Hunfalvy Pál

Hunfalvy Pál portréja. Ellinger Ede fényképfelvétele 1880 körül

Hunfalvy Pál (eredetileg Paul Hunsdorfer; Nagyszalók, 1810. március 12. – Budapest, 1891. november 30.) német származású magyar jogász, etnológus, történetíró, az MTA tagja.

Életpályája

Hunfalvy János bátyja. Német anyanyelvű, magyarul csak később, hatéves korától kezdett tanulni.

Filozófiai, jogtudományi és teológiai tanulmányokat folytatott Miskolcon és Késmárkon. 1833-ban Podmaniczky Károly gyermekeinek nevelője lett. 1838-tól ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1842-től a késmárki evangélikus főiskola jogtudománytanára, 1846-tól igazgatója. 1851-től az MTA könyvtárosa, ezt a tisztséget haláláig betöltötte. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a debreceni országgyűlés jegyzője, a békepárt tagja.

1840-től foglalkozott nyelvészettel. 1849–1850 telén kezdett finnül tanulni, majd 1850-ben amnesztiát kapott. 1851-ben ismerkedett meg Reguly Antallal, 1857–1858-ban segített vogul anyagának rendezésében. Rávette Budenz Józsefet, hogy Göttingenből Pestre jöjjön és tanulmányozza a később finnugornak nevezett nyelveket. Nyelvészeti folyóiratot indított Magyar Nyelvészet címen, majd a Nyelvtudományi Közlemények szerkesztésére is megbízást kapott. 1869-ben a Balti-tenger környékén tett tanulmányutat. Az ugor–török vitában Budenz József mellett foglalt állást, Vámbéry Árminnal szemben. Budenz is német nyelvész volt, és Hunfalvy bízta meg a finn program technikai kivitelezésével.

1861-ben, illetve 1865 és 1867 között képviselőházi tag, ettől kezdve a felsőház (vagy főrendi ház) tagja.

Munkássága a saját korában ellentmondásos értékeléseket szült. Akadémiai kinevezése után azonnal az Akadémiai Nagyszótár összeállítása és kiadása ellen fordult, bár annak kiadását végül nem tudta megakadályozni. Öt évvel később alapította a Magyar Nyelvészt. Megtanult finnül, és mielőtt kutatásokat végzett volna, már 1861-ben leszögezte, hogy az eredetkutatásoknak a finn nyelv irányába kell mutatniuk. 1861-ben maga mellé vette Budenzt, akinek feladata volt, hogy találja meg az indoeurópai nyelvészet mintájára létrehozott rekonstruált ősszavak segítségével a finn kapcsolatot. 1862 és 1874 a Nyelvtudományi Közlemények szerkesztője.

Jelentős szerepet játszott az ugor–török háború kirobbantásában. 1869-ben Vámbéry Ármin kiadta a „Magyar és török–tatár szóegyezések” című művét, amely a kibontakozóban lévő finnugor elmélet ellentétét állította. Hunfalvy e „háborúban” az akadémiai poszt tekintélyét használta fel. Dr. Marácz László így fogalmazza ezt meg: „Azt a tényt, hogy a 'finnek' nyerték meg az ugor–török háborút, alig lehet tudományos érdemnek nevezni. Lényegében annak volt köszönhető, hogy Hunfalvy és tábora a Bach-korszakban hatalomra került a Magyar Tudományos Akadémián.” Arany János 1878-ban írta: „Budenzhez. Igazi vasfejű székely a Bálint: Nem arra megy, amerre Hunfalvy Pál int.” Az említett Bálint Szentkatolnai Bálint Gábor nyelvész, aki – mivel Vámbéry mellé állt – nem kapott állást az akadémián, majd 1879-ben el is hagyta az országot.

Művei

• Aristoteles Poetikája, Pest, 1842.
• Egy vogul monda, Pest, 1859.
• Finn olvasókönyv. Első kötet. Finn olvasmányok a finn nyelvet tanulók számára. Pest, 1861.
• Reguly Antal hagyományai I. Vogul föld és nép. Pest, 1864.
• Utazás a Balt-tenger vidékein I–II. Pest, 1871
• Kondai vogul nyelv. A' Popov fordításának alapján. Pest, 1872.
• Északi osztják nyelv. Vologodszki fordításainak és orosz–osztják szótárának alapján, tekintettel mind Castrén déli osztják grammatikájára, mind a Reguly hozta szójegyzékre s eredeti osztják énekekre. Budapest, 1875.
• Utazás a Balti-tenger vidékein, I-II. Budapest, 1875.
• Magyarország ethnographiája. Budapest, 1876.
• A székelyekről, Budapest, 1880.
• Die Ungarn oder Magyaren, Teschen, 1881.
• Az oláhok története, I-II. Budapest, 1894.

Irodalom

Domokos Péter szerk. Finnugor életrajzi lexikon. Tankönyvkiadó, Budapest, 1990.

Külső hivatkozások

• Marácz László: A finnugor elmélet tarthatatlansága nyelvészeti szempontból
• Marácz László (amszterdami egyetem): A magyar nyelv eredetéről
• Kósa László: A magyar néprajz tudománytörténete a Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtárban
• Németek Magyarországon magyarok Németországban - Európai életutak
• Kritika Hunfavy Pál munkájával kapcsolatban: Dr. Marácz László, (Amszterdami Egyetem) tanulmánya Szentkatolnai Bálint Gábor igazsága címmel

Lásd még

• Magyar akadémikusok listája