Homeopátia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A homeopátia (a görög ὅμοιος, homoiosz = hasonló és πάθος, pathosz = szenvedés, kór szavak összetételéből) vagy hasonszenvi gyógymód alternatív gyógymód, amelyet elsőként Samuel Hahnemann írt le a XVIII. században.[1] Alkalmazói szerint a betegségek olyan szerekkel kezelhetők, amelyek egy egészséges emberben a betegséghez hasonló tüneteket váltanak ki. Állításuk szerint sorozatos hígítással és az egyes hígítások közötti rázással megszüntethetők a szer toxikus hatásai, míg a vivőanyag (többnyire víz, alkohol vagy cukor) megőrzi a szer tulajdonságait. A végtermék gyakran annyira híg, hogy vegyileg megkülönböztethetetlen a tiszta vivőanyagtól.[2][3][4]

A homeopátia placebohatáson túli hatásosságát tudományos és klinikai tények nem támasztják alá.[5][6][7][8] A homeopátiás készítmények gyakran oly mértékig vannak hígítva, hogy az eredeti oldatból csak csekély valószínűséggel kerül akár egyetlen molekula is a végtermékbe, így a kritikusok szerint, ezen szerekkel végzett kezelés farmakológiai hatása valószínűtlen,[9][10] és alapvető tudományos elveket sért.[11]. Ezzel szemben az utóbbi években több olyan kutatási adat jelent meg, amely homeopatikus hígítású ágensek kimutatható biológiai, biokémiai hatásáról, mint érdekes jelenségről számolt be. [12][13][14][15]

A homeopátia kritikusai kiemelik, hogy kevés színvonalas tanulmány van, amely a gyógymód hatásosságát alátámasztaná, következtetéseik nem határozottak, és a megismételhetőségük – ami a tudományos megalapozottság egyik kulcstényezője – a legjobb esetben is problematikus.[16] A hatásosságot alátámasztó, meggyőző tudományos bizonyítékok hiánya[17] és az aktív hatóanyag nélküli szerek használata miatt a homeopátiát áltudománynak,[18] kuruzslásnak[19][20][21] vagy – egy 1998-as áttekintő cikk szavaival – „legjobb esetben placeboterápiának, legrosszabb esetben sarlatánságnak” tartják.[22]

Függetlenül a homeopatikus szerek hatásosságától, a betegek a placeboeffektus révén valóban tapasztalhatják a közérzetük javulását. Így – más placebokészítményekhez hasonlóan – javulhatnak a pszichológiailag vagy viselkedéssel befolyásolható tünetek, mint a krónikus fájdalom, kimerültség, szorongás vagy depresszió.[23] A konvencionális szerek tesztelésére és forgalomba hozatalára vonatkozó jogszabályok számos országban nem terjednek ki a homeopatikus szerekre.[24] A homeopátiát évente legalább egyszer igénybevevők száma 2 százalék (Egyesült Királyság és Egyesült Államok)[25][26] és 15 százalék (India, ahol a tradicionális medicina részét képezi)[27] között változik. Az Egyesült Királyságban a National Health Service (a helyi közegészségügyi szolgálat) öt homeopatikus kórházat üzemeltet,[28] és az angliai háziorvosok 5,9-7,5%-a, a skóciai háziorvosoknak pedig legalább 12%-a rendelt homeopátiás szert az 1990-es években.[29] Másfelől az angliai háziorvosok által felírt homeopatikus készítmények száma 2005 és 2007 között 40%-kal esett, és mindössze 0,006%-át teszi ki a teljes gyógyszerrendelésnek.[30] 2005-ben világszerte mintegy 100 000 orvos alkalmazta a homeopátiát, így ez az egyik legnépszerűbb és legszélesebb körben alkalmazott kiegészítő gyógymód.[31]

A homeopátia önmeghatározása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A homeopaták (a homeopátia képzett szakemberei) a szervezet áthangolásával, harmonizálásával próbálják leküzdeni a betegségeket. A homeopátiás szer feladata az öngyógyító folyamatok beindítása, segítése. A homeopátia holisztikus gyógymód, szándéka szerint nemcsak a betegséget, hanem az egész embert gyógyítja.[32]

A homeopátia az idők folyamán sokat változott. A homeopaták egy része hagyományos orvosi képzettséggel is rendelkezik (egyes országokban, így például Magyarországon, ez törvényileg is kötelező[33]), és munkájuk során használnak homeopátiás készítményeket is[34]. Egyes alkalmazói a klasszikus homeopátia alaptételeinek[35] egy részét feladták.

A homeopátia alaptételei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A gyógyítás a beteg egészségessé tételét jelenti, és nem tudományos elméletek, teóriák gyártását.
  • Az orvost a betegségek megszüntetésében a tünetek és azok változásai vezetik és irányítják. A homeopata orvos a tünetek összességét vizsgálja.
  • A betegség eleinte tisztán a szellemi életerő elhangolódásán alapszik, ez a szakasz teljesen immateriális természetű.
  • Ha egy homeopátiás szert egészséges embernek beadunk, akkor ő különféle, a szerre jellemző tüneteket produkál. Ez a jelenség a szervizsgálat alapja.
  • Hasonló a hasonlót gyógyítja: a betegség olyan szer(ek)től fog meggyógyulni, amely egészséges embereknél e betegség tüneteihez hasonló tüneteket produkált.
  • Hígítás során az anyagoknak egészen új, addig ismeretlen gyógyító tulajdonságai lesznek.
  • A gyógyulás azáltal következik be, hogy a homeopátiás szer egy műbetegséget produkál a szervezetben: magas hígítása miatt csak a betegség információját szolgáltatja, s erre a szervezet válasza a gyógyulási reakció.
  • A betegségeket nem lokálisan kell kezelni, hanem (például a bőrtüneteket is) belsőleg adott homeopátiás szerekkel.
  • A hivatalos orvoslás gyógyszerei sokszor károsak, és a betegnek több kárt okoznak, mint hasznot.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Samuel Hahnemann

A homeopátiát Samuel Hahnemann (1755–1843) német orvos, kémikus alkotta meg 1790 és 1843 között.[35] Hahnemann az akkoriban a malária gyógyítására sikerrel alkalmazott kininnel kísérletezve azt figyelte meg, hogy egészséges embereken a szer ugyanazokat a tüneteket produkálja, mint a betegség maga. Következtetése az volt: similia similibus curantur, azaz „hasonló hasonlót gyógyít”, ami a mai napig a homeopátia első és legfontosabb elve maradt. Hahnemann feltételezte, hogy paradox módon, minél kevesebb a hatóanyag a szerben, annál erőteljesebb a hatása. Ezért sokszorosan hígította a hatóanyagokat. Később úgy tapasztalta, hogy szereinek hatékonysága nőtt, miután lovaskocsin szállította őket[36]; ezért bevezetett egy potenciálásnak nevezett eljárást is, ami lényegében mechanikai rezgetést, rázást-ütögetést jelent.

Hahnemann eredményeit először 1796-ban publikálta A kísérletes orvosságok gyógyerejének új alapokon való meghatározása, ezek néhány előzménye címen a Hufelands Journalban. Később a homeopátiára vonatkozó összefoglaló művét az Organon der rationellen Heilkunde címmel jelentette meg 1810 és 1842 között hat alkalommal. Másik fontos műve a Reine Arzneimittellehre (1811).

A homeopátia gyorsan elterjedt Hahnemann határozott fellépésének, a folyóiratoknak és a korabeli gyógymódok brutalitásával szembeni érzelmi ellenállásnak köszönhetően. Az akkoriban szokásos gyógymódok: érvágás, hashajtás, hánytatás, izzasztás, köpölyözés, különféle (gyógy-)szerek hatalmas adagokban történő alkalmazása mellett – amelyek a betegségek lefolyásának helyes megfigyelését is lehetetlenné tették – a homeopátia humánus gyógymódnak számított.

A kis mennyiségek használata miatt különösen sokat gúnyolták a homeopatákat az anyagelvű hagyományokhoz ragaszkodó gyógyítás képviselői. Alapvető különbség volt a korabeli akadémikus orvosláshoz képest az is, hogy a homeopátiás szemléletben a szervezet öngyógyító képességét igyekeztek serkenteni. Hahnemann idejében kb. 200 szer állt a homeopata rendelkezésére, mára több mint 4000-et kísérleteztek ki.

A homeopátia elveit is alkalmazva fejlődött ki Németországban többek között az antropozófus orvoslás. Az íriszdiagnosztika felfedezője, Péczely Ignác pályafutása is laikus homeopataként indult, de később más utakra tért. A korai időszakban a laikus homeopaták jelentős része kapcsolatba került áltudományos módszerekkel is; a modern korban ez csak egyes laikus homeopatákra jellemző.

A homeopátia Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon az 1820-as évekre vált ismertté a homeopátia. Nevét hasonszenvnek magyarították, vagy szelíd gyógymódnak nevezték. Egyre több orvos tért át erre az új gyógyító módszerre. Az első homeopata nemzedék tekintélyes tagja volt Bakody József, Forgó György (Pest vármegye főorvosa), Attomyr József, Almási Balogh Pál (Széchenyi István és Kossuth Lajos háziorvosa, barátja). Ehhez az első generációhoz tartozott, de a homeopátiával csak később, az 1830-as években ismerkedett meg Kovách Pál (győri orvos, ismert drámaíró), Argenti Döme váci orvos, Moskowitz Mór (az egyik legelső zsidó származású polgár, aki az uralkodótól nemesi címet kapott), Vezekényi Horner István (a gyöngyösi kórház alapítója), Ivanovich András, Hausmann Ferenc. A 19. század első évtizedeiben még lehetőségük nyílt személyesen is találkozni Hahnemannal. Attomyr Józsefről, Kovách Pálról, Moskowitz Mórról és Almási Balogh Pálról biztosan tudjuk, hogy Hahnemann személyes hatására váltak elkötelezett homeopatává.

1819-ben – a hivatalos orvosi és gyógyszerészi intézmények tiltakozásának hatására – császári rendelettel tiltották be a homeopátiát a Habsburg Birodalom területén, de a tiltást nem tartották be szigorúan. 1837-ben a tiltó rendeletet visszavonták.

Az 1820-30-as években a nagyvárosokban több magánalapítású homeopátiás egészségügyi intézmény nyílt. Az első közülük, a nagyváradi homeopátiás lelkibeteg-gondozó, az 1820-as évek elejétől működött Sztaroveszky doktor vezetésével. 1833-ban Kőszegen, majd 1838-ban Gyöngyösön is homeopátiás kórház nyílt. Ez utóbbi 1872-re százhúsz fekvőbeteget tudott ellátni – ez volt a mai gyöngyösi városi kórház jogelődje. Ötvenhárom éven keresztül homeopátiás gyógyítás folyt az intézményben.

Az 1831-es országos kolerajárvány idején a homeopaták olyan jó eredményeket értek el a gyógyításban, amelyek már szélesebb társadalmi körben felhívták rájuk a figyelmet. 1830-ban megjelent Hahnemann Organon című műve negyedik kiadásának magyar fordítása (Bugát Pál és Horváth József orvosok munkája).

Az 1860-1870-es években Magyarországot a homeopátia fellegvárának tartották. 1865. december 28-án tizenöt orvos megalakította a Magyar Hasonszenvi Orvosegyletet a Tudományos Akadémia egyik termében. Elnöke Almási Balogh Pál, alelnöke Argenti Döme, első titkára Szontagh Ábrahám lett. Rendes tagjai közé csak orvosi diplomával rendelkező homeopatákat vettek fel.

1866-ban megnyílt az első hasonszenvi kórház Pesten: a Bethesda (a könyörületesség hajléka), amelyet a pesti német református gyülekezet tartott fenn. Egyik létrehozója és főorvosa Bakody Tivadar volt, az ápolónői feladatokat német diakonisszák látták el. Ez az intézmény volt a mai Bethesda Gyermekkórház jogelődje.

Az egylet egyik fontos célkitűzése – ingyenes járóbeteg-rendelő létesítése Pesten – 1867-ben valósult meg Szontagh Ábrahám és Wurda Sándor vezetésével Terézvárosban, a Kiskereszt (más néven Kismező) utcában. 1870-ben megnyílt a második magánalapítású homeopátiás kórház Pesten, a ferencvárosi Fő utca (később Knézich u.) 15. alatt: az Elisabethinum. A kórház fővédnökségét Erzsébet királyné vállalta, róla kapta a nevét az intézmény. Az ápolónői feladatokat irgalmasrendi apácák látták el.

1871-ben megalakult a pesti egyetem orvosi karán az első, majd 1873-ban a második homeopátiás tanszék (az országgyűlés többségi támogatásával, de az orvosi fakultás ellenvetésével). Az egyik tanszék – Hausmann Ferenc vezetésével – a tudományos kutatásokra szakosodott, Hausmann halála után, 1876-ban megszűnt. A másik tanszéknek, amelyet Bakody Tivadar vezetett, a homeopátiás terápia gyakorlata volt a profilja. A két tanszék összesen harminchárom éven keresztül állt fenn. Ezekben az évtizedekben a fővárosban több homeopátiás szereket is forgalmazó bolt működött.

1874-ben a főváros közkórházában, a Szent Rókus Kórházban megnyílt egy hasonszenvi osztály, négy kórteremmel, hetven ággyal. Az osztályos főorvos Bakody Tivadar lett. (Ez az osztály 1885-ben átkerült az újonnan létrehozott Új Kórházba, amely később a Szent István Kórház nevet kapta.)

Az emberek érdeklődése a homeopátiás gyógymód iránt a 19. század végére csökkent, amikor az akadémikus orvoslás több, látványos tudományos eredményt hozott, a homeopátia terén viszont nem következett be nagy előrelépés. A fentebb ismertetett egészségügyi intézményekben nagyrészt megszűnt a homeopátiás gyógyítás, egyre kevesebb homeopata orvos praktizált, a laikus homeopaták száma is lecsökkent. A homeopátia ügyét Schimert Gusztáv (1877–1955) élesztette újjá, aki 1918-tól 1944-ig az Elisabethinum (későbbi nevén Szövetkezetek Erzsébet Kórháza) homeopátiás osztályát vezette, emellett kiterjedt magánpraxist folytatott. Orvosi működésébe orvos fiait is bevonta (közülük a legismertebb Szentágothai János professzor volt). 1935-ben a Nemzetközi Homeopátiás Orvosi Liga Budapesten tartotta 10. Kongresszusát. Az eseménynek a Gellért Szálló és a Lloyd-palota adott otthont. A kongresszusra huszonkét országból közel százötven homeopata érkezett.

1948-tól, illetve 1950-től a homeopátiát (más alternatív gyógymódokkal együtt) „kapitalista”, nem kívánatos gyógymóddá nyilvánították. A patikák államosításakor a homeopátiás szereket is be kellett szolgáltatni, így e módszer gyakorlása lehetetlenné vált.

Az Egészségügyi Tudományos Tanács (ETT) 1990-ben megvizsgálta a homeopátia ügyét, és közölte a minisztériummal szakvéleményét: „…a homeopata gyógymód magyarországi alkalmazásának tiltása nem indokolt.” A Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Tudományok Osztályának a komplementer medicináról kialakított állásfoglalása a homeopátiát a filozófiai alapokon nyugvó eljárások közé sorolta be.[37] Miután a homeopátia gyakorlása hivatalosan is újra lehetségessé vált, 1991-ben megalakult a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület.

A homeopátia előnyei és hátrányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előnyei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kevesebb mellékhatás

Mivel a homeopátiás szerek többsége csak tiszta vizet, alkoholt vagy tejcukrot tartalmaz, fogyasztásuknak csak elvétve (például erős hatású szer szokatlanul kis hígításának alkalmazásakor) van mellékhatása, és általában más gyógymódokkal sem adnak keresztreakciót.[38][39]

Azonnal adható

A homeopátiás szerek alkalmazásához nincs szükség diagnózisra. Így már a betegség okainak felderítése előtt is javasolhatók a betegnek, és az alkalmazásukban rejlő placebohatás felhasználható a gyógyulás érdekében.

Olcsó

A homeopátiás szerek előállítása a klinikai tesztek kihagyása miatt minimális költséggel jár, ezért a konvencionális gyógyszereknél nagyobb lehet a haszonkulcsuk. Placebóként való alkalmazásuk esetén azonban figyelembe kell venni, hogy a drága gyógyszereknek gyakran nagyobb gyógyerőt tulajdonítanak a betegek.[36]

Környezetkímélő

A homeopátiás szerek gyártása elkerüli a természet kizsákmányolását. A homeopátia alapelveiből következik, hogy akár egyetlen darab hangyából (Formica rufa) el lehet készíteni annyi homeopátiás szert, amennyi elég egész Európa ellátására.

Hátrányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hatásossága független, megismételhető klinikai vizsgálatokkal nincs alátámasztva

Bár a homeopátia hatásosságának bizonyítására sok kísérlet történt, egyetlen olyan szakszerű és reprodukálható klinikai vizsgálat sincs, mely hatásosságát akár csak egyetlen betegségnél is alátámasztaná.

Nem fejlődik

A homeopátia túlnyomórészt a Hahnemann által kétszáz éve lefektetett elméleten alapszik, amely bizonyítást már saját korában sem nyert, és a mai tudományos felfogással is összeegyeztethetetlen. A növekvő hígításokkal erősödő hatás elmélete, illetve a hatóanyag „rezgéseinek” vivőanyagban képződő, a homeopátia mechanizmusaként emlegetett „lenyomata” teljesen tudománytalan elméletek. A homeopátia gyakorlata pedig nagyrészt a régi népi természetgyógyászat anyagait használja tovább, így például alapanyagai között megtalálható a fehér arzén, a parlagfű, a méhfullánk, a gyógy- és gyomnövények.

A beteget veszélynek teheti ki

A homeopátiás szereknek csak elvétve van mellékhatása; ezzel a ténnyel gyakran érvelnek a homeopátia hívei. Veszélyt az jelenthet, ha a homeopata lebeszéli páciensét a konvencionális medicina alkalmazásáról. Érte például kritika a homeopatákat olyan tanácsaik miatt, amelyekkel a betegnek konvencionális gyógymódok, mint a védőoltás,[40] a maláriaellenes szerek[41][36] és az antibiotikumok kerülését javasolták.[42]

Határai ott vannak, ahol a szervezet öngyógyító mechanizmusai kimerülnek

Működésének elmélete mind Hahnemann, mind a placebóval kapcsolatos tudományos vizsgálatok szerint a szervezet öngyógyító mechanizmusainak felélesztése. (A placebohatás pszichoszomatikus mechanizmusokon keresztül a szervezet saját regenerációs és védekező működéseit teszi hatékonyabbá.) Ebből következik, hogy határai is ott vannak, ameddig ezek rendelkezésre állnak - vagyis a homeopátia csak akkor ér el „sikereket”, amikor a szervezet képes meggyógyítani önmagát, minden más betegség és sérülés esetén tehetetlen.

Szerformák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Homeopátiás szerek

A homeopátiás szereket növényi, állati vagy ásványi anyagokból, fémekből vagy szintetikus anyagokból, ritkán pedig speciálisan kezelt kórokozókból készítik.[43] Ritkán előfordulnak olyan egzotikus szerek is, amik fő hatóanyaga a gumióvszer, a berlini fal vakolata vagy a zenei G-dúr.[44][36] A kiinduló anyagok (őstinktúrák) növényi nedvek, állati mérgek vagy váladékok, ásványi oldatok vagy porok. Ezek hígított és potenciált oldatát általában apró cukorgolyókra (globulusokra) cseppentik, mert ilyen formában könnyen adagolhatóak. Léteznek azonban tabletták, kenőcsök, kúpok, injekciók és oldatok is.

Potenciálás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A homeopátiás szerek legsajátosabb jellegzetessége a hígítás. A gyógyszer készítése során az őstinktúrát több alkalommal valamilyen dipólusos molekulájú anyaggal (oldható tinktúrák esetén vízzel vagy alkohollal, oldhatatlan anyag esetén tejcukorral) hígítják, és minden hígítás során erőteljes mechanikai behatásnak vetik alá: rázzák („ütverázás”), dörzsölik („trituráció”) vagy áramoltatják („fluxiós potenciálás”). Ez az eljárás a potenciálás (más néven energetizálás vagy dinamizálás), a homeopátia hagyományai szerint ugyanis minden egyes hígítás és rázás eggyel növeli a szer potenciaértékét. A potenciálást részben kézzel, részben géppel végzik.

Potenciafajták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A homeopátiás szerek dózisait a potenciálások száma és a hígítás mértéke alapján különböztetik meg:

  • D-potenciák (vagy X potenciák): a hígítások során mindig a tízszeresére hígították a kiinduló anyagot és a hígítások után mindig tízszer összerázták (a D potenciákat egyre ritkábban alkalmazzák).
  • C-potenciák (vagy CH-potenciák): az őstinktúrát mindig a százszorosára hígítják és minden egyes hígítási lépésnél tízszer összerázzák.
  • LM-potenciák (vagy Q potenciák): a kiindulási anyagot mindig az ötvenezerszeresére hígítják és százszor rázzák. Például az LM4 potencia 50 0004 = 6,25 · 1018 hígításnak felel meg.

Hatáselmélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A homeopátia legnagyobb támadási felülete, hogy hatásmechanizmusát nem ismerjük. A kutatások tapasztalati úton zajlanak, a homeopaták kifejezetten törekszenek a magyarázat helyett a szubjektív megfigyelésre összpontosítani.[35] A hígítás miatt egy C12-es potenciájú (azaz 10012 = 1024 hígítású) szerben már nagy valószínűséggel nem található az eredeti anyag egyetlen molekulája sem. Ezt gyakran hipotetikus, sem elméleti, sem kísérleti alátámasztással nem rendelkező jelenségekkel próbálják áthidalni (például a víz memóriájával magyarázva: ez az indoklás azonban nem magyarázza meg, hogy a szennyezett ivóvíz miben különbözik a homeopátiás szerektől, vagy hogy a cukorgolyók hogyan közvetítik a hatást).

A homeopátiás szerek típusai és elnevezéseik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Monokészítmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyetlenegy fajta növényből, állatból vagy ásványból készülnek. Elnevezésük a kiinduló anyag latin neve, mellette egy betű és egy szám, amely a potencia fajtáját és nagyságát jelzi. Például Solidago C6 = az aranyvesszőből készült őstinktúrát hatszor hígították fel a százszorosára és mind a hatszor erőteljes rázásoknak vetették alá.

Előnyeik: a szervezet kedvezőbben reagál egyféle ingerre, s ha az a panaszoknak megfelelően van kiválasztva, akár egy-két adagtól is jelentős javulás állhat be. Olyan, mint a lézerfény: keskeny a hatósávja, de ha jól célzunk, óriási a hatása.

Hátrányaik: pontos kiválasztásuk időigényes, néhány kérdést fel kell tenni a betegnek, panaszainak utána kell kérdezni, hogy hatékony szert találjunk neki. Pontatlan adagolás esetén tartós rosszabbodás (tünetek felerősödése) is előfordulhat.

Komplex készítmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Többfajta (olykor 10-12 féle) komponensből állhatnak, amelyek egyaránt lehetnek növényi, állati és/vagy ásványi eredetűek. Elnevezésük gyári fantázianév, mellette nincsen betű és szám. (Az összetevők különböző mértékű hígításának lehetősége miatt.)

Előnyeik: elég a diagnózis vagy a panasz rövid megnevezése (például gyomorfájás), és nem igényel sok időt a kiválasztása. Olyan, mint a diffúz lámpafény: egy kicsit mindenhová bevilágít, de árnyékot is hagy.

Hátrányaik: pontatlanok, így előfordul, hogy sokáig adjuk, mégsem hat kielégítően.

A helyes szer megtalálása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon a homeopátiás készítmények többsége vény nélkül kapható, mivel hatóanyagtartalmuk nincsen. Ebből következően gyakori az öngyógyszerezés. Lehetséges ugyanakkor szakképzett homeopaták segítségét is igénybe venni.[45] A homeopata nagy hangsúlyt helyez az anamnézisre: számba veszi a beteg múltját, öröklött betegségeit, szokásait, életkörülményeit, érzéseit és tüneteit.[46] Ezután gyakran a hagyományos diagnosztikai módszerekkel is megvizsgálja betegét. Az így nyert információkból a legjellemzőbbeket kiválasztva meghatározza a betegségképet. Ezután a betegségképet összeveti a gyógyszerképpel (azokkal a tünetekkel, amiket a szer kiindulási anyagának szedése egy egészséges emberen okoz), hogy megtalálja az arra az emberre leginkább jellemző homeopátiás szert.

Potencia megválasztása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Alacsony potenciát (D6-D15 vagy C6-C12) akkor alkalmazzák ha főleg testi tüneteken szeretnének segíteni.
  • Közepes potenciát (D30, C15, C30) akkor alkalmazzák, ha a probléma egyforma súllyal van jelen a testi, illetve a lelki síkon.
  • Magas potencia (D200, C200 és magasabb) lelki tünetek esetén adható, illetve elsősegély esetén.[47]
  • LM-potencia olyan esetben írható fel, ha a beteg életereje kicsi (például nagyon idős vagy súlyos beteg), ha sok allopátiás (egyéb) szert szed, vagy ha kapott egy magasabb potenciájú szert, és valami miatt folyamatos adagolásra van szükség.

A C12-es rövidítésű (alacsony, gyenge) hígítási arány fölötti, tehát C15, CH15, C30, CH30, C200, CH200, C1000, CH1000, 1M, C10000, CH10000, 10M, LM jelzésű szerek mindegyike lényegében (alkalmazástól függően) 100%-os cukros víz. Ennek ellenére a homeopaták mindenkit intenek, hogy magas potenciájú szert kizárólag szakember javasolhat.

Adagolás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Homeopátiás cukorgolyók

Általában alkalmanként 1-5 golyót kell elszopogatni, de vannak olyan homeopaták (például az indiai Farokh J. Master), akik egy golyót feloldanak vízben, és alkalmanként összesen egy kortyot adnak a betegnek. Általában fontosnak tartják, hogy a szer tisztasága érdekében kézzel ne érintsük a golyókat, illetve hogy – mivel a homeopaták véleménye szerint a hatóanyag a nyálkahártyán keresztül szívódik fel – ne nyeljük le őket.

Mivel a homeopátiás szer információt tartalmaz, az információ (szerbevétel) ismétlése sokkal fontosabb az egy alkalommal adagolt szer mennyiségénél. Ismétlést általában az alábbiak szerint ajánlanak:

  • D6 potenciát napi 4-8 alkalommal
  • D12 és a C6 potenciát napi 3-6 alkalommal
  • D15 és a C9 potenciát napi 1-4 alkalommal
  • D30 és a C15 potenciát napi 1-2 alkalommal, vagy akár kétnaponta egyszer
  • C30 potenciát heti 1-7 alkalommal (akár havonta is)
  • D200 és a C200 potenciát 35 napnál nem gyakrabban (akár évente)
  • C200-nál magasabb potenciák adagolásánál rendszerint a két adag közötti kivárás több mint egy hónap
  • az LM potenciát folyamatosan adagolják, gyakran a dózis lassú, enyhe emelésével. Ilyen adagolást azonban csak szakértő felügyelete mellett szabad végezni.

Az adagolás a beteg egyéni érzékenységétől függ, ezért körültekintést igényel. Helytelen adagolás esetén tünetrosszabbodás fordulhat elő, amit meg kell tudni különböztetni a szervizsgálati tünetektől (helytelen szerválasztás esetén a beteg új, a szerre jellemző tüneteket mutathat) vagy a Hering-szabály szerinti gyógyulás folyamatától, ami szintén a tünetek változásával járhat (a betegség felülről lefelé, belülről kifelé és időben visszafelé távozik, azaz megjelenhetnek bőrtünetek, vagy régi, akár gyermekkori tünetek is).

Homeopátiás szerekről írt szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó gyógymódok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Antropozófus orvoslás
  • Bach virágterápia
  • Az elektrohomeopátiát vagy matteizmust Cesare Mattei fejlesztette ki a 19. század elején. Állítása szerint a homeopátia és a korai elektromos kezelések kombinálásával csodálatos eredményeket ért el, többek között a rák gyógyítása terén.[48] A siker hírére a módszer nagy érdeklődést váltott ki, és közel száz tudományos publikációban elemezték.[49]
  • Az izopátiát Hahnemann tanai nyomán Johann Joseph Wilhelm Lux alakította ki az 1830-as években. Lux fő újítása az volt, hogy a betegségek okozóit vagy melléktermékeit használta gyógyszernek (például a gyulladásokból származó gennyet).[50][51] Ezt a gyakorlatot számos homeopata átvette, így sok mai, homeopátiás szernek nevezett termék voltaképpen izopátiás szer.[52]
  • Schüssler sók

Viták, ellentétes nézetek a homeopátiáról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1. Tudományos szempontból a homeopátia a naiv népi gyógyászat "hasonló hasonlót gyógyít" elvének és a placebo (hatóanyagmentes álgyógyszer) keresztezése. Hahnemann saját elmondása szerint tapasztalati eredményekre alapozta módszerét, de annak helyességét független vizsgálatsorozat azóta sem erősítette meg, elmélete nem alakult ki, a továbbfejlesztés feltételei nem valósultak meg, lényegében a 18. század óta nem fejlődött, a 18. század orvosi könyveinek használata. Mindazonáltal a módszer erényei közé tartozik a placebohatás könnyen elérhető rendszerré formálása.

2. Hahnemann tanainak terjedése az orvostársadalmon belül már saját korában nagy vitát váltott ki. A politikai hatalom első reakciójaként 1819-ben, császári rendelettel a Habsburg Birodalom egész területén betiltották a homeopátia alkalmazását. Ennek ellenére éppen az arisztokrácia körében vált először népszerűvé az új gyógymód. Magyarország legbefolyásosabb főurai alkalmaztak homeopata orvosokat, például a Batthyány, Brunszvik, Esterházy, Festetics, Károlyi, Széchenyi, Viczay, Wesselényi, Zichy család tagjai. Talán ez is szerepet játszott abban, hogy a hatóságok nem tartatták be szigorúan a tiltó törvényt, nem kobozták el a homeopátiás patikákat, így a homeopatáknak lehetőségük nyílt bizonyítani módszerük hatásosságát. 1837-ben helytartótanácsi rendelettel visszavonták a tizennyolc évvel előbbi tiltást és engedélyezték a homeopátia alkalmazását. Ezzel elhárult az akadály a hivatalos érdekérvényesítés útjából. A homeopata orvosok társadalmi státusza megszilárdult. (Kóczián - Kölnei: Homeopátia Magyarországon 1820 - 2000. Bp., Noran, 2003.)

3. Bakody József (1795-1845) élete nagy részét Győrben töltötte, itt érte el legnagyobb orvosi sikereit az 1831-32-es kolerajárvány betegeinek gyógyításával. Önmagát kétszer gyógyította ki homeopátiás módszerrel a kolerából. Nem csupán Hahnemann útmutatásait követte, hanem a betegeket egyéniségükre szabott szerekkel is kezelte. Gyógyeredményeit folyóiratban publikálta, majd amikor a szakma képviselői kétségbe vonták igazságát, adatait hitelesíttette. Ebből született ,,Rechtfertigung des Dr Josef von Bakody zu Raab” c. munkája, amely Lipcsében jelent meg 1832-ben. Továbbra is hamisítással vádolták, sőt emiatt börtönbe is került, de meggyógyított páciensei tanúvallomásai nyomán kimondták a vádak alaptalanságát. A polgárok körében hihetetlenül nagy népszerűségnek örvendett, és homeopata kollégái külföldről és belföldről egyaránt hozzá fordultak tanácsért. 1836-ban Pestre költözött, ami hozzájárult a homeopátiás szerveződések megindulásához, de 1845-ben váratlanul meghalt egy - az eredeti töménységű anyaggal végzett - kinin-ópium kísérlet következtében. (Kóczián - Kölnei: idézett mű)

4. Az 1920-30-as évek fordulóján fellángoltak a viták a homeopátia körül. (Ld. például Csia Sándornak, a Magyar Államvasutak igazgatósági főorvosának Schimertet pártoló cikkét az Országos Orvos-Szövetség 1929.9.számában. Ezzel szemben Korányi Sándor professzor például következetesen elutasította a homeopátiát. Ld. Orvosi Hetilap.1930. 17.sz.) Schimert Gusztáv könyve, az „Allopathia- Homöopathia. Homöotherapia a modern tudományos kutatás megvilágításában” kétszer jelent meg a Novák Kiadónál Budapesten, egyszer évszám nélkül, majd 1930-as évszámmal. Schimertnek ezzel a művével az volt a célja, hogy bizonyítsa a homeopátia létjogosultságát a modern, tudományos megalapozottságú orvoslásban. Ő maga soha nem utasította el szélsőségesen az allopátia alkalmazását. Allopátiás szereket is használt, például tbc-s betegeinél, ha úgy látta, hogy jó hatást fejtenek ki. Mindenképpen fontosnak találta azonban, hogy az orvos józanul mérlegelje a beteg hosszú távú érdekeit. „Ismételten ki kellett emelni, hogy az allopathikus szerek tudománytalan, sématikus, kritika nélküli kizsákmányolása és a velük való visszaélés – hiszen a lázellenes, fájdalomcsillapító, altató és hashajtó szerek oly könnyen hozzáférhetők - mind a nép egészségét, mind az orvos méltóságát és felelősségét veszélyezteti.”(i.m.18.o.) Schimertnek jellemző címmel jelent meg egy cikke 1934 márciusában a Magyar Orvos c. lapban: „A homeopathia védelmében”. Ebben újra részletesen, átláthatóan összefoglalja a gyógymód alapelveit, tudományos megalapozottságát, gyakorlati eredményeit és lehetőségeit. Az 1930-as évek első felében, a Tolnai Kiadónál évszám nélkül megjelenő Orvos a családban (I-V.köt., szerk. Kovács György) c. kiadvány mint lehetséges alternatív gyógymódról emlékezik meg a homeopátiáról: „Manapság már igazán alig lehet mondani, hogy a természetes gyógymód és a hivatalos orvostudomány tanai között olyan ellentét áll fenn, mint régebben. /…/ A homöopathiával (hasonszenvi gyógymóddal) szemben fennálló ellenállás is valószínűleg lassankint el fog enyészni. Ezért szükségesnek látszik, hogy ennek a gyógykezelésnek alapvető vonásairól is röviden beszámoljunk.” (i.m. II.köt. Bevezetés. 8-9.o.)

5. "A 20. sz. beköszöntére világossá vált a gyógyszerészek előtt, hogy H. doktor elveivel betegségeket gyógyítani nem lehet; amikor a betegek mégis gyorsabban gyógyúltak, mint a hivatalos régi iskolák módszerei esetében az, annak tudható be, hogy a homeopaták nem alkalmaztak durva gyógyszeres és nagy sebeket ejtő beavatkozásokat, példátlan mértékben odafigyeltek a betegek étrendjére, valamint a kevéssé kutatott placebo-hatás sem elhanyagolható az ilyen kezelések során."[forrás?]

6. „Pedig a homeopátiával – köztudott – nem mintha betegségeket lehetne gyógyítani, de azáltal, hogy az akkor dívott heroikus gyógykezelés(hashajtás, hánytatás, köpölyözés, érvágás) alól a beteg elvonatott, s azok az önkéntes gyógyulást nem zavarták.” (Pataki Jenő: Az erdélyi orvoslás kultúrtörténetéből. Sajtó alá rend.: Gazda István. Piliscsaba – Bp., 2004. Magyar Tudománytörténeti Intézet – SOMKL. p. 329)

7. A legnagyobb érdeme Hahnemann kutatásainak, hogy megismertette az orvostudományt a betegségek gyógyszerek által nem módosított – természetes – lefolyásával, a szuggeszció szerepével és bevezette a betegek humánusabb módon való kezelését. Azonban veszélyeket is hozott: a könyveik egyszerűnek állítják be a gyógyítás mibenlétét és laikusok és kuruzslók kezébe olyan információkat adtak, amellyekkel önmagukat és másokat próbáltak kezelni, így gyakran megesett, hogy korai szakaszban még gyógyítható betegségekbe tömegesen halltak bele emberek, mert nem mentek el időben rendelőintézetbe. Valamint bizalmatlanná tették a tömegeket az orvosokkal (Skoda, Oppoltzer) szemben és a valóban ható gyógyszerek iránt.

8. A „hasonló hasonlót gyógyít" gondolata a hagyományos orvoslás alapgondolatával ellentétes, hiszen az esetek többségében a tünetekkel ellentétes hatású gyógyszereket alkalmazzák (például hasmenésre szorulást okozó gyógyszert alkalmaznak és nem a bélmozgást elősegítőket). Ezt az elvet nevezik allopátiának. A homeopátia tudományosan nem hasonló a vakcinációhoz és az immunizációhoz sem. A gyógyszertan szerint általában a magasabb koncentráció ér el nagyobb hatásfokot, míg a homeopátiában használatos extrém hígítások azt jelentik, hogy 12c-től az alapanyagnak egyetlen molekulája sincs már a készítményben, amit maguk a homeopaták is elismernek. Ezt az elvet azonban a homeopaták maguk sem alkalmazzák következetesen: így például nem figyelmeztetik betegeiket a gyógyszer kihagyásából fakadó veszélyekre. Ha viszont a kisebb hatóanyag-tartalom tényleg nagyobb hatást váltana ki, akkor a gyógyszeradag elfelejtése akár halálos mértékű túladagolást is kiválthatna.[36]

9. 1949. május 23-án hangzott el a hévízi orvoshéten Simonovits István előadása Idealista elméletek a biológiában és orvostudományban címmel (megjelent: Népegészségügy. 1949, 30, 14-15, 591-603. o.). Simonovits a Népjóléti Minisztérium (később Egészségügyi Minisztérium) Egészségügyi Főcsoportjának helyettes vezetője, az orvosszakszervezet titkára volt, maga is orvos. Egyike azoknak, akik az egészségügyben elvégezték a szocialista átalakításokat. 1954-1957-ig miniszterhelyettes, majd 1957-1963-ig a miniszter első helyettese volt. 1949-es előadásának alaptétele a következő: „Az ország gazdasági és politikai átalakulása megadta a lehetőségét annak, hogy egészségügyünk területén is hozzákezdjünk a kapitalista mult maradványainak felszámolásához…” (i.m. 591.o.), majd a végkövetkeztetése: „A kérdés, amiről itt szó van: ’idealizmus vagy materializmus’, tudomány vagy áltudomány, haladás vagy reakció.” (i.m.592.o.). Simonovits István fenti érvelésének értelmében elítélendő idealista tanoknak tekinti többek között a neodarwinizmust, az átöröklés tanát, a higiénizmust, a psychoszomatikát, a mentalhigiéné és az intuíció elméletét, valamint természetesen a homeopátiát is. Simonovits hévízi előadásában kiemelte, hogy Korányi Sándor professzor már 1936-ban elítélte a homeopátiát, mint – véleménye szerint - a fasiszta ideológia által támogatott gyógymódot (im. 601. o.). Korányinak a homeopátiához való viszonyát egy másik oldaláról világítja meg az, hogy - Schimert felesége, Antal Margit visszaemlékezései szerint – Korányi és Schimert között komoly személyes összeütközések voltak. Korányi tisztában volt a homeopátia eredményeivel, de az alapelveket nem akarta elfogadni. Szerette volna Schimertet rávenni arra, hogy a „homeopátia”-megnevezés használata nélkül oktasson, felhasználva a homeopátia szerkincsét és eredményeit, de ő erre nem volt hajlandó. (Kóczián - Kölnei: idézett mű)

10. Az Exeteri Egyetem Komplementer Medicina tanszékén Edzard Ernst professzor vezetésével sok tudományos vizsgálatot folytattak a homeopátia eredményeit tekintve. Mivel figyelembe kellett venniük az úgynevezett placebo hatást, azt találták, hogy nincs elég bizonyíték arra, hogy a homeopátia klinikailag hatékony lenne.

11. Egyes orvosok számára különösen nyugtalanító, például az, amit Dr. Andrew Lockie A Family Guide to Homeopathy című könyvében tanácsol. Szerinte olyan életet veszélyeztető állapotok esetén, mint amilyen a méhen kívüli terhesség vagy a mélyvénás trombózis, 2 illetve 12 órás homeopátiás kezelés után forduljanak csak konzervatív kezeléshez a betegek.[53]

12. A keresztény vallás képviselőinek egy csoportjától (elsősorban a Karizmatikus Megújulás mozgalmához tartozó egyes papok és értelmiségiek részéről) az utóbbi években több, a homeopátiát (és más alternatív gyógyító módszereket) kritizáló írás látott napvilágot. Szerintük e gyógymódok alkalmazói és elfogadói ördögi befolyásnak engednek, amikor elfogadják e kétes hatásosságú, tudományosan még megmagyarázhatatlan gyógyítási lehetőségeket. (Ld. pl.: Dabóczi Kálmán: "Hihetünk-e a dinamizált életerőben?", valamint Gál Péter és Kovács Gábor írásai) A kereszténység - homeopátia-vitát több ciksorozat is összefoglalta. (Például Paulik András: "Mágia-e a homeopátia? II. rész - érvek és ellenérvek" a www.gondola.hu-n, valamint az "Igen" c. katolikus folyóirat cikksorozata a 2004-es évfolyamban)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. History of Homeopathy”, Creighton University Department of Pharmacology (Hozzáférés ideje: 2007. július 23.) 
  2. Dynamization and Dilution”, Creighton University Department of Pharmacology (Hozzáférés ideje: 2007. október 9.) 
  3. Smith, Trevor. Homeopathic Medicine Healing Arts Press, 1989. 14-15
  4. Similia similibus curentur (Like cures like)”, Creighton University Department of Pharmacology (Hozzáférés ideje: 2007. augusztus 20.) 
  5. Ernst E (2002.). „A systematic review of systematic reviews of homeopathy”. Br J Clin Pharmacol 54 (6), 577–82. o. PMID 12492603. Hozzáférés ideje: 2008. február 12.  
  6. McCarney RW, Linde K, Lasserson TJ (2004.). „Homeopathy for chronic asthma”. Cochrane database of systematic reviews (Online) (1), CD000353. o. DOI:10.1002/14651858.CD000353.pub2. PMID 14973954.  
  7. McCarney R, Warner J, Fisher P, Van Haselen R (2003.). „Homeopathy for dementia”. Cochrane database of systematic reviews (Online) (1), CD003803. o. DOI:10.1002/14651858.CD003803. PMID 12535487.  
    Homeopathy results. National Health Service. (Hozzáférés: 2007. július 25.)
  8. Report 12 of the Council on Scientific Affairs (A–97). American Medical Association. (Hozzáférés: 2007. július 25.)
    Linde K, Jonas WB, Melchart D, Willich S (2001.). „The methodological quality of randomized controlled trials of homeopathy, herbal medicines and acupuncture”. International journal of epidemiology 30 (3), 526–531. o. DOI:10.1093/ije/30.3.526. PMID 11416076.  
    Altunç U, Pittler MH, Ernst E (2007.). „Homeopathy for childhood and adolescence ailments: systematic review of randomized clinical trials”. Mayo Clin Proc. 82 (1), 69–75. o. PMID 17285788.  
  9. Shang A, Huwiler-Müntener K, Nartey L, et al (2005.). „Are the clinical effects of homoeopathy placebo effects? Comparative study of placebo-controlled trials of homoeopathy and allopathy”. Lancet 366 (9487), 726–732. o. DOI:10.1016/S0140-6736(05)67177-2. PMID 16125589.  
  10. Ernst E (2005.). „Is homeopathy a clinically valuable approach?”. Trends Pharmacol. Sci. 26 (11), 547–8. o. DOI:10.1016/j.tips.2005.09.003. PMID 16165225.  
  11. (1988.) „When to believe the unbelievable”. Nature 333 (30), 787. o. DOI:10.1038/333787a0.  
  12. (2004.) „Falus A.: Homeopathy and high dilutions – is there a real effect?”. INFLAMMATION RESEARCH 53 (5), 179. o. DOI:10.1007/s00011-003-1241-9.  
  13. (2007.) „Paolo Bellavite, Riccardo Ortolani, Francesco Pontarollo, Giuseppina Pitari, and Anita Conforti, “Immunology and Homeopathy. 5. The Rationale of the ‘Simile’”. Evidence-Based Complementary and Alternative Medicine 4 (5), 149-163. o. DOI:10.1093/ecam/nel117.  
  14. (2010.) „Leoni Villano Bonamin, Peter Christian Endler, Animal models for studying homeopathy and high dilutions: Conceptual critical review”. Homeopathy 99 (1), 37-50. o. DOI:10.1016/j.homp.2009.11.003.  
  15. Samadder A, Das S, Das J, Paul A, Boujedaini N, Khuda-Bukhsh AR. (2013. August). „The Potentized Homeopathic Drug, Lycopodium clavatum (5C and 15C) Has Anti-cancer Effect on HeLa Cells In Vitro.” (angol nyelven). J Acupunct Meridian Stud. 6 (4), 180-7. o. DOI:10.1016/j.jams.2013.04.004. PMID 23972240.  
  16. Toufexis, Anastasia Is Homeopathy Good Medicine?, Time, Sep. 25, 1995, page 2 (page numbering given from online version, accessed 20 April 2008)
  17. Jerry Adler. "No Way to Treat the Dying"Newsweek, Feb 4, 2008
  18. National Science Board (April 2002) Science and Engineering Indicators, Chapter 7, "Science and Technology: Public Attitudes and Public Understanding" – "Science Fiction and Pseudoscience" (Arlington, Virginia: National Science Foundation Directorate for Social, Behavioral and Economic Sciences)
  19. Wahlberg, A. (2007) "A quackery with a difference–New medical pluralism and the problem of 'dangerous practitioners' in the United Kingdom," Social Science & Medicine 65(11) pp. 2307-2316: PMID 18080586
  20. Atwood, K.C. (2003) "Neurocranial Restructuring' and Homeopathy, Neither Complementary nor Alternative," Archives of Otolaryngology-Head and Neck Surgery 129(12) pp. 1356-1357: PMID 14676179
  21. Ndububa, V.I. (2007) "Medical quackery in Nigeria; why the silence?" Nigerian Journal of Medicine 16(4) pp. 312-317: PMID 18080586
  22. Ernst E, Pittler MH (1998.). „Efficacy of homeopathic arnica: a systematic review of placebo-controlled clinical trials”. Archives of surgery (Chicago, Ill. : 1960) 133 (11), 1187–90. o. DOI:10.1001/archsurg.133.11.1187. PMID 9820349.  
  23. McQuay HJ, Moore RA (2005.). „Placebo”. Postgrad Med J. 81 (953), 155-60. o. PMID 15749790.  
  24. Legal Status of Traditional Medicine and Complementary/Alternative Medicine: A Worldwide Review (PDF). World Health Organization. World Health Organization, 2001. (Hozzáférés: 2007. szeptember 12.)
  25. Tindle HA, Davis RB, Phillips RS, Eisenberg DM (2005.). „Trends in use of complementary and alternative medicine by US adults: 1997–2002”. Alternative therapies in health and medicine 11 (1), 42–9. o. PMID 15712765.  
  26. Thomas K, Coleman P (2004.). „Use of complementary or alternative medicine in a general population in Great Britain. Results from the National Omnibus survey”. Journal of public health (Oxford, England) 26 (2), 152–7. o. DOI:10.1093/pubmed/fdh139. PMID 15284318.  
  27. Singh P, Yadav RJ, Pandey A (2005.). „Utilization of indigenous systems of medicine & homoeopathy in India”. Indian J. Med. Res. 122 (2), 137–42. o. PMID 16177471.  
  28. "Use of homeopathy in NHS not justified", British Medical Journal, March 9, 2002.
  29. Ross, S; Simpson, C.R.; McLay, J.S. "Homoeopathic and herbal prescribing in general practice in Scotland", British Journal of Clinical Pharmacology, volume 62, issue 6, 2006, pp. 647-652, 645-646; Papers cited by Ross et al for the English figures are Perry R, Dowrick CF. "Complementary medicine and general practice: an urban perspective", Complement Ther Med. 2000 Jun;8(2):71-5; Thomas KJ, Nicholl JP, Fall M. "Access to complementary medicine via general practice", Br J Gen Pract. 2001 Jan;51(462):25-30; White AR, Resch KL, Ernst E. "Complementary medicine: use and attitudes among GPs", Fam Pract. 1997;14:302–6.
  30. Homeopathy prescriptions falling. BBC, 2008. július 24
  31. Jane Elliott: Malaria row inspired homeopathy. BBC, 2005. április 10
  32. „A betegség a szabadság korlátozása”, Magyar Narancs, 2008. aug. 21.
  33. Homeopata orvosok
  34. Homeopátia sportolóknak
  35. ^ a b c Hahnemann, Samuel. Organon – A gyógyítás művészetének gondolatrendszere. Magyar Homeopata Orvosi Egyesület, 2005. ISBN 963-219-551-5 
  36. ^ a b c d e Simon Singh, Edzard Ernst. Trükk vagy terápia?. Park Könyvkiadó (2010. április 16.). ISBN 9789635308569 
  37. [1]. Dr. Varga Orsolya: A természetgyógyászat integrációja a modern medicinába. (Egyetemi doktori értekezés)
  38. Zicam Settlement. Online Lawyer Source. (Hozzáférés: 2007. október 25.)
  39. Chakraborti, D; Mukherjee, SC; Saha, KC; Chowdhury, UK, et al (2003.). „Arsenic Toxicity from Homeopathic Treatment”. Clinical Toxicology 47 (1), 963–967. o. DOI:10.1081/CLT-120026518.  
  40. Ernst E, White AR (1995.). „Homoeopathy and immunization”. The British journal of general practice: the journal of the Royal College of General Practitioners 45 (400), 629–630. o. PMID 8554846.  
  41. Jones, Meirion. „Malaria advice 'risks lives'”, BBC News, 2006. július 14. (Hozzáférés ideje: 2007. július 25.) 
  42. Critical review of The Science of Homeopathy from the British Homoeopathic Journal Volume 67, Number 4, October 1978
  43. [2]
  44. Michael Brooks: 13 rejtély. Budapest: HVG Könyvek, 2010.
  45. Hahnemann, Organon of medicine, aphorism 217
  46. Hahnemann, Organon of medicine, aphorism 5
  47. Bóna László, Dr. Horváth Katalin –. Homeopátiás gyógyművészség. Homart Bt.. ISBN 9789630375931 
  48. EJ Kempf, "European Medicine: a Resume of Medical Progress During the Eighteenth and Nineteenth Centuries", Medical Library and Historical Journal, 1906 March; 4(1): 86–100.
  49. JO Baylen, "The Mattei cancer cure: a Victorian nostrum", Proc Am Philos Soc. 1969 Apr;113:149-76.Links
  50. Bellavite, Paolo; Conforti, Anita & Piasere, Valeria et al. (2005), "Immunology and Homeopathy. 1. Historical Background", Evidence-Based Complementary and Alternative Medicine 2 (4): 441–52, DOI 10.1093/ecam/neh141
  51. Hoff D, "Isopathy", Classical homeopathy information, homeoinfo.com, <http://www.homeoinfo.com/08_non-classical_topics/is_it_homeopathy/isopathy.php>. Retrieved on 2009-03-26
  52. Kayne SB (2006), Homeopathic pharmacy: theory and practice (2 ed.), Elsevier Health Sciences, p. 171, ISBN 9780443101601, <http://books.google.co.uk/books?id=w2IFcHJYTSYC>
  53. [3] A Tál és Kendő cikke

Hahnemann, Samuel: Organon. A gyógyítás művészetének gondolatrendszere. Az eredeti mű hatodik kiadásának magyar fordítása. H.n., Magyar Homeopata Orvosi Egyesület, 2005.

Bakody Tivadar: A hasonszenvészet jogigényei a tudomány és az emberiség érdekében. Pest, Kunosy-Réthy ny., 1868.

Balogh Tihamér: Párhuzam a homoeopathia és allopathia közt. Pest, Emich, 1865. Dezséri Bachó László: A gyöngyösi alapítványi közkórház története (1838-1938). Gyöngyös, Kórház, 1938.

Gaier, Herald C.: Thorsons Encyclopaedic Dictionary of Homeopathy. London, Thorsons, 1991.

Hasonszenvi Közlöny. 1-2. évf. 1864-1866. Szerk. Vezekényi Horner István

Hasonszenvi Lapok. 1-10. évf. 1866-1875. Szerk. Szontagh Ábrahám, Argenti Döme, Almási Balogh Tihamér, Bakody Tivadar.

A Homeopatia Szakközlönye 1-5. évf. 1895-1899.(1899-ben: A Biológiai Gyógyítástan Szakközlönye) Szerk. Bakody Tivadar

Ivanovics András: Hasonszenves gyógyrendszer. Pécs, Püspöky Lyceum ny., 1837.

Schimert Gusztáv: Allopathia-Homöopathia. Homöotherapia a modern tudományos kutatás megvilágításában. Bp., Novák, 1930.

Zsindely Sándor: A Bethesda Diakonissza Kórház 75 éves. Bp., Sylvester ny., 1941.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]