Zellerfélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Zellerfélék
Vadmurok (Daucus carota) virágzata
Vadmurok (Daucus carota) virágzata
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids II
Rend: Ernyősvirágzatúak (Apiales)
Család: Zellerfélék (Apiaceae)
Lindl.
Szinonimák
Alcsaládok
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Zellerfélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Zellerfélék témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Zellerfélék témájú kategóriát.

A zellerfélék (Apiaceae) az ernyősvirágzatúak (Apiales) rendjének egy családja.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Története során az Apiaceae család rendszerezése többször is jelentősen változott. Régebben Umbelliferae néven volt ismert, ami szó szerinti fordításban „ernyőhordozó”-t jelent, ezért magát a családot nevezték „ernyősvirágzatúak”-nak. Egyes rendszerezők (pl. Soó) a Cornaceae és az Araliaceae családokat az Umbellales rendbe sorolták. Később a Cornaceae-t, más családokkal együtt, a Cornales, az Umbelliferae-t Apiaceae néven és az Araliaceae-t pedig, más családokkal együtt, az Araliales (Tahtadzsjan, Thorne, Dahlgren, Hortobágyi), majd az Apiales (Cronquist, APG) rendbe helyezték .

Az APG III-rendszerben a családba sorolták a korábban önálló családként leírt Mackinlayaceae-t.

Jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csaknem valamennyien lágyszárúak; többségük az északi flórabirodalomban, azaz az északi félteke mérsékelt övi területein terjedt el. Gyakran nőnek sztyeppeken, réteken, mocsarakban és erdőkben.

Száruk tömött csomókra és üres szártagokra tagolódik. Leveleik szórtan állnak, a legtöbbször összetettek és tagoltak. Szárukat kiszélesedő, hüvelyszerű levélalap veszi körül. Összetett ernyővirágzatuk ernyőből és ernyőcskékből áll. Ezek támasztólevelei a gallér-, illetve a gallérkalevelek. A kicsi, fehér vagy rózsaszín virágok aktinomorfak, de az ernyőcske peremén állók gyakran zigomorffá válnak. A termő diszkuszt visel, a termés két részterméskére hasadó ikerkaszat. A mag erősen fejlett, nagy zsír- és fehérjetartalmú endospermiummal. A csíra kicsiny. A részterméskék egy központi terméstartón, az ún. karpoforumon függenek, és megérve leválnak róla. Maghéjuk és terméshéjuk összenőtt. A nemzetségeket, fajokat gyakran a változatos felépítésű részterméskék alapján határozhatjuk meg. Bordás termésfalaikban skizogén eredetű olajjáratok alakulnak ki, emiatt sok fajuk értékes fűszer- vagy gyógynövény:

Ismert gyomnövények is tartoznak ide:

Néhány fajuk mérgező alkaloidokat termel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]