Néma csörgőkígyó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Néma csörgőkígyó
Lachesis muta muta.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Alország: Valódi szövetes állatok (Eumetazoa)
Alországág: Kétoldali szimmetriájúak (Bilateria)
Főtörzs: Újszájúak (Deuterostomia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Kígyók (Serpentes)
Család: Viperafélék (Viperidae)
Alcsalád: Csörgőkígyóformák (Crotalinae)
Nem: Lachesis
Faj: Lachesis muta
Tudományos név
Lachesis muta
(Linnaeus, 1766)
Szinonimák
  • Crotalus mutus
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Néma csörgőkígyó témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Néma csörgőkígyó témájú kategóriát.

A néma csörgőkígyó vagy szurukuku (Lachesis muta) a hüllők (Reptilia) osztályának a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, ezen belül a viperafélék (Viperidae) családjába és a csörgőkígyóformák (Crotalinae) alcsaládjába tartozó faj.

Egyes rendszerbesorolások szerint a Crotalus nembe tartozik Crotalus mutus néven

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A néma csörgőkígyó Közép-Amerika trópusi esőerdeiben, Dél-Amerika északi részén, Costa Ricától Brazíliáig fordul elő. Megtalálható Trinidad szigetén is. Dél-Amerika legveszedelmesebb gödörkésorrú viperája.

Elnevezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szurukuku nevet a brazil őslakosok adták a kígyónak. Tudományos nevét Lakhesziszről kapta, a görög mitológia sorsistennői egyikéről, arról, aki az emberi élet fonalát rendezi, sodorja.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lachesis muta muta
  • Lachesis muta melancophala
  • Lachesis muta stenophrys
  • Lachesis muta rhombeata

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A felnőtt szurukukuk általában 2-2,5 méter hosszúra nőnek meg, bár a 3 méteres példányok sem ritkák. Testtömege 3-5 kilogramm. A leghosszabb talált szurukuku példány 3,65 méter hosszú volt, ezzel a szurukuku a leghosszabb viperafaj a Föld nyugati tájain. Bőrét durva, bütyökszerű pikkelyek borítják. A kígyó halvány vagy rózsaszín árnyalatú barna. A hátán lévő jellegzetes sötétbarna, rombusz formájú mintázat segíti rejtőzését az esőerdő avarában. Feje nagy és ék alakú, előre elkeskenyedő. A fejen levő pikkelyek kicsik, szabálytalan alakúak. Szemének nagy, függőleges pupillájával a kígyó éjszaka is nagyon jól lát.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szurukuku magányosan él és éjszaka vadászik. Tápláléka többnyire kisemlősök, de fogyaszt hüllőket és madarakat is. Az állat 20 évig él.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ivarérettséget két évesen éri el. A párzási időszak tavasszal van. A nőstény szurukuku körülbelül 10 fehér tojást rak, egy földmélyedésbe. A tojások nagyobbak a tyúktojásnál. A nőstény 76-79 napig őrködik a tojásain.

Felhasználása a homeopátiában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Lachesis a Szurukuku mérgéből készül, egyik legáltalánosabban használt homeopátiás szer. Fő hatóterülete a vér és a keringési rendszer. Kékes elszíneződések. Zsibbadás, bénulás. Álmatlanság. A tünetek a napon és a ruha szorításától rosszabbodnak, váladékozástól javulnak. Gyakran használt szer a pre-menstruációs panaszok kezelésére. A beteg bőbeszédű.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Phatak, Dr. S. R.. Homeopátiás gyógyszertan. Remedium. ISBN 9634080294 

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6