Közönséges cickafark

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Közönséges cickafark
Achillea millefolium közönséges cickafark.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asterids
Csoport: Euasterids II
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
Alcsalád: Őszirózsaformák (Asteroideae)
Nemzetség-
csoport
:
Anthemideae
Nemzetség: Cickafark (Achillea)
Faj: A. millefolium
Tudományos név
Achillea millefolium
L., (1753)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Közönséges cickafark témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges cickafark témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges cickafark témájú kategóriát.

A növény virágzáskor
Közönséges cickafark virágzata
Achillea millefolium ‘Paprika’

A közönséges cickafark (Achillea millefolium) az őszirózsafélék családjába tartozó növényfaj, a cickafark nemzetség legismertebb tagja. Egyéb megnevezései: orvosi cickafark, cickóró, cickafarkkóró, egérfarkúfű, ezerlevelűfű, patikai ezerlevelűfű, pulykafű, cickafarkkóró. Európa és Ázsia rétjein, legelőin, útjai mentén tömegesen fordul elő.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Évelő növény, szára 20–80 cm-re nő meg. Levelei lándzsásak vagy szálas lándzsásak, 2-3-szorosan szárnyasan összetettek, oldalukon akár 50 levélke is kialakulhat. Virágai sugárvirágok, melyek 4–9 mm széles sátorozó bugákat alkotnak, a fészkek 4-6, fehér vagy rózsaszín sugárvirágból állnak. Termései 2 mm hosszú kaszattermések. Rovar és önmegporzású elterjedését a szél és a hangyák is segítik. Változatos formavilágú faj. A dombvidéktől egészen a havasok aljáig gazdag réteken, legelőkön, szántóföldeken, talajrepedésekben, erdőkben és útszegélyeken előfordul.[1]

Alfajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A. millefolium subsp. alpestris (Wimm. & Grab.) Gremli[2],
  • A. millefolium subsp. chitralensis Hub.-Mor.[3],
  • A. millefolium subsp. collina (Becker ex Rchb. f.) Oborný[3] (syn. A. collina)[2]
  • A. millefolium subsp. ceretanica (Sennen) Sennen[2],
  • A. millefolium subsp. millefolium [3],
    • A. millefolium subsp. millefolium var. purpurea (cv. Kelvayi) – piros cickafark[4],
  • A. millefolium subsp. pallidotegula B. Boivin[3],
  • A. millefolium subsp. stricta (Schleich. ex Heimerl) Hyl.[3],
  • A. millefolium subsp. sudetica (Opiz) Oborný[3][2] – szudétai cickafark[4].

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A teljes növényzet (fű) Millefolii herba
Virágzata Millefolii flos
Levélzet Millefolii folium

A közönséges cickafarkot elsősorban gyógynövényként ismerik, de a levele komposztálásra is használható, pontosabban a komposztálandó növények bomlásának a folyamatát gyorsítja meg. A köztudatban és a kereskedelmi forgalomban a teljes növényzet, vagyis a cickafarkfű van jelen. Gyógynövényként csak a fehér virágzatúakat használják. Ezt elsősorban gyógyteaként fogyasztják, de külsőleg borogatásra is használható. Fürdővízhez adagolva is kifejti gyógyhatását. Készítenek belőle illóolajat (kékolaj) vagy krémeket, kenőcsöket. A vegetáció megindulásakor az egész fiatal, világoszöld hajtásokat gyűjtik, hiszen ezek képezik a legjobb minőségű alapanyagot, de később a levelei zsengébb hajtásait is lehet hasznosítani.[5]

Gyógyászati[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A növénynek gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő, görcsoldó, emésztést javító, vérzéscsillapító és köhögéscsillapító hatást tulajdonítanak. A cickafark különböző gyógyszeres kezelések hatását erősítheti például: fájdalomcsillapítás, gyulladáscsökkentés, vérzékenység, emésztőrendszeri zavarok.

Tüdőbetegségek, torokgyulladás, tuberkulózis, légcső, gyomor és bélhurut, magas láz, epehajtás, vese- és hólyaggyulladás, epe-, vese-, gyomor- és bélgörcs, étvágytalanság, gyomor- és bélfekély, női betegségek, menstruációs görcs vagy erős vérzés, különböző vérzések, esetleg prosztatabántalmak, visszértágulat, vérszegénység, valamint magas vérnyomás esetén.[forrás?]

A tea elkészítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az aprított és megszárított cickafarkfűből 1 púpozott teáskanálnyit 2,5 dl forró vízzel leforrázzák és néhány percnyi állás után leszűrik.[7] Egész napra elosztva, éhgyomorra, vagy étkezések előtt fél órával fogyasztják. A betegség súlyosságától függően az adag növelhető 6 dl vagy 8 dl vízbe 2-3 púpozott evőkanállal.

Külsőleg alkalmazva 6 dl vízből és 4 púpozott evőkanál cickafarkfűből készítenek forrázatot. Ez arányosan növelhető vagy csökkenthető. Egy kúra ideje 1 hónap. Folytatni csak 1 hét szünet után szabad. A tea szükség esetén csak mézzel édesíthető. Az elkészített tea eltarthatósági ideje maximum 12 óra. A teafogyasztás alatt javasolt nagy mennyiségű zöldség és gyümölcsételek fogyasztása.[forrás?]

Ha a fentiek szerint alkalmazzák megfelelő diagnózis elkészítése után, akkor a tea fogyasztása nem rendelkezik mellékhatásokkal.

Borogatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy maréknyi szárított cickafarkhoz 0,5 l forró vizet öntenek, leszűrve fogíny- és szemgyulladás esetén alkalmazzák.[forrás?]

Fürdő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy maréknyi szárított cickafarkot 0,5 l hideg vizzel leöntenek, egy éjszakára állni hagyják, másnap felforralva hozzáöntik a fürdővízhez.[8][7]

Tinktúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A napos időben szedett cickafarkvirágot dunsztosüvegbe rakva, alkohollal leöntve 2 hétig meleg helyen áztatják, leszűrve helyi gyulladások csökkentésére alkalmazzák.[8]

Illóolaj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cickafarkolaj (Aetheroleum achilleae) hatóanyaga: (kamazulén, terpenoidok) szeszkviterpén laktonok, flavonoidok, achillein keserűanyag. Hatása: gyulladáscsökkentő, antiszeptikus hatású. Öblögetőszerként száj- és fogínygyulladás kezelésére használják.

Ellenjavallat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az allergiásoknál a növény érintése is reakciót válthat ki, a tea fogyasztása viszketeg, gyulladásos bőrelváltozást okozhat. Az erre érzékenyek semmilyen formában sem alkalmazhatják.

Hatóanyagai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Több száz vegyületet azonosítottak a növényben. Ezek között van kék színű proazulént tartalmazó illóolaj, achillein glukoalkaloid, keserűanyag, cseranyag, aconitsav, konitsav, aszparagin, glikozidok, zsírosolaj, gyanta, szénhidrát, vas, kén, nátrium, kálium, magnézium, mész.[forrás?]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Közönséges cickafark (Achillea millefolium). berze-nagy.sulinet.hu. (Hozzáférés: 2009. november 14.)[halott link]
  2. ^ a b c d Achillea millefolium. The Plant List. (Hozzáférés: 2013. december 1.)
  3. ^ a b c d e f Achillea millefolium. Tropicos. (Hozzáférés: 2013. december 1.)
  4. ^ a b Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 19981999. 61., 290. o. ISBN 9639121223  
  5. Terebess: vadon termő zöldség-gyümölcs A közönséges cickafark. Terebess Online. (Hozzáférés: 2009. november 14.)
  6. Közönséges cickafark. Házipatika. (Hozzáférés: 2014. február 6.)
  7. ^ a b MT2
  8. ^ a b MT1

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Valóban "hasfájás elleni fű": a cickafarkfű. vitalitas.hu. (Hozzáférés: 2014. február 5.)
  • Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 9636841241  
  • MT1: Cickafark (Achillea millefolium). Maria Treben munkássága, gyógynövény leírásai, termékei és könyvei. (Hozzáférés: 2014. február 5.)
  • MT2: Cickafark. In Maria Treben: Egészség Isten patikájából: Tapasztalatok gyógynövényekről és tanácsok felhasználásukhoz. Ford. Csokonai Attila. Budapest: Duna Könyvklub Kft. 1990. 10–12. o. ISBN 9789633541906 A fordítás alapja: Gesundheit aus der Apotheke Gottes (1985)  

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wiktionary-logo-hu.png
Nézd meg a közönséges cickafark címszót a Wikiszótárban!