Közönséges medvetalp

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Közönséges medvetalp
Heracleum sphondylium Berenklauw.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids II
Rend: Ernyősvirágzatúak (Apiales)
Család: Zellerfélék (Apiaceae)
Alcsalád: Zellerfélék (Apioideae)
Nemzetség: Medvetalp (Heracleum)
Faj: H. sphondylium
Tudományos név
Heracleum sphondylium
L.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Közönséges medvetalp témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges medvetalp témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges medvetalp témájú kategóriát.

A közönséges medvetalp (Heracleum sphondylium), melyet fehérvirágú medvetalpnak, illetve röviden medvetalpnak is neveznek[1], a zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó lágy szárú növényfaj. Európában őshonos, Magyarországon viszonylag ritka. Nyirkos réteken, erdőszéleken, magaskórós társulásokban fordul elő.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

0,5–2 méter magasra megnövő évelő növény. Igen alakgazdag faj. Szára szőrös, mélyen barázdált. Szórt, sötétzöld, általában szárnyas levelei felfújt hüvelyű nyéllel csatlakoznak a szárhoz, a levélkék szabálytalanul fogazottak, karéjosak, fűrészelt szélűek. Június–október között virágzik. Piszkosfehér, kellemetlen szagú ernyős virágzata 7–25 sugarú, a gallér gyakran hiányzik, számos gallérkalevél látható. Termései 6–10 mm hosszúságú, lapos és kopasz ikerlependékek.

Hatóanyagai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Illóolajokat, furokumarinokat (pimpinellin, bergaptén, xantotoxin), hidroxi-kumarinokat, poliineket tartalmaz.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kifejlett növény friss nedvei némely alfaj leveleinek furokumarin-tartalma miatt bőrgyulladást okozhatnak. A népi gyógyászat egykor köhögés, megfázás, fekélyek, emésztési panaszok ellen alkalmazta. A homeopátia a faggyúmirigy-túlműködés ellen adja.

Hasonló fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Priszter 1999

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 9636841241  
  • Neil Fletcher: Vadvirágok: Északnyugat- és Közép-Európa vadvirágainak képes határozókönyve. Budapest: Grafo Könyvkiadó;(hely nélkül): Panemex Kiadó. 2005. ISBN 9639491349  
  • Priszter 1999: Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 1999. 175., 176., 393. o. ISBN 9639121223