Vledény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vledény (Vlădeni)
Vladeni Brasov Roumanie.jpg
Vledény
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Brassó
Rang falu
Községközpont Szunyogszék
SIRUTA-kód 40946
Népesség
Népesség 852 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 25
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Vledény (Románia)
Vledény
Vledény
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 46′ 03″, k. h. 25° 22′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 46′ 03″, k. h. 25° 22′ 00″

Vledény (románul: Vlădeni, németül Wladen) falu Romániában, Erdélyben, a Barcaságban, Brassó megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Feketehalomtól 11 km-re északnyugatra, az E68-as főút jobb oldalán, a Persányi-hágó barcasági végében fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve a román Vlad személynévből való. Első említése: 1570.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falu a 20. század elején, Leopold Adler felvételén

Román alapítású település. 1711-ben 68 jobbágy- és 16 zsellércsalád lakta. Lakói többsége ún. taksás jobbágy volt, akik a földesúri szolgáltatásokat pénzzel váltották meg.[2] 1717-ben a brassói tanács fogadó építésére adott engedélyt Andreas Schoppelnak, amely még a 20. században is működött.[3] 1798-ból való az első adat iskolájáról. 1817-től hetente kétszer postakocsijárat állt meg benne. 1824 körül egy görög tanító tanította a gyerekeket, többek között görög nyelvű imákra és énekekre. 1848-ban 470 lakosa halt meg kolerában. 1849. március 18-án Czetz János aratott győzelmet a falu mellett. 1863-ban Brassó vidékétől Fogaras vidékéhez csatolták. 1876 és 1925 között Fogaras vármegyéhez tartozott. 1849-től a vasút megépítéséig lakóinak fő jövedelemforrása a szekerező kereskedelem volt: a brassói ipar termékeit, a havasalföldi halat, a vajdahunyadi, torockói és dornai vasárukat, a parajdi sót, a csicsói malomkövet és a medgyesi bort adták-vették. Hunfalvy Pál 1887-ben módos falunak írta. Jelentékeny volt a vledényiek mészégetése is.[4]

1896-ban 4980 holdnyi határából 2112 hold volt erdő (bükkös), 1405 rét, 1028 szántó és 402 legelő. Az 1900-as években, mivel a vasutak kiépülése után a fuvarozás már nem hozott bevételt, a határ nagy része pedig nem volt alkalmas szántóföldi művelésre, nagyon sokan jártak dolgozni az Egyesült Államokba és Argentínába. Volt olyan év, amikor százezer koronát küldtek haza családjukhoz.[5]

1941 és 1943 között szovjet hadifogolytábor működött a közelében. A hadifoglyok a Persányi-szoroson áthaladó alagút fúrását végezték. A táborban meghalt 1057 hadifogoly az 1947–48-ban kialakított katonai temetőben nyugszik, amelyet 2007-ben felújítottak.[6]

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1900-ben 1390 lakosából 1360 román, 21 német és 8 magyar anyanyelvű; 1358 ortodox és 21 evangélikus vallású volt.
2002-ben 905 lakosából 853 román, 25 magyar és 25 cigány nemzetiségű; 851 ortodox, 34 adventista és 11 római katolikus vallású.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Iacob Zorca: Monografia comunei Vlădeni. Sibiiu, 1896
  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. George Maior: O pagină din luptele românilor cu sașii pe terenul social, cultural și economic. București, 1910, 30. o.
  3. Minerva Nistor: Hanurile. In Nicolae Dunăre (Red.): Țara Bîrsei. 2. București, 1974, 152. o.
  4. V. I. Istrati: Valea Oltului cu împrejurimele ei din Ardeal sau amintiri din 1866–1870. București, 1926, 58. o.
  5. Nicolae Iorga: Neamul romănesc în Ardeal și în Țara Ungurească. București, 1906, 1. köt., 51–52. o.
  6. Oficiul Național Pentru Cultul Eroilor