Citrom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Citrom
Citrom
Citrom
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosids
Csoport: Eurosids II
Rend: Szappanfavirágúak (Sapindales)
Család: Rutafélék (Rutaceae)
Alcsalád: Citrusformák (Citroideae)
Nemzetség-
csoport
:
Citreae
Nemzetség: Citrus
Faj: C. × limon
Tudományos név
Citrus × limon
(L.) Burm.f.
Szinonimák
  • Citrus medica var. limon L.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Citrom témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Citrom témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Citrom témájú kategóriát.

Citrom (nyers, héj nélkül)
Tápanyagtartalom 100 g-ban
Energia 30 kcal   120 kJ
Szénhidrátok     9 g
- Cukrok  2,5 g
- Rost  2,8 g  
Zsír 0,3 g
Fehérje 1,1 g
Víz 89 g
C-vitamin  53 mg 88%
Citric acid 5 g
A százalékos értékek az amerikai felnőtt
javasolt napi mennyiségre (RDA) vonatkoznak.

A citrom, más néven közönséges citrom, valódi citrom vagy európai citrom[1] (Citrus × limon) a citrusformák (Citroideae) alcsaládjába tartozó Citrus nemzetség egyik növényfaja. Termése, melyet szintén citromnak hívnak, déligyümölcs és egyben fűszer is.

Elnevezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lémonya, citronyád és citrony népies elnevezések egyes kutatók szerint a citromra, más kutatók szerint azonban más citrusfajra vonatkozhatnak.[2]

Származása, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Indiában fedezték fel, de ma már Európa déli részein, Ausztráliában valamint Kaliforniában és Floridában is termesztik. A 3–5 méteres fa gyümölcse (citri fructus) egész évben terem.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kis termetű, egész évben termő fa. Ágai tövisesek, fehér virágai illatosak. Narancstermése gerezdekből áll, a világos sárgászöld, rostos, lédús gyümölcshúsban a termés közepéhez közel ülnek a hosszúkás, kb. 1 cm hosszú, egyik végükön kihegyesedő magvak.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vékonyan hámozzuk, hogy a fehér, keserű, élvezhetetlen belső részét ne vágjuk le a gyümölcshúsról! Így sokoldalúan: levesek, hús-, rizsételek ízesítésre használhatjuk. Ecet helyett citromlével savanyítva rendkívül ízletessé tehetjük egyes salátáinkat, és hasonlóképp hatékonyan használhatjuk húsok pácolásához (főleg a mediterrán típusú, rozmaringgal, bazsalikommal összeállított pácokban).

A sárga héját reszelve töltelékek, (mák, dió, túró mellé), levét tea, kávé, gyümölcslevesek, turmixitalok, puncs, szósz, hidegtálak, hal- és egyéb húsételek ízesítésére használják.

A szárított héjat (Citri pericarpium) spirális szalagokban vagy kockára vágva forgalmazzák, de így csak az édes- és likőripari üzemekben használják fel. Otthon a legjobb frisset tartani, hogy ízesítésre mindig kéznél legyen.

Mind héja, mind leve jól használható gyümölcslevesek, kompótok, turmix italok, rizsételek, puncsok, szószok, hidegtálak stb. ízesítésére. Kilogrammonként 4 g fehérjét, 58 g zsírt, 23 g szénhidrátot, 6 g szerves sót, 22 g rostot tartalmaz.

Gyógyhatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A perzsák már az időszámításunk kezdete előtt is termesztettek citromot. Arab kereskedők hozták be Európába, ahol csak nyolcszáz éve honosodott meg. Ma is fogyasztott fajtáit a XVI-XVII. század óta ismerik. Hosszú pályafutása során alkalmazták a mérgezés ellenszereként, hatásosnak vélték kígyómarás ellen, ajánlották szívbetegeknek is. Hatásos vizelethajtónak, izzasztónak, vérzést elállító, sebösszehúzó szernek tartották, használták csuklás elállítására, gyógyították vele a gyulladt torkot, a reneszánsz kor elején pedig a levét a pestis gyógyszerének hitték.

Az 1600-as évek elején az orvosok fölvetették, hogy a citromlé gyógyítja, illetve megelőzi a skorbutot. Ezt a feltételezést igazolta James Lind hajósebész kísérlete: a skorbutos betegek egyik csoportjával citromot és narancsot etetett, a másik csoport almabort kapott, a harmadikat pedig gyógyszerrel kezelte. A citromot, narancsot fogyasztók állapota javult, szemmel látható volt a gyógyulásuk. A szenzációs eset után negyven évvel a brit Admiralitás kötelezte a Brit Királyi Haditengerészetet, hogy valamennyi tagja igyon meg naponta egy adag citrom- vagy narancslevet. A késlekedés miatt a négy évtized során hadseregnyi angol tengerész halt meg skorbutban.

A citrom serkenti az emésztést és erősíti a gyomrot. Mivel sok benne a C-vitamin, segíti a meghűléses betegségek megelőzését. A közkedvelt aromájú fűszert a külső héjából nyerjük. Az érett citrom a legértékesebb oldó és méregtelenítő gyümölcs – sajnos, nálunk nemigen kapható. A bolti citromot éretlenül szüretelik és utóérlelő vegyszerekkel permetezik, ezért héjának minősége gyengébb.

Bioflavon-tartalma vértisztító hatású, és regenerálja is a véredényeket. Bélféreghajtó és puffadásgátló hatása is van. A citromlé fokozza a nyálelválasztást, csillapítja a szomjúságot, mivel oldja és eltávolítja a szervetlen sókat.

A citromlé hígítva is elpusztítja a kolera-, a diftéria- és a tífuszbaktériumokat. Szinte nincs olyan betegség vagy gyengeségi állapot, amin a citrom ne segítene. A bőrnek is elsőrendű fiatalítója és regenerálója; megelőzi a kopaszságot, erősíti a fejbőrt, a hajhagymákat. Mandula- vagy avokádóolajjal elegyítve jó bőrápolószer. Ha ezt erősen a fejbőrbe dörzsöljük, hamarosan megszünteti a haj korpásodását, megakadályozza a hajhullást.

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy nagy sárga citrom.

A citromsav természetes savként kettős hatást fejt ki a szervezetben; mintegy szabályozza azt. A feleslegesen bekerült ásványi anyagokat, sókat, bomlástermékeket oldja, kivételes újjáépítő (regeneráló) tulajdonságánál fogva a hiányzó szerves sókat pótolja, segít azokat a szervezethez kötni. A citrom a szeborreás bőrt is gyógyítja.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Limonádé

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Priszter Szaniszló. Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda Kiadó, 62, 338. oldal ISBN 963 9121 22 3 (1999)
  2. A XVIII. századi kéziratos magyar szakácskönyvek tartalomjegyzéke

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]