Zamatos turbolya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Zamatos turbolya
Myrrhis odorata, Roomse kervel plant.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Ernyősvirágzatúak (Apiales)
Család: Zellerfélék (Apiaceae)
Nemzetség: Turbolya (Anthriscus)
Faj: A. cerefolium
Tudományos név
Anthriscus cerefolium
(L.) Hoffm.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Zamatos turbolya témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Zamatos turbolya témájú kategóriát.

A zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium) a turbolya (Anthriscus) nemzetség Magyarországon leggyakoribb faja. Két változata a termesztett var. cerefolium és a serteszőrös termésű vadon élő var. trichosperma, ennek magyar neve útszéli turbolya.[1]. A turbolya magyar népies neve: illatos turbolya, olasz saláta, zamatos turbolya, édespetrezselyem.

Származása, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az útszéli turbolya DK-Európától Közép-Ázsiáig őshonos, egyesek szerint Magyarországon is; a termesztett változat elvadulva az egész Kárpát-medencében megtalálható, főleg üde akácosok aljnövényzeteként.

Jellemzése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ánizsra emlékeztető szagú, édeskés ízű, egynyári növényt már a rómaiak is használták. Szára 20-70 cm hosszú. Levele a petrezselyem zöldjéhez hasonlít, ernyős virágzata kis fehér virágokból áll. A levelek többszörösen szárnyasan összetettek. A levélhüvely éle szőrös. A virágzat összetett ernyő. Gallérlevél nincs, csak gallérkalevelek. A termés éretten nem bordás 2 részre hasadó ikerkaszat. Gyors növekedésű növény, leveleit már vetés után 4–5 héttel vághatjuk.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A francia konyha kedvelt fűszere, zöldség- és csontleves, baromfiételek, mártások ízesítője. Kiváló még sült húsok, főleg báránysültek, tojásételek fűszerezésére is. Mindenféle gomba, gombás ételek és gombás mártások elengedhetetlen fűszere. Kora tavasszal megjelenő zsenge hajtásaiból salátát is készítenek, később a levelek már keserűvé és rágóssá válnak. Íze erősen eltér a petrezselyemétől, mivel gyenge, zamatos levelei édeskések és ánizsillatúak – ezért édespetrezselyemnek is nevezik. A francia konyha által használt „fines herbes”, azaz finom fűszernövények egyike.

Illóolaj tartalma a hajtásnak 0,03%, a termésnek 0,9%; az illóolaj fő összetevője metilkavikol. A hajtás tartalmaz továbbá flavon-glikozidot, keserűanyagot, ásványi anyagokat és A, C vitaminokat. A termés zsírosolajat is tartalmaz.[1]

Gyógyhatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Drogja a virágzó leveles hajtás (Cerefolii herba) és a termés (Cerefolii fructus). Teája vese, hólyag- és emésztőszervi megbetegedéskor jó hatású.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Bern

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bern: Bernáth Jenő (szerk.) Gyógy- és aromanövények, (3. átdolgozott és bővített kiadás), Budapest: Mezőgazda Kiadó, 188-190. oldal (2000). ISBN 963 9239 96 8