Bakody Tivadar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bakody Tivadar
BakodyTivadar.jpg
Bakody Tivadar
Születési neve Bakody Tivadar József
Született 1825. május 4.
Győr, magyar
Elhunyt 1911. március 29. (85 évesen)
Budapest, magyar
Nemzetisége magyar
Gyermekei Bakody József
Foglalkozása orvos, tanár

Bakody Tivadar József (Győr, 1825. május 4.Budapest, 1911. március 29.) orvos, tanár, Bakody József orvos fia.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előbb bölcsészeti és jogi tanulmányokat folytatott, majd az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején Görgey Artúr főhadiszállásán honvéd kapitány volt. Orvosi tanulmányait csak 1850-ben kezdte meg és 1854-ben fejezte be Bécsben. Külföldi egyetemeken folytatott tanulmányútja után Lembergben telepedett le, ahol 1860-ban a természet-gyógytan magántanárává képesítették, és ott saját költségén svéd gyógytorna-csarnokot építtetett. Atyjához híven a homeopátia irányát követte. 1861-ben visszatért Magyarországra. 1873-1905 között a hasonszenvészet rendkívüli tanára a Budapesti egyetem orvosi karán; a Bethesda és budapesti Rókus közkórház főorvosa. Semmelweis Ignác tanainak propagátora volt. Sokat tett az elhanyagolt testgyakorlás felkarolása érdekében. 1863-ban létrehozta az első magyarországi nyilvános tornacsarnokot, 1865-ben megalapította a Pesti Tornaegyletet, melynek első elnöke volt. 1873–1875 között szerkesztette a Hasonszenvi Lapokat.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Traumbilder. Gedichte. Pesth, 1846.
  • Lilien und Rosen. Gedichte. 2. Aufl. Wien. 1854.
  • Országos testgyakorlat. Pest, 1861. (Különnyomat az Orvosi Hetilapból)
  • A tüdőhólyagcsák hámja feletti vita. U. ott, 1865.
  • A hasonszenvészet jogigényei a tudomány és emberiség érdekében. U. ott, 1868.
  • Die Katarrhalische Pneumonie vom pathol.-histol. Standpunkte. Bpest, 1873.
  • A hurutos tüdőlob kór-szövettanilag tekintve. U. ott, 1874.
  • Emékbeszéd dr. Almási Pál fölött. U. ott, 1876. (Ism. Kelet Népe 1876. 34. 35. sz.)
  • Eine psychologisch-philosophische Reflexion. U. ott, 1876.
  • A hasonszenvi iskola természettudományi módszere. U. ott, 1877.
  • Zur Verständigung noch einmal: Noumenorum non datur scientia. Leipzig, 1877.
  • Retorsion. Berlin. 1882.
  • Zur Reform der medicinischen Therapie. U. ott. 1882.
  • Hahnemann redivivus. Leipzig, 1883.
  • A Karyomitosis és a biologikus orvosszeri gyógytan alapelve Bpest, 1884. (Ugyanez németül. Berlin, 1884.)
  • Az orvosszeres tüneti antipyresis birálata. U. ott, 1884. (Különnyomat a Gyógyászatból. Ugyanez németül a Pester Med. Chirurg. Presseből 1885.)

A Hasonszenvi Lapoknak 1866-tól főmunkatársa és 1873 márciustól 1874 végeig szerkesztője volt.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]