Hunfalvy Pál

Hunfalvy Pál portréja. Ellinger Ede fényképfelvétele 1880 körül

Hunfalvy Pál (eredetileg Paul Hunsdorfer; Nagyszalók, 1810. március 12. – Budapest, 1891. november 30.) német származású magyar jogász, etnológus, történetíró, az 1848-1849-es forradalom idején parlamenti képviselő, az MTA tagja. Kezetekben a török–magyar nyelvrokonság támogatója volt, majd Budenz hatására a finnugor nyelvrokonság támogatójává vált. Ugyanakkor ő volt az első aki a sumer–magyar nyelvrokonság lehetőségét felvetette.

Életpályája

Hunfalvy János bátyja. Német anyanyelvű, magyarul csak később, hatéves korától kezdett tanulni.

Filozófiai, jogtudományi és teológiai tanulmányokat folytatott Miskolcon és Késmárkon. 1833-ban Podmaniczky Károly gyermekeinek nevelője lett. 1838-tól ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1842-től a késmárki evangélikus főiskola jogtudománytanára, 1846-tól igazgatója. 1851-től az MTA könyvtárosa, ezt a tisztséget haláláig betöltötte. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a debreceni országgyűlés jegyzője, a békepárt tagja.

1840-től foglalkozott nyelvészettel. 1849–1850 telén kezdett finnül tanulni, majd 1850-ben amnesztiát kapott. 1851-ben ismerkedett meg Reguly Antallal, 1857–1858-ban segített vogul anyagának rendezésében. Rávette Budenz Józsefet, hogy Göttingenből Pestre jöjjön és tanulmányozza a később finnugornak nevezett nyelveket. Nyelvészeti folyóiratot indított Magyar Nyelvészet címen, majd a Nyelvtudományi Közlemények szerkesztésére is megbízást kapott. 1869-ben a Balti-tenger környékén tett tanulmányutat. Az ugor–török vitában Budenz József mellett foglalt állást, Vámbéry Árminnal szemben. Budenz is német nyelvész volt, és Hunfalvy bízta meg a finn program technikai kivitelezésével.

1861-ben, illetve 1865 és 1867 között képviselőházi tag, ettől kezdve a felsőház (vagy főrendi ház) tagja.

Munkássága a saját korában ellentmondásos értékeléseket szült. Akadémiai kinevezése után azonnal az Akadémiai Nagyszótár összeállítása és kiadása ellen fordult, bár annak kiadását végül nem tudta megakadályozni. Öt évvel később alapította a Magyar Nyelvészt. Megtanult finnül, és mielőtt kutatásokat végzett volna, már 1861-ben leszögezte, hogy az eredetkutatásoknak a finn nyelv irányába kell mutatniuk. 1861-ben maga mellé vette Budenzt, akinek feladata volt, hogy találja meg az indoeurópai nyelvészet mintájára létrehozott rekonstruált ősszavak segítségével a finn kapcsolatot. 1862 és 1874 a Nyelvtudományi Közlemények szerkesztője.

Jelentős szerepet játszott az ugor–török háború kirobbantásában. 1869-ben Vámbéry Ármin kiadta a „Magyar és török–tatár szóegyezések” című művét, amely a kibontakozóban lévő finnugor elmélet ellentétét állította. Hunfalvy e „háborúban” az akadémiai poszt tekintélyét használta fel. Dr. Marácz László így fogalmazza ezt meg: „Azt a tényt, hogy a 'finnek' nyerték meg az ugor–török háborút, alig lehet tudományos érdemnek nevezni. Lényegében annak volt köszönhető, hogy Hunfalvy és tábora a Bach-korszakban hatalomra került a Magyar Tudományos Akadémián.” Arany János 1878-ban írta: „Budenzhez. Igazi vasfejű székely a Bálint: Nem arra megy, amerre Hunfalvy Pál int.” Az említett Bálint Szentkatolnai Bálint Gábor nyelvész, aki – mivel Vámbéry mellé állt – nem kapott állást az akadémián, majd 1879-ben el is hagyta az országot.

Művei

• Aristoteles Poetikája, Pest, 1842.
• Egy vogul monda, Pest, 1859.
• Finn olvasókönyv. Első kötet. Finn olvasmányok a finn nyelvet tanulók számára. Pest, 1861.
• Reguly Antal hagyományai I. Vogul föld és nép. Pest, 1864.
• Utazás a Balt-tenger vidékein I–II. Pest, 1871
• Kondai vogul nyelv. A' Popov fordításának alapján. Pest, 1872.
• Északi osztják nyelv. Vologodszki fordításainak és orosz–osztják szótárának alapján, tekintettel mind Castrén déli osztják grammatikájára, mind a Reguly hozta szójegyzékre s eredeti osztják énekekre. Budapest, 1875.
• Utazás a Balti-tenger vidékein, I-II. Budapest, 1875.
• Magyarország ethnographiája. Budapest, 1876.
• A székelyekről, Budapest, 1880.
• Die Ungarn oder Magyaren, Teschen, 1881.
• Az oláhok története, I-II. Budapest, 1894.

Irodalom

Domokos Péter szerk. Finnugor életrajzi lexikon. Tankönyvkiadó, Budapest, 1990.

Külső hivatkozások

• Marácz László: A finnugor elmélet tarthatatlansága nyelvészeti szempontból
• Marácz László (amszterdami egyetem): A magyar nyelv eredetéről
• Kósa László: A magyar néprajz tudománytörténete a Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtárban
• Németek Magyarországon magyarok Németországban - Európai életutak
• Kritika Hunfavy Pál munkájával kapcsolatban: Dr. Marácz László, (Amszterdami Egyetem) tanulmánya Szentkatolnai Bálint Gábor igazsága címmel

Lásd még

• Magyar akadémikusok listája