Homeopátia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

 Ebben a szócikkben egyes szerkesztők szerint sérül a különböző álláspontok teljességre törekvő, arányos és hitelt érdemlő bemutatásának elve, vagy egyes megfogalmazásai reklámízűek. A vita részleteihez lásd a vitalapot. Ha a sablon elhelyezője nem indokolta e lépését a vitalapon, bátran távolítsd el!
Az ezen a lapon látható jelölés 2007 márciusából származik.
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát.
Részletek a cikk vitalapján.
Az ezen a lapon látható jelölés 2007 márciusából származik.

A homeopátia, vagy hasonszenvi gyógymód olyan alternatív gyógymód, melynek lényege "a hasonló hasonlót gyógyít" elv ("similia similibus curantur"). Vagyis e módszer követői olyan rendkívül alacsony hatóanyag koncentrációjú gyógyszert rendelnek a betegnek, amely hígítatlanul a fennálló betegséghez hasonló tüneteket idézne elő egy egészséges emberen. Elnevezése a görög όμοιος, hómoios = hasonló és a πάθος, páthos = szenvedés jelentésű szavakból indult ki.

A homeopaták szereikkel kíméletesen, mellékhatások nélkül, a szervezet áthangolásával, harmonizálásával próbálják leküzdeni a betegségeket. A homeopata orvos nagy hangsúlyt helyez az anamnézisre, vagyis számba veszi a beteg múltját, öröklött betegségeit, szokásait, életkörülményeit, érzéseit, tüneteit. Ezután a hagyományos diagnosztikai módszerrel megvizsgálja betegét. Az így nyert összes információt összevetve, azokból a legjellemzőbbeket figyelembe véve választ gyógyszert. A betegségképet összeveti a gyógyszerképpel (azokkal a tünetekkel, amiket a gyógyszer kiindulási anyagának szedése egy egészséges emberen okoz), hogy megtalálja az arra az emberre leginkább jellemző homeopátiás szert. A homeopátiás gyógyszer feladata az öngyógyító folyamatok beindítása, segítése. A homeopátia holisztikus gyógymód, szándéka szerint nemcsak a betegséget, hanem az egész embert gyógyítja.

A homeopátia az idők folyamán sokat változott; a tudományos orvoslás eredményeit is figyelembe veszi. Egyes alkalmazói a klasszikus homeopátia alaptételeinek egy részét feladták. Tudományosságát illetően heves viták folynak, kritikusai szerint a hatását demonstráló klinikai tesztek módszertani hibáik miatt nem bizonyító erejűek[1], helytelennek és túlhaladottnak tartják. Ugyanakkor népszerűsége egyre nő, és sok orvos alkalmazza praxisában a homeopátia elveit és gyógyszerkincsét.

Christian Friedrich Samuel Hahnemann
Christian Friedrich Samuel Hahnemann


Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Keletkezése

A homeopátia alapelveit Samuel Hahnemann (1755 – 1843) német orvos, kémikus alkotta meg 1790 és 1843 között. Hanemann az akkoriban a malária gyógyítására sikerrel alkalmazott kininnel kísérletezve azt figyelte meg, hogy kellően nagy adagot véve be a szerből, ugyanazokat a tüneteket tapasztalja magán, mint amit maga a betegség produkálna (ezt a mai szkeptikus bírálók annak tulajdonítják, hogy Hahnemann idült maláriában szenvedett, és a bevett kinin maláriás rohamot provokált ki). Következtetése az volt: similia similibus curantur, azaz hasonló hasonlót gyógyít, ami a mai napig a homeopátia első és legfontosabb elve maradt. Úgy találta, hogy ha egy szer nagy mértékben betegségtüneteket vált ki egy egészséges emberen, az kisebb mennyiségben gyógyító hatású lehet. Hahnemann tapasztalta azt is, hogy paradox módon minél kisebb a hatóanyag a gyógyszerben, annál erőteljesebb a hatása. Ezért sokszorosan hígította és rázással-ütögetéssel dinamizálta növényi, ásványi vagy állati eredetű gyógyszereit - ezt a dinamizálást ő potenciálás-nak nevezte. A kis mennyiségek használata miatt különösen sokat gúnyolták a homeopatákat az anyagelvű hagyományokhoz ragaszkodó gyógyítás képviselői. Alapvető különbség volt a korabeli akadémikus orvosláshoz képest az is, hogy a homeopátiás gyógyszerek a szervezet öngyógyító képességét igyekeztek serkenteni, nem a betegség ellenszereként hatottak. Hahnemann idejében kb. 200 gyógyszer állt a homeopata rendelkezésére, mára kb. 2000 gyógyszert kísérleteztek ki. A leggyakoribb homeopátiás gyógyszerforma a globulus (golyócska), amelyben tejcukor golyócskákat itatnak át a hatóanyaggal. Léteznek ezen kívül oldatok, porok, kúpok, kenőcsök, stb.

Hahnemann eredményeit először 1796-ban publikálta A kísérletes orvosságok gyógyerejének új alapokon való meghatározása, ezek néhány előzménye címen a Hufelands Journal-ban.

Később a homeopátiára vonatkozó összefoglaló művét az Organon der rationellen Heilkunde címmel jelentette meg 1810 és 1842 között hat alkalommal. Másik fontos műve a Reine Arzneimittellehre(1811). A tanok nagyon gyorsan terjedtek Hahnemann határozott fellépésének, a folyóiratoknak és a korabeli gyógymódok brutalitásával szembeni érzelmi ellenállásnak köszönhetően. Az akkoriban szokásos gyógymódok: érvágás, hashajtás, hánytatás, izzasztás, köpölyözés, különféle (gyógy-)szerek hatalmas adagokban történő alkalmazása mellett - amelyek a betegségek lefolyásának helyes megfigyelését is lehetetlenné tették – a homeopátia humánus gyógymódnak számított.

[szerkesztés] Kiteljesedés Magyarországon

Magyarországon az 1820-as évekre vált ismertté a homeopátia. Nevét hasonszenvnek magyarították, vagy szelíd gyógymódnak nevezték. Egyre több orvos tért át erre az új gyógyító módszerre. Az első homeopata nemzedék tekintélyes tagja volt Bakody József, Forgó György (Pest vármegye főorvosa), Attomyr József, Almási Balogh Pál (Széchenyi István és Kossuth Lajos háziorvosa, barátja). Ehhez az első generációhoz tartozott, de a homeopátiával csak később, az 1830-as években ismerkedett meg Kovách Pál (győri orvos, ismert drámaíró), Argenti Döme váci orvos, Moskowitz Mór (az egyik legelső zsidó származású polgár, aki az uralkodótól nemesi címet kapott), Vezekényi Horner István (a gyöngyösi kórház alapítója), Ivanovich András, Hausmann Ferenc. A XIX. sz. első évtizedeiben még lehetőségük nyílt személyesen is találkozni Hahnemannal. Attomyr Józsefről, Kovách Pálról, Moskowitz Mórról és Almási Balogh Pálról biztosan tudjuk, hogy Hahnemann személyes hatására váltak elkötelezett homeopatává.

1819-ben - a hivatalos orvosi és gyógyszerészi intézmények tiltakozásának hatására - császári rendelettel betiltották a homeopátiát a birodalom területén, de a tiltást nem tartották be szigorúan. Majd 1837-ben a tiltó rendeletet visszavonták.

Az 1820-30-as években a vidéki nagyvárosokban több magánalapítású homeopátiás egészségügyi intézmény nyílt. Az első közülük, a nagyváradi homeopátiás lelkibeteg-gondozó, az 1820-as évek elejétől működött Sztaroveszky doktor vezetésével. 1833-ban Kőszegen, majd 1838-ban Gyöngyösön is homeopátiás kórház nyílt. Ez utóbbi 1872-re százhúsz fekvőbeteget tudott ellátni - ez volt a mai gyöngyösi városi kórház jogelődje. Ötvenhárom éven keresztül homeopátiás gyógyítás folyt az intézményben.

Az 1831-es országos kolerajárvány idején a homeopaták olyan jó eredményeket értek el a gyógyításban, amelyek már szélesebb társadalmi körben felhívták rájuk a figyelmet. 1830-ban megjelent Hahnemann Organon c. műve negyedik kiadásának magyar fordítása (Bugát Pál és Horváth József orvosok munkája).

Az 1860-1870-es években Magyarországot a homeopátia fellegvárának tartották. 1865. december 28-án tizenöt orvos megalakította a Magyar Hasonszenvi Orvosegyletet a Tudományos Akadémia egyik termében. Elnöke Almási Balogh Pál, alelnöke Argenti Döme, első titkára Szontagh Ábrahám lett. Rendes tagjai közé csak orvosi diplomával rendelkező homeopatákat vettek fel.

1866-ban megnyílt az első hasonszenvi kórház Pesten: a Bethesda (a könyörületesség hajléka), amelyet a pesti német református gyülekezet tartott fenn. Egyik létrehozója és főorvosa Bakody Tivadar volt, az ápolónői feladatokat német diakonisszák látták el. Ez az intézmény volt a mai Bethesda Gyermekkórház jogelődje.

Az egylet egyik fontos célkitűzése - ingyenes járóbeteg-rendelő létesítése Pesten - 1867-ben valósult meg Szontagh Ábrahám és Wurda Sándor vezetésével Terézvárosban, a Kiskereszt (másnéven Kismező) utcában.

1870-ben megnyílt a második magánalapítású homeopátiás kórház Pesten, a ferencvárosi Fő utca (később Knézich u.) 15. alatt: az Elisabethinum. A kórház fővédnökségét Erzsébet királyné vállalta, róla kapta a nevét az intézmény. Az ápolónői feladatokat irgalmasrendi apácák látták el.

1871-ben megalakult a pesti egyetem orvosi karán az első, majd 1873-ban a második homeopátiás tanszék (az országgyűlés többségi támogatásával, de az orvosi fakultás ellenvetésével). Az egyik tanszék - Hausmann Ferenc vezetésével - a tudományos kutatásokra szakosodott, Hausmann halála után, 1876-ban megszűnt. A másik tanszéknek, amelyet Bakody Tivadar vezetett, a homeopátiás terápia gyakorlata volt a profilja. A két tanszék összesen harminchárom éven keresztül állt fenn. Ezekben az évtizedekben a fővárosban több homeopátiás gyógyszertár is működött.

1874-ben, a főváros közkórházában, a Szent Rókus Kórház-ban megnyílt egy hasonszenvi osztály, négy kórteremmel, hetven ággyal. Az osztályos főorvos Bakody Tivadar lett. (Ez az osztály 1885-ben átkerült az újonnan létrehozott Új Kórházba, amely később a Szent István Kórház nevet kapta.)

Az emberek érdeklődése a homeopátiás gyógymód iránt a XIX. század végére csökkent, amikor az akadémikus orvoslás több, látványos tudományos eredményt hozott, a homeopátia terén viszont nem következett be nagy előrelépés. A fentebb ismertetett egészségügyi intézményekben nagyrészt megszűnt a homeopátiás gyógyítás, egyre kevesebb homeopata orvos praktizált, a laikus homeopaták száma is lecsökkent. A homeopátia ügyét Schimert Gusztáv (1877 - 1955) élesztette újjá, aki 1918-tól 1944-ig az Elisabethinum (későbbi nevén Szövetkezetek Erzsébet Kórháza)homeopátiás osztályát vezette, emellett kiterjedt magánpraxist folytatott. Orvosi működésébe orvos-fiait is bevonta (közülük a legismertebb Szentágothai János professzor volt). 1935-ben a Nemzetközi Homeopátiás Orvosi Liga Budapesten tartotta 10. Kongresszusát. Az eseménynek a Gellért Szálló és a Lloyd-palota adott otthont. A kongresszusra huszonkét országból közel százötven homeopata érkezett.

1948 ill. 1950-től a homeopátiát (más alternatív gyógymódokkal együtt) "kapitalista", nem kívánatos gyógymódnak nyilvánították. A patikák államosításakor a homeopátiás gyógyszerkészleteket is be kellett szolgáltatni, így e módszer gyakorlása lehetetlenné vált.

Az Egészségügyi Tudományos Tanács (ETT) 1990-ben megvizsgálta a homeopátia ügyét, és közölte a minisztériummal szakvéleményét: „...a homeopata gyógymód magyarországi alkalmazásának tiltása nem indokolt.” A homeopátia gyakorlása újra lehetségessé vált hivatalosan is. 1991-ben megalakult a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület.

A homeopátia elveit is alkalmazva fejlődött ki Németországban többek között az antropozófus orvoslás. Az iriszdiagnosztika magyar felfedezője, Péczely Ignác pályafutása laikus homeopataként indult, de később más utakra tért. A szérumterápia (védőoltások elmélete) eredményeit próbálták felhasználni a homeopátia tételeinek igazolására, de látszólagos hasonlóságuk ellenére ténylegesen nem vethetőek össze. A korai időszakban a laikus homeopaták egy része kapcsolatba került más módszerekkel is, pl. a spiritizmussal, magnetizmussal - a modern korban ez csak egyes laikus homeopatákra jellemző. Az orvosi végzettségű homeopaták (Magyarországon hivatalosan csak ilyenek gyógyíthatnak!) ma már felhasználják az akadémikus orvoslásnak mindazokat a vívmányait (elsősorban a modern diagnosztikai lehetőségeket), amik módszerükkel összeegyeztethetőek .


[szerkesztés] A homeopátia alaptételei

Hahnemann: „Organon” c. munkája alapján


• A gyógyítás a beteg egészségessé tételét jelenti, és nem elméletek, teóriák gyártását.

• Az orvost a betegségek megszüntetésében a tünetek és azok változásai vezetik és irányítják. A homeopata orvos a tünetek összességét vizsgálja.

• A betegség kezdetben tisztán a szellemi életerő elhangolódásán alapszik, ez a szakasz teljesen immateriális természetű.

• Ha egy homeopátiás szert egészséges embernek beadunk, akkor ő különféle, a szerre jellemző tüneteket produkál. Ez a jelenség a gyógyszervizsgálat alapja.

• A gyógyítás akkor lesz sikeres, ha a betegségnek és a gyógyszernek főleg a különös, sajátos és egyedi jellegzetességei hasonlóak egymáshoz.

• A gyógyulás azáltal következik be, hogy a homeopátiás szer egy műbetegséget produkál a szervezetben: magas hígítása miatt csak a betegség információját szolgáltatja, s erre a szervezet válasza a gyógyulási reakció.

• A betegségeket nem lokálisan kell kezelni, hanem (pl. a bőrtüneteket is) belsőleg adott homeopátiás szerekkel.

• A hivatalos orvoslás gyógyszerei sokszor károsak, és a betegnek több kárt okoznak, mint hasznot.

[szerkesztés] A homeopátia három alaptörvénye

• Hasonló a hasonlót gyógyítja: A betegség olyan szer(ek)től fog meggyógyulni, amely egészséges embereknél e betegség tüneteihez hasonló tüneteket produkált.

• A gyógyszervizsgálatok: Egészséges embernek beadva a gyógyanyagok különféle tüneteket produkálnak. Egy betegség tünetére az lesz a megfelelő gyógyszer, amely egészségesekben ehhez hasonló tünetet produkált.

• A potenciálás: Sorozatos hígítás és energetizálás (dinamizálás) során a gyógyanyagoknak egészen új, addig ismeretlen gyógyító tulajdonságai kerülnek napvilágra.



[szerkesztés] A homeopátia előnyei és hátrányai

Előnyei

• A homeopátiás orvoslás az egész embert veszi figyelembe

Ezért nem fordulhat elő, hogy jóllehet a tüdőbetegség elmúlik, de a máj közben károsodik. A homeopata orvos céljának az egész szervezet testi és lelki jóllétét tekinti. Ebből következik, hogy gondos homeopátiás kezelés alatt nem történik elnyomás, vagyis a tünetek mélyebb régiókba történő átmeneti eltüntetése.

• A homeopátiás szerekben nincs mérgező anyag, ezért nem jelent vegyi terhelést az anyagcserének

A hagyományos műanyag gyógyszerek főleg a máj számára olyan jelentős pluszterhelést jelentenek, amelyek miatt az nem tudja a rendszeres napi tisztító tevékenységét végezni – ennek minden késői következményével: a krónikus és degeneratív betegségek kialakulásának ez a melegágya.

• Komplex diagnosztikus és terápiás tudomány

Műveléséhez nincs szükség kiegészítő (pl. műszeres) mérésekre, módszerekre. A homeopátiás gyógyszer – mivel egy teljes gyógyszerkép alapján kerül kiválasztásra – egyben diagnózist is jelent.

• A kezelést klinikai diagnózis hiányában is el lehet kezdeni

Mivel a homeopátiás kezelés alapja a tüneti kép totalitása, ha tünet van, kezelni is lehet a szervezetet. Gyakran előfordul a klinikai orvoslásban, hogy mivel nincs diagnózis, nem tudnak kezelni – pedig a beteg egyértelműen segítségre szorul! Ez a homeopátia széles területe, itt vannak a legnagyobb lehetőségei, ez az úgynevezett preklinikai stádiuma a krónikus betegségeknek. Homeopátiás kezelést mindenkinél és minden körülmények közt alkalmazni lehet: nincsenek feltételei (csak a tünet megléte). Így gyógyíthatunk vele újszülötteket és állapotos nőket, aggastyánokat és csecsemőket – kutyát, macskát és növényeket.

• Olcsó

Mellőzi a természet kizsákmányolását. A homeopátiás gyógyszerészeti eljárás alapelvéből következik, hogy akár egyetlen darab hangyából el lehet készíteni annyi homeopátiás szert (neve: Formica rufa), amennyi elég egész Európában.


• Mindenki saját felfogása alapján közelíthet hozzá

Mint a jövő egyik gyógyszerelési formája, a materiális oldala emelhető ki. Mint részben rezgéseken alapuló és a jellembeli, funkcionális sajátságokat is figyelembe vevő hatásmechanizmus, alkalmas az informatikai gyógyítás kategóriájába történő besorolásra.


Hátrányai


Időigényes

Krónikus betegségek kezelése során több, egymás után adott és egymásra épülő hatású szer alkalmazására van szükség. Ezeket mindenkor a tünetek összessége alapján választjuk ki. Szükséges tehát, hogy a beteg állapotának egészét kövessük figyelemmel. Nem elég egy-egy tünetet kiválasztani és arra adni a kezelést, mert ez elnyomásokhoz fog vezetni. Felgyorsult társadalmunkban a betegek sajnos a gyors, látványos gyógyulást várják.

• Az orvosi gondolkodás átállítását követeli

Ugyanakkor tanulható és tanítható módszer! Nem kellenek hozzá különleges, veleszületett adottságok. Az intuíció és a beleérző-képesség (ami tanulható és fejleszthető) ugyanakkor elengedhetetlen az orvos részéről.

• Határai ott vannak, ahol a szervezet öngyógyító mechanizmusai kimerültek

Működésének alapja a szervezet öngyógyító mechanizmusainak felélesztése, helyes mederbe terelése. Ebből következik, hogy határai is ott vannak, ahol ezek már nem állnak rendelkezésre. Nem a klinikai diagnózis tesz alkalmassá egy betegséget a homeopátiás kezelésre. A mandulagyulladás nem gyógyítható, ha a szervezet leromlott, agyonkínzott, vegyi gyógyszerekkel blokkolt. A tüdőgyulladás viszont gyógyítható, ha a beteg vitális tartalékai kielégítők, jó erőben van, és lelkileg is készen áll a gyógyulásra.


[szerkesztés] Gyógyszerformák

A homeopátiás gyógyszereket a természetben található növényekből, állatokból vagy ásványokból készítik. Semmilyen műanyagot nem tartalmaznak. A gyógyszer elkészítése speciális úton történik, amit a gyógyszerészek több hónapos tanfolyamokon sajátítanak el a nagy homeopátiás hagyományokkal rendelkező országokban.

Kiinduló anyag vagy őstinktúra: növényi nedvek, állati mérgek vagy váladékok, ásványi oldatok vagy porok.

Hígítás és potenciálás:

a homeopátiás gyógyszerészet legsajátosabb jellegzetessége, semmilyen más gyógyszerkészítési eljárás nem ismeri. Az őstinktúrát tízszeresére vagy százszorosára hígítják (vizes alkohollal vagy tejcukorral) és erőteljes mechanikai behatásnak vetik alá: rázzák, dörzsölik, áramoltatják. Ezt az eljárást annyiszor ismételik, amilyen potenciájú a gyógyszer. Példa: egy C12-s potenciájú homeopátiás szert 12-szer hígítottak fel a százszorosára és közben mind a 12-szer erőteljes mozdulatokkal rázták vagy dörzsölték.

Potenciafajták:

D-potenciák, melynek során mindig a tízszeresére hígították a kiinduló anyagot és a hígítások után mindig tízszer összerázták (a D potenciákat egyre ritkábban alkalmazzák)

C-potenciák: az őstinktúrát mindig a százszorosára hígítják és minden egyes hígítási lépésnél tízszer összerázzák.

LM-potenciák: a kiindulási anyagot mindig az ötvenezerszeresére hígítják és százszor rázzák.

A potenciálást részben kézzel, részben géppel végzik.

Hatásmechanizmus:

A fentiekből következik, hogy a végtermék anyagban szegény, energiában viszont gazdag gyógyszer. A hígítás miatt egy C12-es potenciájú gyógyszerben már nem vagy alig található akár csak egyetlen molekulája a kiinduló anyagnak. Az energiája, az információja viszont annál nagyobb. Minden rázási vagy dörzsölési fázisnál az eredeti anyag sajátosságai (gyógyító hatásai) információ formájában adódnak át megsokszorozva a vivőanyagra: a vízre vagy a tejcukorra. A szervezet felismeri ezeket és úgy reagál rá, mintha maga a betegség támadta volna meg, s a saját védekező mechanizmusait kezdi el munkába állítani. Ennek eredménye lesz a gyógyulás.

A hatásmechanizmusról való ezen elképzelés csak egy része az eddigi kutatási eredményeknek. Semmiképpen sem állítjuk, hogy ismerjük a homeopátia hatásmechanizmusát. A jövő kutatóinak feladata lesz, hogy pl. a káoszteória, a kvantumfizika segítségével kiteljesíthessék ezt a feladatot. Mivel azonban a homeopátia egy tapasztalati tudomány (Hahnemann először a gyakorlatban fedezte fel a homeopátia működését, betegeinek gyógyulásával) ezért biztosak lehetünk benne, hogy hat. Hogy hogyan hat, ennek kiderítése még legnagyobbrészt a jövő feladata, a technikai fejlődés eredményeinek segítségével.


Gyógyszerformák

A hígított és potenciált oldatot apró cukorgolyókra ún. globulusokra cseppentik, mert ilyen formában könnyen adagolhatóak. Mi is leggyakrabban ezt a gyógyszerformát használjuk.

Léteznek azonban tabletták, kenőcsök, kúpok, injekciók és oldatok is a homeopátiás gyógyszerformák között.


A homeopátiás gyógyszerek típusai és elnevezéseik


Monokészítmények:

egyetlenegy fajta növényből, állatból vagy ásványból készülnek. Elnevezésük a kiinduló anyag latin neve, mellette egy betű és egy szám, mely a potencia fajtáját és nagyságát jelzi. Pl. Solidago C6 = az aranyvesszőből készült őstinktúrát hatszor hígították fel a százszorosára és mind a hatszor erőteljes rázásoknak vetették alá.

Előnyük: a szervezet kedvezőbben reagál egyféle ingerre, s ha az a panaszoknak megfelelően van kiválasztva, akár egy-két adagtól is jelentős javulás állhat be. Olyan, mint a lézerfény: keskeny a hatósávja, de ha jól célzunk, óriási a hatása.

Hátrányuk: pontos kiválasztásuk időigényes, néhány kérdést fel kell tenni a betegnek, panaszainak utána kell kérdezni, hogy hatékony szert találjunk neki.


Komplex készítmények:

többfajta (olykor 10-12 féle) komponensből állhatnak, melyek egyaránt lehetnek növényi, állati és/vagy ásványi eredetűek. Elnevezésük gyári fantázianév, mellettük nincsen betű és szám. Pl. Traumeel tabletta és kenőcs.

Előnyük: elég a diagnózis vagy a panasz rövid megnevezése (pl. gyomorfájás), és nem igényel sok időt a kiválasztása. Olyan, mint a diffúz lámpafény: egy kicsit mindenhová bevilágít, de árnyékot is hagy.

Hátrányuk: nem pontos a kiválasztás, s emiatt gyakran sokáig adjuk, mégsem hat kielégítően.

[szerkesztés] A helyes szer megtalálása

[szerkesztés] Potencia megválasztása

[szerkesztés] Adagolás

[szerkesztés] Viták, ellentétes nézetek a homeopátiáról

1. Hahnemann tanainak terjedése az orvostársadalmon belül nagy vitát váltott ki. A politikai hatalom első reakciójaként 1819-ben, császári rendelettel a Habsburg Birodalom egész területén betiltották a homeopátia alkalmazását. Ennek ellenére éppen az arisztokrácia körében vált először népszerűvé az új gyógymód. Magyarország legbefolyásosabb főurai alkalmaztak homeopata orvosokat, pl. a Batthyány, Brunszvik, Esterházy, Festetics, Károlyi, Széchenyi, Viczay, Wesselényi, Zichy család tagjai. Talán ez is szerepet játszott abban, hogy a hatóságok nem tartatták be szigorúan a tiltó törvényt, nem kobozták el a homeopátiás patikákat, így a homeopatáknak lehetőségük nyílt bizonyítani módszerük hatásosságát. 1837-ben helytartótanácsi rendelettel visszavonták a tizennyolc évvel előbbi tiltást és engedélyezték a homeopátia alkalmazását. Ezzel elhárult az akadály a hivatalos érdekérvényesítés útjából. A homeopata orvosok társadalmi státusza megszilárdult. (Kóczián - Kölnei: Homeopátia Magyarországon 1820 - 2000. Bp., Noran, 2003.)


2. Bakody József (1795-1845) élete nagy részét Győrben töltötte, itt érte el legnagyobb orvosi sikereit az 1831-32-es kolerajárvány betegeinek gyógyításával. Önmagát kétszer gyógyította ki homeopátiás módszerrel a kolerából. Nem csupán Hahnemann útmutatásait követte, hanem a betegeket egyéniségükre szabott szerekkel is kezelte. Gyógyeredményeit folyóiratban publikálta, majd amikor a szakma képviselői kétségbe vonták igazságát, adatait hitelesíttette. Ebből született ,,Rechtfertigung des Dr Josef von Bakody zu Raab” c. munkája, amely Lipcsében jelent meg 1832-ben. Továbbra is hamisítással vádolták, sőt emiatt börtönbe is került, de meggyógyított páciensei tanúvallomásai nyomán kimondták a vádak alaptalanságát. A polgárok körében hihetetlenül nagy népszerűségnek örvendett, és homeopata kollégái külföldről és belföldről egyaránt hozzá fordultak tanácsért. 1836-ban Pestre költözött, ami hozzájárult a homeopátiás szerveződések megindulásához, de 1845-ben váratlanul meghalt egy - az eredeti töménységű anyaggal végzett - kinin-ópium kísérlet következtében. (Kóczián - Kölnei: idézett mű)

3. Az 1920-30-as évek fordulóján fellángoltak a viták a homeopátia körül. (Ld. pl. Csia Sándornak, a Magyar Államvasutak igazgatósági főorvosának Schimertet pártoló cikkét az Országos Orvos-Szövetség 1929.9.számában. Ezzel szemben Korányi Sándor professzor például következetesen elutasította a homeopátiát. Ld. Orvosi Hetilap.1930. 17.sz.) Schimert Gusztáv könyve, az „Allopathia- Homöopathia. Homöotherapia a modern tudományos kutatás megvilágításában” kétszer jelent meg a Novák Kiadónál Budapesten, egyszer évszám nélkül, majd 1930-as évszámmal. Schimertnek ezzel a művével az volt a célja, hogy bizonyítsa a homeopátia létjogosultságát a modern, tudományos megalapozottságú orvoslásban. Ő maga soha nem utasította el szélsőségesen az allopátia alkalmazását. Allopátiás szereket is használt, pl. tbc-s betegeinél, ha úgy látta, hogy jó hatást fejtenek ki. Mindenképpen fontosnak találta azonban, hogy az orvos józanul mérlegelje a beteg hosszú távú érdekeit. „Ismételten ki kellett emelni, hogy az allopathikus szerek tudománytalan, sématikus, kritika nélküli kizsákmányolása és a velük való visszaélés – hiszen a lázellenes, fájdalomcsillapító, altató és hashajtó szerek oly könnyen hozzáférhetők - mind a nép egészségét, mind az orvos méltóságát és felelősségét veszélyezteti.”(i.m.18.o.) Schimertnek jellemző címmel jelent meg egy cikke 1934 márciusában a Magyar Orvos c. lapban: „A homeopathia védelmében”. Ebben újra részletesen, átláthatóan összefoglalja a gyógymód alapelveit, tudományos megalapozottságát, gyakorlati eredményeit és lehetőségeit. Az 1930-as évek első felében, a Tolnai Kiadónál évszám nélkül megjelenő Orvos a családban (I-V.köt., szerk. Kovács György) c. kiadvány mint lehetséges alternatív gyógymódról emlékezik meg a homeopátiáról: „Manapság már igazán alig lehet mondani, hogy a természetes gyógymód és a hivatalos orvostudomány tanai között olyan ellentét áll fenn, mint régebben. /…/ A homöopathiával (hasonszenvi gyógymóddal) szemben fennálló ellenállás is valószínűleg lassankint el fog enyészni. Ezért szükségesnek látszik, hogy ennek a gyógykezelésnek alapvető vonásairól is röviden beszámoljunk.” (i.m. II.köt. Bevezetés. 8-9.o.)


4. "A 20. sz. beköszöntére világossá vált a gyógyszerészek előtt, hogy H. doktor elveivel betegségeket gyógyítani nem lehet; amikor a betegek mégis gyorsabban gyógyúltak, mint a hivatalos régi iskolák módszerei esetében az, annak tudható be, hogy a homeopaták nem alkalmaztak durva gyógyszeres és nagy sebeket ejtő beavatkozásokat, példátlan mértékben odafigyeltek a betegek étrendjére, valamint a kevéssé kutatott placebo-hatás sem elhanyagolható az ilyen kezelések során."


5. „Pedig a homeopátiával – köztudott – nem mintha betegségeket lehetne gyógyítani, de azáltal, hogy az akkor dívott heroikus gyógykezelés(hashajtás, hánytatás, köpölyözés, érvágás) alól a beteg elvonatott, s azok az önkéntes gyógyulást nem zavarták.” (Pataki Jenő: Az erdélyi orvoslás kultúrtörténetéből. Sajtó alá rend.: Gazda István. Piliscsaba – Bp., 2004. Magyar Tudománytörténeti Intézet – SOMKL. p. 329)


6. A legnagyobb érdeme Hahnemann kutatásainak, hogy megismertette az orvostudományt a betegségek gyógyszerek által nem módosított – természetes – lefolyásával, a szuggesszió szerepével és bevezette a betegek humánusabb módon való kezelését. Azonban veszélyeket is hozott: a könyveik egyszerűnek állítják be a gyógyítás mibenlétét és laikusok és kuruzslók kezébe olyan információkat adtak, amellyekkel önmagukat és másokat próbáltak kezelni, így gyakran megesett, hogy korai szakaszban még gyógyítható betegségekbe tömegesen halltak bele emberek, mert nem mentek el időben rendelőintézetbe. Valamint bizalmatlanná tették a tömegeket az orvosokkal (Skoda, Oppoltzer) szemben és a valóban ható gyógyszerek iránt.


7. A „hasonló hasonlót gyógyít" gondolata a hagyományos orvoslás alapgondolatával ellentétes, hiszen az esetek többségében a tünetekkel ellentétes hatású gyógyszereket alkalmazzák (pl. hasmenésre szorulást okozó gyógyszert alkalmaznak és nem a bélmozgást elősegítőket) Ezt az elvet nevezik allopátiának. A homeopátia tudományosan nem vethető össze a vakcinációval vagy az immunizációval sem. A gyógyszertan szerint általában a magasabb koncentráció ér el nagyobb hatásfokot, míg a homeopátiában használatos extrém hígítások azt jelentik, hogy 12c-től az alapanyagnak egyetlen molekulája sincs már a készítményben, amit maguk a homeopaták is elismernek.


8. 1949. május 23-án hangzott el a hévízi orvoshéten Simonovits István előadása Idealista elméletek a biológiában és orvostudományban címmel (megjelent: Népegészségügy. 1949, 30, 14-15, 591-603. o.). Simonovits a Népjóléti Minisztérium (később Egészségügyi Minisztérium) Egészségügyi Főcsoportjának helyettes vezetője, az orvosszakszervezet titkára volt, maga is orvos. Egyike azoknak, akik az egészségügyben elvégezték a szocialista átalakításokat. 1954-1957-ig miniszterhelyettes, majd 1957-1963-ig a miniszter első helyettese volt. 1949-es előadásának alaptétele a következő: „Az ország gazdasági és politikai átalakulása megadta a lehetőségét annak, hogy egészségügyünk területén is hozzákezdjünk a kapitalista mult maradványainak felszámolásához…” (i.m. 591.o.), majd a végkövetkeztetése: „A kérdés, amiről itt szó van: ’idealizmus vagy materializmus’, tudomány vagy áltudomány, haladás vagy reakció.” (i.m.592.o.). Simonovits István fenti érvelésének értelmében elítélendő idealista tanoknak tekinti többek között a neodarwinizmust, az átöröklés tanát, a higiénizmust, a psychoszomatikát, a mentalhigiéné és az intuíció elméletét, valamint természetesen a homeopátiát is. Simonovits hévízi előadásában kiemelte, hogy Korányi Sándor professzor már 1936-ban elítélte a homeopátiát, mint – véleménye szerint - a fasiszta ideológia által támogatott gyógymódot (im. 601. o.). Korányinak a homeopátiához való viszonyát egy másik oldaláról világítja meg az, hogy - Schimert felesége, Antal Margit visszaemlékezései szerint – Korányi és Schimert között komoly személyes összeütközések voltak. Korányi tisztában volt a homeopátia eredményeivel, de az alapelveket nem akarta elfogadni. Szerette volna Schimertet rávenni arra, hogy a „homeopátia”-megnevezés használata nélkül oktasson, felhasználva a homeopátia gyógyszerkincsét és eredményeit, de ő erre nem volt hajlandó. (Kóczián - Kölnei: idézett mű)


9. Az Exeteri Egyetem Komplementer Medicina tanszékén Edzard Ernst professzor vezetésével sok tudományos vizsgálatot folytattak a homeopátia eredményeit tekintve. Mivel figyelembe kellett venniük az úgynevezett placebo hatást, azt találták, hogy nincs elég bizonyíték arra, hogy a homeopátia klinikailag hatékony lenne.


10. Egyes orvosok számára különösen nyugtalanító, például az, amit Dr. Andrew Lockie A Family Guide to Homeopathy című könyvében tanácsol. Szerinte olyan életet veszélyeztető állapotok esetén, mint amilyen a méhen kívüli terhesség vagy a mélyvénás trombózis, 2 illetve 12 órás homeopátiás kezelés után forduljanak csak konzervatív kezeléshez a betegek.[2]


11. A keresztény vallás képviselőinek egy csoportjától (elsősorban a Karizmatikus Megújulás mozgalmához tartozó egyes papok és értelmiségiek részéről) az utóbbi években több, a homeopátiát (és más alternatív gyógyító módszereket) kritizáló írás látott napvilágot. Szerintük e gyógymódok alkalmazói és elfogadói ördögi befolyásnak engednek, amikor elfogadják e kétes hatásosságú, tudományosan még megmagyarázhatatlan gyógyítási lehetőségeket. (Ld. pl.: Dabóczi Kálmán: "Hihetünk-e a dinamizált életerőben?", valamint Gál Péter és Kovács Gábor írásai) A kereszténység - homeopátia-vitát több ciksorozat is összefoglalta. (Pl. Paulik András: "Mágia-e a homeopátia? II. rész - érvek és ellenérvek" a www.gondola.hu-n, valamint az "Igen" c. katolikus folyóirat cikksorozata a 2004-es évfolyamban)


12. Hahnemann korában az orvosok a szervezet tisztítására törekedtek. Azt az elvet követték, hogy a betegség ellenszerét kell megtalálni. Érthető tehát, hogy az akadémikus orvoslás képviselői, az “allopaták”, Hahnemannt és követőit kuruzslással vádolták. Nem fogadták el a “hasonló hasonlót gyógyít”-elvet, a potenciálást szemfényvesztésnek, a végtelenül kis adagokat pedig hatástalannak tartották. A természettudományok jelenlegi fejlettségi fokán sem lehet megmagyarázni azoknak a homeopátiás szereknek a hatásosságát, amelyekben már nincsenek jelen a kiindulási anyag molekulái.


[szerkesztés] Források

  1. ^ The Scientific Evidence on Homeopathy David W. Ramey, American Council on Science and Health
  2. ^ [1] A Tál és Kendő cikke


Hahnemann, Samuel: Organon. A gyógyítás művészetének gondolatrendszere. Az eredeti mű hatodik kiadásának magyar fordítása. H.n., Magyar Homeopata Orvosi Egyesület, 2005.

Bakody Tivadar: A hasonszenvészet jogigényei a tudomány és az emberiség érdekében. Pest, Kunosy-Réthy ny., 1868.

Balogh Tihamér: Párhuzam a homoeopathia és allopathia közt. Pest, Emich, 1865. Dezséri Bachó László: A gyöngyösi alapítványi közkórház története (1838-1938). Gyöngyös, Kórház, 1938.

Gaier, Herald C.: Thorsons Encyclopaedic Dictionary of Homeopathy. London, Thorsons, 1991.

Hasonszenvi Közlöny. 1-2. évf. 1864-1866. Szerk. Vezekényi Horner István

Hasonszenvi Lapok. 1-10. évf. 1866-1875. Szerk. Szontagh Ábrahám, Argenti Döme, Almási Balogh Tihamér, Bakody Tivadar.

A Homeopatia Szakközlönye 1-5. évf. 1895-1899.(1899-ben: A Biológiai Gyógyítástan Szakközlönye) Szerk. Bakody Tivadar

Ivanovics András: Hasonszenves gyógyrendszer. Pécs, Püspöky Lyceum ny., 1837.

Schimert Gusztáv: Allopathia-Homöopathia. Homöotherapia a modern tudományos kutatás megvilágításában. Bp., Novák, 1930.

Zsindely Sándor: A Bethesda Diakonissza Kórház 75 éves. Bp., Sylvester ny., 1941.

[szerkesztés] Irodalom és kapcsolódó linkek

A homeopátia kézikönyve. (Írták: Dr. Borbély K., Dr. Deák V., Dr. Hídvégi Zs., Dr. Katona E., Dr. Molnár M., Dr. Papp H., Dr. Sal P., Dr. Sebő Zs., Dr. Tóth J.) Bp., Puedlo K., 2007.

Kóczián Mária - Kölnei Lívia: Homeopátia Magyarországon 1820 - 1990. Bp., Noran, 2003.

Zajta Erik: Gyógynövény és népgyógyászat. Homeopátia, egy különleges természetes gyógymód. In: Gyógyszerészet 35. 1991. 121-132.p.

Schimert Gusztáv: Was lehrt uns die Geschichte der Homöopathie in Ungarn? In: Deutsche Zeitschrift für Homöopathie. Berlin, 1925. Heft 11. 483-492.p., 547-559. p.

Schmideberg, Melitta: Geschichte der homöopatischen Bewegung in Ungarn. In: Allgem. Hom. Zeitung 1930. 87-134.p., 210-250 p.

Ez az orvostudományi tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
A lap eredeti címe "http://hu.wikipedia.org/wiki/Homeop%C3%A1tia"
Személyes eszközök