Ánizs
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
|
||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Pimpinella anisum |
Az ánizs (Pimpinella anisum) ismert fűszernövény. Népies neve: ánizsmag, illatos ánizs, közönséges ánizs, bécsi- vagy édeskömény.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Származása, termőhelye
A Földközi-tenger mellékéről származik, de már nagyon sokfelé termesztik, így nálunk is. Már az ókori Egyiptomban is használták fűszerként; az ókori Keleten fizetőeszköz is volt. Pannóniába a római katonák hozták be. A középkor kedvelt fűszere volt.
[szerkesztés] Megjelenése, termesztése
A közönséges ánizs egyéves, lágy szárú növény. Hazánk bármely területén termeszthető, a legtöbb talajon jól fejlődik. Meleg- és tápanyagigényes. Magról szaporítható; március közepén–április elején 30–40 cm-es sortávolságra vetik. A fő- és mellékernyők érésekor, általában júliustól aratják, és cséplés után szellős helyen tárolják.
Fűszerként szürkésbarna, 3,5-5 mm hosszú termését (Anisi fructus) használjuk; ezen gyakran a kocsány is megmarad. Illata jellemző, kellemes. A köménymagra emlékeztető, de annál erősebb szagú, édesen aromás ízű fűszer.
[szerkesztés] Felhasználása
Az ánizsmagot általában egészben használjuk. Ha kell, össze is törhetjük, de mindig csak a szükséges mennyiséget, mert gyorsan elveszíti jellegzetes aromáját. Fűszerként az egész világon sokoldalúan használják, illóolajat, fehérjét, cukrot tartalmaz.
Felhasználható főzelékek (vörös káposzta-, sárgarépa-, tök-, cékla- stb.), vadas ételek, mártások ízesítésére; ezeket egy kevés ánizs előnyösen érdekessé teheti.
Gyakran teszik édességekbe, gyümölcskompótokba, édes rizsbe, köhögés elleni cukorkákba, pudingokba, tésztákba, süteményekbe, egyes vidékeken még a kenyérbe és a sós süteményekbe is. Sokféle italhoz adják, így puncsokhoz, szirupokhoz, likőrökhöz, édesborokhoz és teákhoz, de leginkább a likőrgyártásban jelentős
[szerkesztés] Ánizslikőrök
Az ánizs adja a görög nemzeti italnak számító ouzo (ejtsd: úzó) jellegzetes aromáját. Ugyanez az ital Macedóniában és Bulgáriában is ismert, ott masztika a neve. Házilag főként törkölypálinkából (ritkábban szőlőből) készítik, ami pedig kereskedelmi forgalomba került, azt általában gabonaszeszből. Az ánizs (a fehér üröm és az édeskömény mellett) a hasonlóképp karakteres francia abszint és pastis egyik fő alkotóeleme is.
Ha ezeket a likőröket vízzel keverjük, érdekes hatást figyelhetünk meg. Az ánizsolaj ugyanis nagyon rosszul oldódik a vízben, ezért, ha vizet öntünk hozzá, az ouzo és az abszint is opálos fehér, illetve fehér-zöld színt vesz fel, ahogy az illóolajok kicsapódnak az oldatból. Ez a színváltozás (a Louche-hatás) lehet az egyik oka annak, hogy ezeket az italokat már-már rituálisan isszák.
[szerkesztés] Gyógyhatása
Az ánizst étvágyjavító, emésztést serkentő, vértisztító, hurutoldó, idegerősítő, felfúvódást szüntető, gyomor-, bél- és epebántalmak elleni szerként is használják. A gyermekgyógyászatban mint szélhajtó szinte nélkülözhetetlen. Gyógyszerekhez ízjavítónak adják.
Magvaiból vízgőzzel illóolajat párolnak le. Származási helyétől függően az ánizsmagból 6–9% ánizsolaj vonható ki.
Használják illatosításra, gyenge hashajtónak, és a belső elválasztású secretumok (tej, köpet) gyorsabb kiválasztására. A tetveket gyorsan elpusztítja, ezért kenőcsként vagy borszeszes oldatban fejtetvek ellen is alkalmazzák.
A bőrt érzékenyítő és/vagy enyhén irritáló tulajdonságai miatt tartós, több hetes használata nem ajánlott.
A háziállatok féregűző szereinek egyik alkotója.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
|||||||
|
|||||
