Antropozófus orvoslás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Az antropozófus orvoslás a Rudolf Steiner által alapított és elterjedt antropozófia elvein nyugszik. Az átfogó ősi gyógyászati rendszerek (ájurvéda, hagyományos kínai orvoslás) mellett jelenleg az egyetlen modern holisztikus szemlélet.

„Az a fajta mai orvostudomány, amely csak a halott szervekkel foglalkozik, elvesztette az ember és környezete, a növények, a Föld és a csillagok közötti összefüggések ismeretét, és ezzel veszendőbe ment a gyógyítás tényleges tudása is. Mert a környező világnak, az egész makrokozmosznak kell számunkra azokat az erőket és anyagokat nyújtania, melyeket nekünk az emberhez, a mikrokozmoszhoz kell eljuttatnunk, hogyha hiányzik neki valami, vagy zavar lépett fel nála. A gyógyítás művészete valójában csak egy olyan embertan révén születhet meg újra, amely az ember korszakokon át tartó fejlődéséből tárja fel az ember és a kozmosz kapcsolatát.” (Ita Wegman)

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Alapelvei

(Dr. Schnell Endre: Az antropozófus orvoslásról c. referátumának felhasználásával)

Rudolf Steiner (1861-1925)
Rudolf Steiner (1861-1925)

Az antropozófia szerint az ember történelmi-kozmikus fejlődése során négy lénytagot fejlesztett ki, melyek a következők:

– az úgynevezett fizikai test, mely az antropozófia szerint az ásványvilágnak felel meg;
– az étertest (élettest), mely a növényvilágnak felel meg;
– az asztráltest, mely az állatvilágnak felel meg;
– az Én, mely az – eddigi – evolúció legmagasabb formája.

Az antropozófus orvoslás szerint az emberi test hármas tagozódású:

– idegi-érzékszervi rendszer: az értelmi-képzeleti élet hordozója;
– emésztési-végtag rendszer: az akarati élet hordozója;
– és a fentiek között egyensúlyt biztosító ritmikus rendszer: az érzelmi élet hordozója.

E három egyensúlya, egysége jelenti az EGÉSZséget, egyensúlyuk megbomlása pedig a betegséget.

Az antropozófus orvoslás elismeri a természettudományos orvoslás ismereteit, ám azt saját felismeréseivel kitágítja.

Az antropozófus orvoslás által használt gyógyszerek természetes ásványi, növényi, állatti és ritkán emberi eredetű anyagokat tartalmaznak legtöbbször – a homeopátiához hasonlóan - potenciált és dinamizált formában. Alapanyagaik gyűjtésekor és előállításakor figyelembe veszik a különböző napszakok, illetve évszakok kozmikus hatásait is.

Az antropozófus orvoslásnak szerves része a pácienssel való beszélgetés, figyelembe véve addigi élettörténéseit (biográfiáját).

[szerkesztés] A gyógyászat módszerei

  • Gyógyszerek, gyógyhatású készítmények (golyócskákra felvitt hatóanyagok, porok, tabletták, oldatok, cseppek, olajok, esszenciák, kenőcsök, injekciók)
  • Ritmikus masszázs (Dr. Hauschka)
  • Fürdők, külső beavatkozások (pakolások, borogatások, bedörzsölések ...)
  • Gyógyeuritmia (az euritmia nevű mozgásművészetből továbbfejlesztett mozgásterápia)
  • Művészeti terápiák: zene, festés/formarajzolás, szobrászat/kézművesség, beszédképzés

Az antropozófus orvoslás olyan nyílt rendszer, mely szervesen kapcsolódik az antropozófus szemlélet más területeihez (a Waldorf oktatás, gyógypedagógia: Camphill intézmények, Extra lesson különóra, a mezőgazdaságban a biodinamikus növénytermesztés és állattartás, a hitéletben a Szabad Keresztény Közösség stb.).

[szerkesztés] Története

Dr. Ita Wegman (1876-1943)
Dr. Ita Wegman (1876-1943)
  • 1917. Az Iscar (ma Iscador) néven ismert rákellenes gyógyszer első alkalmazása Dr. Ita Wegman orvosnő közreműködésével.
  • 1921. június 8. Az első antropozófus intézmény, a svájci Arlesheimben lévő Klinisch-therapeutische Institut (Klinikai-Terápiás Intézet) megnyitása. Vezető orvosnő Dr. Ita Wegman.
  • 1923–1924. Rudolf Steiner és Dr. Ita Wegman az első antropozófiai orvosi könyvön dolgozik. Megjelenik 1925-ben.
  • 1923. december. Megalakul a Goetheanum Orvosi Szekciója Dr. Ita Wegman vezetésével.
  • 1924. március 25. Megalakul az első antropozófus készítményeket gyártó cég, az ILAG (ma WELEDA), Arlesheimben.
  • 1924. Az antropozófus gyógypedagógia kezdete Franz Löffler [1], Siegfried Pickert és Albert Strochschein orvosokkal.
  • 1926 nyarán megjelenik az első antropozófus orvosi folyóirat, a Natura.
  • 1929-1935. Kutatómunka az arlesheimi klinika laboratóriumában a homeopátizált gyógyszerelőállítás terén.
  • 1930., Berlin. Dr. Ita Wegman szervezésében megnyílik az orvoslásról, a táplálkozásról és a biodinamikus mezőgazdálkodásról szóló fórum, a Táplálkozási konferencia.
  • 1935. Rudolf Hauschka megalapítja a WALA gyógyszergyárat a németországi Ludwigsburgban.
  • 1940. június 1. A skóciai Aberdeen közelében Karl König kezdeményezésére megnyílt az első Camphill-otthon fogyatékos gyermekek gondozására. 1954-ben létrehozták az első felnőtt otthont is.

Az antropozófus orvoslást és kutatást nagyon visszavetették a diktatórikus rendszerek, melyek az antropozófia művelőit, alkalmazóit üldözték, börtönbe vetették, száműzték, halálra is ítélték. Így történt ez a Szovjetunióban (1920 és 1990 között), a náci Németországban (1933 és 1945 között), illetve Magyarországon és a szocialista országokban (1945 és 1990 között).

Magyarországon legálisan csak 1990 után indulhatott el az antropozófus orvoslás. Jelenleg csupán néhány orvos ismeri és gyakorolja, az ÁNTSZ által engedélyezett gyógyszerek csak igen korlátozottan férhetők hozzá.

(Dr. Szőke Henrik anyagának felhasználásával)

[szerkesztés] Az antropozófiai orvoslás úttörői

(Válogatás)

  • Emil és Rolf Brestowsky (Magyar Királyság)
  • Ceglédi Margit (Magyar Királyság)
  • Madeleine P. van Deventer (Hollandia)
  • Norbert Glas (Ausztria)
  • Göllner Lajos (Magyar Királyság)
  • Margarethe Hauschka-Stevenhagen (Ausztria)
  • Margarete Kirchner-Bockholt (Németország)
  • Eugen és Lili Kolisko (Ausztria)
  • Karl König (Ausztria)
  • Bernard Lievegoed (Hollandia)
  • Solti Gyula (Magyar Királyság)
  • Ita Wegman (Hollandia)
  • F.W. Zeylmans van Emmichoven (Hollandia)
  • Ehrenfried Pfeiffer (Németország)

[szerkesztés] Ajánlott irodalom

[szerkesztés] Külső hivatkozások

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/Antropoz%C3%B3fus_orvosl%C3%A1s”
Személyes eszközök