Orvosi tisztesfű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Orvosi tisztesfű
Stachys officinalis3.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids I
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Árvacsalánfélék (Lamiaceae)
Alcsalád: Lamioideae
Nemzetség-
csoport
:
Stachydeae
Nemzetség: Tisztesfű (Stachys)
Faj: S. officinalis
Tudományos név
Stachys officinalis
L.
Szinonimák
  • Betonica officinalis L.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Orvosi tisztesfű témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Orvosi tisztesfű témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Orvosi tisztesfű témájú kategóriát.

Az orvosi tisztesfű, más néven bakfű vagy betonikafű, (Stachys officinalis) az ajakosvirágúak rendjébe és az árvacsalánfélék családjába tartozó növényfaj.

Elterjedés, élőhely[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erdei tisztások, cserjések, illetve rétek lakója. Évelő növény, virágzása júniustól őszig történik.

Megjelenés, jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

50-70 centiméter hosszú, egyenes szára van. A szár profilja négyszögletes, szúrós, kevés levelet tartalmaz. Tőlevelei 20 centiméter hosszúságra is megnőhetnek, míg a szárlevelek kisebbek. A levelek csipkésen fogazottak. Virágai bíborvörösek, 5-10 centiméteres fürtökben találhatóak a szár végén.

Hatóanyagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Drogja (Betonicae herba) cseranyagot, kovasavat, szaponint, kolint, keserűanyagot, l-betonicint, glikozidát tartalmaz.

Gyógyhatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Asztma és hurutos megbetegedések ellen teaként használják, de ismert a köszvény, illetve reuma elleni hatásai is. A népi gyógyászatban epilepszia ellen is használatos volt.

Gyűjtés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A virágzó hajtásokat és tőleveleket gyűjtik.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rápóti Jenő, Romváry Vilmos: Gyógyító növények, Medicina könyvkiadó, Budapest 1987.