Ohába (Brassó megye)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ohába (Ohaba)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Brassó
Rang falu
Községközpont Ósinka
Népesség
Népesség 301 fő (2002)[1] +/-
Magyar lakosság 2
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Ohába  (Románia)
Ohába
Ohába
Pozíció Románia térképén
Koordináták: é. sz. 45° 45′ 59″, k. h. 25° 9′ 3″
é. sz. 45° 45′ 59″, k. h. 25° 9′ 3″

Ohába (románul Ohaba) falu Romániában, Erdélyben, Brassó megyében.

Tartalomjegyzék

Fekvése [szerkesztés]

A Fogarasi-havasok lábánál, Fogarastól 23 km-re délkeletre fekszik.

Nevének eredete [szerkesztés]

Neve a román ohabă köznévből való, amely szabad, elidegeníthetetlen földbirtokot (örökbirtokot) jelentett. Először 1566-ban említették (Ohaba).

Története [szerkesztés]

Fogaras vidéki román falu volt. 1632-ben 45 jobbágycsalád (közülük 2 rákász), öt havasalföldi zsellér és két kisbojár lakta. Két malma közül az egyik a bojároké, a másik a falué volt.[2] 1722-ban 14 kisbojár- és 180 jobbágycsaládot jegyeztek fel. A jobbágyok zsindelykészítéssel szolgáltak a fogarasi váruradalomnak. Ortodox kolostorát egyedül 1761-ben említik, amikor Buccow parancsára lerombolták.[3]

Népessége [szerkesztés]

  • 1850-ben 663 lakosából 660 volt román nemzetiségű; 661 görög katolikus vallású.
  • 2002-ben 301 lakosából 214 volt román és 85 cigány nemzetiségű; 298 ortodox vallású.

Látnivalók [szerkesztés]

  • Itt található Fogaras vidékének legrégebbi, ma is működőképes vízimalma, amely felülcsapós és 1873-ban épült.
  • Ortodox temploma 1769 és 1773 között épült.

Híres emberek [szerkesztés]

  • Itt született 1948-ban Radu Anton Roman gasztronómiai szakíró.

Források [szerkesztés]

  1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
  2. Makkai László: I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai (1631–1648). Bp., 1954, 457. o.
  3. Adrian Andrei Rusu: Dicționarul mănăstirilor din Transilvania, Banat, Crișana și Maramureș. Cluj-Napoca, 2000