Mirkvásár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mirkvásár (Mercheașa)
Mercheasa Biserica evanghelica.JPG
Az evangélikus erődtemplom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Brassó
Rang falu
Községközpont Homoród
SIRUTA-kód 41275
Népesség
Népesség 502 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 35
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Mirkvásár (Románia)
Mirkvásár
Mirkvásár
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 04′ 03″, k. h. 25° 20′ 05″Koordináták: é. sz. 46° 04′ 03″, k. h. 25° 20′ 05″
A falu egykor marhabélyege

Mirkvásár (románul: Mercheașa, németül Streitfort, szászul Stretjfêrt) falu Romániában, Erdélyben, Brassó megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kőhalomtól 10 km-re kelet–északkeletre, a Kis-Homoród bal partján fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar név (először 1442-ben: Mirkevására) a Mirk személynév (vö. Mérk) és a vásár ('vásárt tartó település') szó összetételéből való. A román név a középkori Mirkvására magyar névalak átvétele, amelyben a bilabiális β kiesett, a harmadik és negyedik szótag pedig összevonódott. Német neve a Streit és a Furt szavak összetételéből keletkezett és vitatott tulajdonjogú gázlóra utal (1400, Stristfordin, 1455, Streythfarth, 1488, Strithforth, 1500, Streitforth).

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kőhalomszéki szász falu volt, a Királyföld legkeletibb települése.

1488-ban 40 földműves családja mellett három pásztor és egy tanító lakta. 1658-ban a tatárok égették föl, 1663-ban török segédcsapatok pusztították. 1719-ben 258 lakója halt meg pestisben.

Román lakói korábban a keleti falurészben, a cigányok pedig a falu északkeleti peremén éltek.

1900-ban 7286 holdas határának 35%-a volt erdő, 34%-a szántó, 18%-a legelő és 11%-a rét. A tagosítás 1904-ben zárult le.

Három dolognak köszönhette hírnevét:

  • Sóskútja, amely még ma is látható határában. Kicsiny faépületet emeltek fölé, melynek kulcsát a "sóbíró" (Salzhann, slătinar) őrizte. A családok nyáron hetente egyszer, télen kétszer meríthettek vizet a kútból.
  • A mirkvásári szalonna (Baofloisch), amelyet a sós vízzel tartósítottak. Minőségéhez hozzájárultak nagy kiterjedésű tölgyesei.
  • A körtelé. Ezt a falu legelőin termő vadkörtéből készítették és bor helyett itták. A körteléről kapták a mirkvásári szászok gúnynevüket is (Birrêlāwên).

Ezeken kívül Orbán Balázs megemlíti házainak bizarr formájú kürtőit is.

A faluból elszármazott szászok 1975-ben tartották első találkozójukat a németországi Dinkelsbühlben.

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1850-ben 1187 lakosából 656 volt német, 416 román és 107 cigány nemzetiségű; 652 evangélikus és 523 ortodox vallású.
1900-ben 1183 lakosából 642 volt német, 344 román és 185 cigány anyanyelvű; 646 evangélikus és 526 ortodox vallású. A lakosság 56%-a tudott írni–olvasni, 15%-a beszélt magyarul. A népszámlálás időpontjában 89 szász és 64 román lakosa volt távol, főként Romániában és az Amerikai Egyesült Államokban.
2002-ben 534 lakosából 270 volt román, 220 cigány, 35 magyar és 9 német nemzetiségű.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Michael Galz: Heimatbuch Streitfort in Siebenbürgen. Gundelsheim/Neckar, 1997
  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]