Kolera
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
||
|---|---|---|
| Vibrio cholerae scanning elektronmikroszkópos felvétel | ||
| BNO-10 | A00. | |
| BNO-9 | 001 | |
| DiseasesDB | 2546 | |
| MedlinePlus | 000303 | |
| eMedicine | med/351 ped/382 | |
| MeSH | C01.252.400.959.347 | |
A kolera a Vibrio cholerae baktérium által okozott betegség. Elsősorban széklettel, hányadékkal és szennyvízzel, illetve az ezekkel érintkező nyers élelmiszerek révén terjed. Akár egy jégkocka, egy szelet citrom is átviheti a fertőzést. Kiindulópontjai általában a meleg, szervesanyagban gazdag tengerparti folyótorkolatok, innen terjed szét a betegség. Két fajtáját különböztetjük meg: az európai (cholera nostras) és az ázsiai (cholera asiatica) kolerát. Az európai kolera az ázsiaival ellentétben nem egész évben, csak a nyár második felében észlelhető.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Leírás
A betegség súlyos hasmenéssel és hányással jár, gyors kiszáradáshoz vezet. Számos más trópusi betegséggel összetéveszthető. A kiszáradás veszélye csökkenthető különböző szőlőcukrokat, sókat tartalmazó oldat itatásával. A betegség gyorsan legyengíti az embereket. A betegség megfelelő táplálkozással megelőzhető, főként a fejőldő országok nyomortelepeit érinti, ahol nem megfelelőek e táplálkozási és tisztálkodási körülmények. Európában az 1830-as évek első felében jelenik meg. A kolera kórokozóját Robert Koch ismerte fel 1884-ben. A baktérium főleg a belekben található. A későbbi hasmenések tiszta tenyészetként tartalmazzák, mig az első székekben másféle baktériumokkal vegyesen található.
A kórokozó gyengén ellenálló: kiszáradás, ill. enyhén savas folyadék elpusztítja. Az egészséges emberek a fertőzött területen sem szoktak fertőzést kapni a gyomor savas tartalma miatt. Más baktériumokkal társulva egészséges embereket is fertőz. A baktérium -mint más fertőző baktériumok- mérget termel, amelynek a szervezetben szintén van szerepe a kórfolyamat létrehozásában. A kolera nem terjed át emberről-emberre közvetetlenül, a betegeknek a széklete és hányadéka fertőző.
[szerkesztés] A betegség kezelése, megelőzése
A szigorú karantén és a megfelelő tisztálkodás, táplálkozás megelőzi a betegség terjedését.
[szerkesztés] A fertőzés
A fertőzés lappangási ideje néhány nap, de néha enyhe hasmenés képében hosszabb időre is elhúzódhat. Az egyes megbetegedések igen különböző hevességűek, hasmenéstől súlyos rohamig terjednek. A járvány közvetlenül kitörése után a leghevesebb. Az esetek többsége hasmenéssel kezdődik, a széklet bő, vizes, eleinte festett lúgos, majd később vízszerű, fehér pelyhekkel. A beteg legyengül gyomrát üresnek érzi, majd beállnak a gyötrő hányásingerek, majd a végtagokban görcsös izomösszehúzódások keletkeznek. A beteg nagy forróságot érez, testhőmérséklete kissé megemelkedik. A pulzus és a légzés szaporább, a beteg hangja gyenge, szemei beesnek, sötét gyűrűvel körülvettek. A betegség lefolyása 2-3 órától 1-2 napig is eltarthat. Súlyosbodás esetén a hasmenések és hányás ritkábbá válnak, de a beteg ereje még inkább csökken, bőre sápadt, testhőmérséklete csökken, kínjai még súlyosbodnak, nagy szomjúság gyötri, vizeletelválasztása szünetel, vére besűrűsödik, később még rosszabbra fordul állapota, a hasmenés és hányás megszűnik, öntudata zavarodik, pulzusa kimarad s beáll a halál. A kezeletlen esetek 60%-a halállal végződik. A halál gyakran a fertőzéstől számított első napon bekövetkezik. A halálozási százalék az egyes járványok alatt különböző. A gyógyulás lassú, több hétig is eltarthat.
[szerkesztés] Változatai
Legveszedelmesebb fajtája a gyermekek nyári kolerája: legtöbbször a szegény körülmények között tengődő gyermekek között tör ki, sokszor áldozatok százait szedi. A betegség a meleg napok beálltával jelenik meg.
A betegség ellen van védőoltás, de ez csak 60-70% védelmet nyújt, terhesek és betegek nem kaphatják. A kórokozót először Koch R. ismerte fel 1884-ben.
[szerkesztés] Történelmi szerepe
Az ázsiai (vagy indiai) kolera pusztításait már Kr. e. 400 évvel is feljegyezték, a betegség legtöbbször India északi részén pusztított, leginkább a száraz évszakban októbertől májusig. Indiából 1829-ben jött át először Európába. 1826-tól kezdve erős kolera járványok uralkodtak Ázsiában majd Oroszországban is megjelent a betegség, az északi tartományokban és egy másik úton Perzsián át a Kaszpi-tó vidéken. 1830-ban Moszkva, 1831-ben egész Oroszország, Svédország fertőzött, majd augusztusban Bécs, Berlin, majd Magyarország és Anglia került sorra, 1832-ben áthurcolták Amerikába is, New York és Philadelphia környékén pusztított. Franciaországban 55 ezer ember kapta meg e betegséget. Ezután Ázsiában ismételt járványok uralkodtak, Európában csak 1852-1854-ben jelenik meg ismét. 1863 elején egy mekkai karaván szedte fel a betegséget s mintegy 30,000 ember hunyt el a vándorlásban, a zarándoklók Szuezbe vitték a kolerát, ahonnét az egész Egyiptomban csakhamar elterjedt s 60,000 ember életét követelte. A betegség elől menekülők ismét behurcolták Európába a kórt, majd hajón Amerikába is átjutott az s néhány hónap alatt a Föld összes civilizált részét bejárta. 1866-ban továbbá 1868-70-ben újabb járványok pusztítottak Európában, ismét Mekkából indulva. Európában ezen idő alatt egy millió ember halt meg a járványok folytán. 1884-ben Toulonon és Marseillen át került Európába ismét, majd 1891-92-ben ismételt járvány következett most már általában a legalsó néposztály betegedett meg.
[szerkesztés] Eredet és terjeszkedés
A kolera az indiai szubkontinensről származik, szárazföldi utakon ill. a Gangesz folyó mentén növekedni kezdett a fertőzött terület. Innen tengeren és szárazföldön előbb Oroszországba, majd Nyugat-Európába jutott. Nyugat-Európából átjutott Amerikába, igen rövid idő alatt, mivel a vizet nem szűrték, ill. fertőtlenítették megfelelően.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
Orvostudományi portál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
