Közönséges cickafark
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Achillea millefolium |
||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Közönséges cickafark témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges cickafark témájú médiaállományokat. |
A közönséges cickafark (Achillea millefolium) a fészkesek családjába tartozó növényfaj, a cickafark nemzetség legismertebb tagja. Egyéb megnevezései: orvosi cickafark, cickóró, cickafarkkóró, egérfarkúfű, ezerlevelűfű, patikai ezerlevelűfű, pulykafű, cickafarkkóró.[1] Európa és Ázsia rétjein, legelőin, útjai mentén tömegesen fordul elő.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Jellemzői
Évelő növény a szára 20-80 cm-re nő meg. Levelei lándzsásak vagy szálas lándzsásak, 2-3-szorosan szárnyasan összetettek oldalukon akár 50 levélke is kialakulhat. Virágai sugárvirágok, melyek 4-9 mm széles sátorozó bugákat alkotnak, a fészkek 4-6, fehér vagy rózsaszín sugárvirágból állnak. Termései 2 mm hosszú kaszatermések. Rovar és önmegporzású elterjedését a szél és a hangyák is segítik. Változatos formavilágú faj. A dombvidéktől egészen a havasok aljáig gazdag rétek, legelők, szántóföldek. talajrepedések, erdők és útszegélyeken előfordul.[2]
[szerkesztés] Alfajai
- A. m. fulva,
- A. m. litoralis,
- A. m. manshurica,
- A. m. maritima,
- A. m. megacephala,
- A. m. millefolium,
- A. m. occidentalis,
- A. m. pallidotegula,
- A. m. parviligula,
- A. m. parvula,
- A. m. russeolata.
[szerkesztés] Felhasználása
| A teljes növényzet (fű) | Millefolii herba |
| Virágzata | Millefolii flos |
| Levélzet | Millefolii folium |
A közönséges cickafarkot elsősorban gyógynövényként ismerik, de a levele komposztálásra is használható, pontosabban a komposztálandó növények bomlásának a folyamatát gyorsítja meg. A köztudatban és a kereskedelmi forgalomban a teljes növényzet, vagyis a cickafarkfű van jelen. Gyógynövényként csak a fehér virágzatúakat használják. Ezt elsősorban gyógyteaként fogyasztják, de külsőleg borogatásra is használható. Fürdővízhez adagolva is kifejti gyógyhatását. Készítenek belőle illóolajat (kékolaj) vagy krémeket, kenőcsöket. Korán tavasszal vagy virágzását követően van a gyűjtési ideje. A vegetáció megindulásakor az egész fiatal, világoszöldhajtásokat gyűjtik, hiszen ezek képezik a legjobb minőségű alapanyagot, de később a leveleit zsengébb hajtásait is lehet hasznosítani. [3]
[szerkesztés] Hatóanyagai
Több száz vegyületet azonosítottak a növényben. Ezek között van kék színű proazulént tartalmazó illóolaj, achillein glukoalkaloid, keserűanyag, cseranyag, aconitsav, konitsav, aszparagin, glikozidok, zsírosolaj, gyanta, szénhidrát, vas, kén, nátrium, kálium, magnézium, mész.
[szerkesztés] A gyógytea hatásai
Gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő, görcsoldó, emésztést javító, vérzéscsillapító, köhögéscsillapító.
[szerkesztés] Felhasználható
Tüdőbetegségek, torokgyulladás, tuberkulózis, légcső, gyomor és bélhurut, magas láz, epehajtás, vese- és hólyaggyulladás, epe-, vese-, gyomor- és bélgörcs, étvágytalanság, gyomor- és bélfekély, női betegségek, menstruációs görcs vagy erős vérzés, különböző vérzések, esetleg prosztatabántalmak, visszértágulat, vérszegénység, valamint magas vérnyomás esetén.
- Külsőleg: nehezen gyógyuló sebek, fekélyek, ekcéma, aranyér, fogíny- és szemgyulladás valamint hüvelyöblítés esetén alkalmazzák.
[szerkesztés] A tea elkészítése
Az aprított és megszárított cickafarkfűből 1 púpozott teáskanálnyit 2,5 dl forróvízzel leforrázzák és 20-30 percnyi állás után leszűrik. Egész napra elosztva, éhgyomorra, vagy étkezések előtt fél órával fogyasztják. A betegség súlyosságától függően az adag növelhető 6 dl vagy 8 dl vízbe 2-3 púpozott evőkanállal.
Külsőleg alkalmazva 6 dl vízből és 4 púpozott evőkanál cickafarkfűből készítenek forrázatot. Ez arányosan növelhető vagy csökkenthető. Egy kúra ideje 1 hónap. Folytatni csak 1 hét szünet után szabad. A tea szükség esetén csak mézzel édesíthető. Az elkészített tea eltarthatósági ideje maximum 12 óra. A teafogyasztás alatt javasolt nagy mennyiségű zöldség és gyümölcsételek fogyasztása.
Ha a fentiek szerint alkalmazzák megfelelő diagnózis elkészítése után akkor a tea fogyasztása nem rendelkezik mellékhatásokkal.
[szerkesztés] Borogatás
Egy maréknyi szárított cickafarkhoz 0,5 l forróvizet öntenek, leszűrve fogíny és szemgyulladás esetén alkalmazzák.
[szerkesztés] Fürdő
Egy maréknyi szárított cickafarkhoz 0,5 l forróvizet öntenek, 1-2 óráig állni hagyják, majd leszűrve ülő-, vagy lábfürdőhöz adják
[szerkesztés] Illóolaj
A cickafarkolaj (Aetheroleum achilleae) hatóanyaga: illóolaj (prokamazulén, terpenoidok) szeszkviterpén laktonok, flavonoidok, achillein keserűanyag. Hatása: gyulladáscsökkentő, antiszeptikus hatású. Öblögetőszerként száj- és fogínygyulladás kezelésére használják. Antiszeptikus fürdő.
[szerkesztés] Tinktúra
Napos időben szedett cickafarkvirágot dunsztosüvegbe rakva, alkohollal leöntve 2 hétig meleg helyen áztatják, leszűrve helyi gyulladások csökkentésére alkalmazzák.
[szerkesztés] Ellenjavallat
Az allergiásoknál a növény érintése is reakciót válthat ki, a tea fogyasztása viszketeg, gyulladásos bőrelváltozást okozhat. Az erre érzékenyek semmilyen formában sem alkalmazhatják.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Források
- A cickafarkfű ismertetése a www.vitalitas.hu honlapon
- Ingrid és Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó, 2001 (ISBN 963 684 124 1)
[szerkesztés] Jegyzetek
|
|||||||
