldalhajó keleti falán Fritz Schullerus képe: a tanácsurak és az ún. „százatyák” (a városi képviselőtestület) 1543. december 26-án felesküsznek Honterus reformációs könyvére.

A déli kapu előcsarnokában látható, 1477-ben készült freskók az Angyali üdvözletet (az ún. Schwarze Madonna), Mátyás és Beatrix címerét, a Királyok Imádását, Alexandriai Szent Katalint és Szent Borbálát ábrázolják. A torony alatt a templom történetét bemutató kiállítás tekinthető meg.

1914-ig hét harangja volt, ezek közül akkor hármat leszereltek és ágyúnak olvasztottak be. 7300 kg-os nagyharangja a legnagyobb mozdítható harang Romániában és eredetileg 1514-ből származik, de az 1689-es tűzvész után és 1750-es lezuhanását követően, 1858-ban újraöntötték. 2001-ben újították föl Délkelet-Európa legnagyobb orgonáját, amely 3993 sípot számlál és 76 regiszteres. A berlini Carl August Buchholz építette 1836 és 1839 között.

A templomban található a Törökországon kívüli Európa legnagyobb anatóliai szőnyeggyűjteménye. A 1618. században készült 119 szőnyeget a Törökországot járó szász kereskedők vásárolták és ajándékozták az egyházközségnek. Ma a templombelsőt díszítik. A templom további kincsei közé tartozik az 1476-ban egy segesvári mester által készített és Johannes Reudel kereskedő által adományozott keresztelőmedence, egy gótikus, öntöttvas szentségtartó és két, 1504-ben készült kehely. Déli oldalán áll Johannes Honterus szobra, Harro Magnussen alkotása 1898-ból.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gernot Nussbächer: Bástyák, árkok, várfalak. Séták a középkori Brassóban. Brassó, 1998
  • Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek : A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  Online elérés
  • Josef Trausch: Schriftsteller-Lexikon oder Denk-Blätter der siebenbürger Deutschen. Kronstadt: Johann Gött&Sohn Heinrich. 1868. 225. o.  

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete templom témájú médiaállományokat.