Torockó
|
A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján |
| Torockó (Rimetea) | |
 | |
| A Székelykő Torockó házaival | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Székelyföld |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Fehér |
| Község | Torockó |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 517610 |
| Körzethívószám | +40 x58[1] |
| SIRUTA-kód | 6609 |
| Népesség | |
| Népesség | 530 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 450 (2011)[2] |
| Népsűrűség | 9,24 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 530 m |
| Terület | 57,37 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 27′ 15″, k. h. 23° 34′ 03″Koordináták: é. sz. 46° 27′ 15″, k. h. 23° 34′ 03″ | |
 | |
| Torockó weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Torockó témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Torockó (románul Rimetea, újabban Râmetea alakban is előfordul, korábban Trascău, németül Eisenburg) falu Romániában Fehér megyében, Torockó község központja. Egykori bányászváros, a Székelykő hármas csúcsa alatt, lakói betelepült székelyek. A település Erdély legnyugatibb székely végvára, és talán egyik legszebb faluja.
Fekvése[szerkesztés]
Az Erdélyi-középhegység keleti részén elterülő Torockói-hegységben, a Székelykő és az Ordaskő sziklavonulatának szűk völgyében, Kolozsvártól délre, Nagyenyedtől 23 km-re északnyugatra fekszik, Torockószentgyörgy hozzá tartozik. A Székelykő miatt a nap látszólag kétszer kel fel és nyugszik le, hiszen a faluból nézve visszabújik a Székelykő sziklái mögé, hogy aztán kicsivel később újra előbukkanjon mögülük.
Neve[szerkesztés]
A Toroszkó vagy Toroczko név töve a ’vaskő, vassalak’ jelentésű troszk szóra vezethető vissza. Ez bővült a szláv -ov képzővel, amelynek jelentése ’valamiből való”. A t és r hang közé a magyar egy ejtéskönnyítő o hangot toldott be, s az így kialakult Toroszkov szózáró mássalhangzójának lekopása után lett a név Toroszkó.[3] A helybéliek a ’vassalak’ jelentésű tarack szóból eredeztetik településük nevét.
Története[szerkesztés]
Vára a keletre emelkedő Székelykő 1117 méteres nyugati, Várkő nevű csúcsán állott. Helyén egykor római castrum állt. A középkori várat az Ákos nembeli Toroczkai család építtette, de 1241-ben a tatárok teljesen elpusztították. Mivel az ostrom alól kézdi székelyek mentették fel, a király 1257-ben a várat nekik adta, és 1271-ig birtokolták. Az 1257-es adománylevélből ismert a település első írásos említése Toroczko alakban. 1285-ben a kijavított várat sikeresen védték meg a tatárok ellen. A várnak ma csak csekély alapfalai láthatók.
A tatárok és a kunok betörései miatt meggyérült magyar lakosság mellé németeket is telepítettek Torockóba. III. Endre 1291. évi oklevele tanúsítja, hogy Torockó szabad hospesei a felső-ausztriai Eisenwurzenből telepedtek ide. 1514-ben a parasztsereg elfoglalta a falut. A Rákóczi-szabadságharc időszakában, 1702. november 17-én Rabutin, 1704. március 15-én pedig Tige labanc csapatai rabolták ki a települést. Őrtornya 1864-ben még ép volt, de 1874-ben már rom, azóta pusztul. A hegy oldalában számos barlang található, ahol a lakosság veszély esetén meghúzódott.
1910-ben 1512 lakosából 1343 magyar és 136 román volt. A trianoni békeszerződésig Torda-Aranyos vármegye Torockói járásának székhelye volt. 1992-ben társközségével együtt 1393 lakosából 1241 magyar, 128 román és 24 cigány volt.
1999-ben Torockó Europa Nostra-díjat kapott a kulturális örökség megőrzéséért.[4]
Nevezetességei[szerkesztés]
- 18. századi unitárius erődített templom
- Jellegzetes házai és népviselete
- Népi iparművészeti múzeum
- Székelykő, a település mellett magasodó 1129 méter magas hegy
- A vajor,[5] eredetileg fából, ma betonból épült medencécske a Templom téren, amely a Tilalmasról lefolyó patak vizét felfogva képez hangulatos vízfelületet. A helyi asszonyok szőnyegek, nagyobb kelmék mosására is használják.
- Ida néni magánmúzeuma
- Főtér – fehér házak – sejtelmes sikátorok, romantikus utcák – vajor
Torockó az irodalomban[szerkesztés]
- Balogh Szabolcs: Torockó Titkai (2016)
- Balázs D. Attila: Torockó és környéke régi képeslapokon, 2014
- Dr. Borbély István: Torockó története, Kolozsvár, 1906
- Dr. Borbély István: A RÉGI TOROCKÓ, Kolozsvár, 1927
- Jókai Mór: Egy az Isten, Novum Kft, Szeged, 2007 ISBN 9639703079
- Gyallay Domokos: Vaskenyéren, Pásztortűz Könyvtár 9. szám, Minerva, Kolozsvár, 1927
- Gyallay Domokos: Vaskenyéren, Kazinczy Kiadóvállalat, Kassa, 1928
- Gyallay Domokos: Vaskenyéren, Franklin-Társulat, Budapest
- Gyallay Domokos: Vaskenyéren. És tizenhat elbeszélés, Romániai Magyar Írók sorozat, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1996 ISBN 973-26-0428-X
- Hantz Lám Irén: Torockó, Kolozsvár, 2003
- Hantz Lám Irén: Torockószentgyörgy: a vár árnyékában, Kolozsvár, 2005
- Ignácz Rózsa: Toroczkói gyász, Móra Könyvkiadó, Budapest, 1970
- Orbán Balázs: A Székelyföld leírása
- Vincze Zoltán: A torockói iskola pártfogói és tanulói (1789—1892). Az EME honismereti pályázatán III. díjat nyert tanulmány. Erdélyi Múzeum, 1993, LV, 3–4, 34–49.
- Vincze Zoltán: Régi torockói sírkövek, ACTA 1997, II, Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy, 151–178.
Képek[szerkesztés]
-
A főtér házai a Székelykővel -
A Felső piacsor házai -
Az Alsó piacsor házai -
Szőnyegeit mosó asszony a vajornál -
Ház Torockón -
Ház a Kis szurdikon -
Unitárius templom -
Ortodox templom -
A Kriza János Művelődési Ház -
Torockó látképe -
Torockó és a Székelykő -
A torockói népviselet bemutatása a helyi Néprajzi Múzeumban -
Torockói lányok -
Torockói_lány -
Torockói csizma -
Torockói őv 1 -
Torockói őv
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Fehér megye. adatbank.ro
- ↑ http://www.torocko.eu/tortenelem.html
- ↑ Europa Nostra-díj. [2006. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. április 6.)
- ↑ Malonyai Dezső: A magyar nép művészete, II. kötet – A székelyföldi, a csángó és a torockói magyar nép művészete
Források[szerkesztés]
- Torockó honlapja, részletes történelmi és népirodalmi beszámolóval
- Antos Árpád: Torockó és környéke - Hetedhéthatár
- Torockói varrottasok Archiválva 2006. május 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Magyar néprajzi lexikon V. (Szé–Zs). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1982. 324. o. ISBN 963-05-2443-0
- A torockói vasművesség
- Varga Gyula: A torockói vasbányászat és kohászat történetéből (Torockó, 1991)
További információk[szerkesztés]
- Torockó község hivatalos honlapja
- Torockó.lap.hu – Linkgyűjtemény
- Karpatmedence360 – Székelykő gömbpanoráma
- Szállás Torockón
- Torockó részletes bemutatója – Múzeumok, szállás, Székelykő
- Turizmus Torockón
- Képek a torockói farsangtemetésről az www.Erdély-szép.hu honlapon
- Képek Torockóról a www.Erdély-szép.hu honlapon: [1] [2]
- Horváth Ferenc (Nagykörű) által készített képek, 2007
- Borbély István: A régi Torockó (MEK)
- Zsakó Gyula: Egy XVIII. századi torockói napló (MEK)
- Orbán Balázs: A Székelyföld leírása (MEK)
- Szekeres Lukács Sándor: Kodáros kincsei, Fejezetek Felsősófalva és a Székely-Sóvidék történelméből/
- Fényképfelvételek Torockóról
- A hely, ahol kétszer kel fel a nap: a legnyugatibb székely település tele van csodákkal Archiválva 2023. szeptember 2-i dátummal a Wayback Machine-ben - punctul.ro - Pontmaros (2023.szept.1)
 | Kulturális |  | |
|---|---|---|---|
| Természeti | |||
.svg){kind=small}