Állatorvostudományi Egyetem

Az Állatorvostudományi Egyetem (helyesen Állatorvos-tudományi Egyetem) 1851 és 1934, majd 1952 és 2000 között fennállott, állatorvosi képzést nyújtó önálló felsőoktatási intézmény volt Budapesten, mai jogutódja a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kara. A nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő színvonalú magyarországi állatorvosképzés hazai anyaintézménye volt.

Története

A tanintézet elődjéül a II. József által 1787-ben a Pesti Egyetem orvosi karán alapított állatgyógyászati tanszéket tartják számon, amely 1790-től Állatgyógyászati Intézet néven működött Tolnay Sándor irányításával. A tanszék feladata ebben a korszakban a kiegészítő képzés volt, az önálló állatorvosképzés – eleinte nyolc hónapos, majd egyéves tanulmányi idővel – csak 1799-ben indult meg. A szorgalmi idő rövidsége mindazonáltal csupán gyógykovácsi képzést tett lehetővé, illetve a leendő vidéki orvosok szerezték meg az állatorvosi oklevelet praxisuk kiegészítésére. A tanintézet telephelyei eleinte az akkori pesti külvárosi majorokban voltak. Központi épülete 1795-től 1828-ig a mai józsefvárosi Rökk Szilárd (akkor Baromorvos) utcában, 1828-tól 1858-ig a mai Baross utca 4–6. szám alatt állt.

Az állatorvosi közigazgatás 19. századi kiépülése, a vármegyei és járási állatorvosi hivatalok felállítása magával hozta a korszerű állatorvosképzés iránti igényt. A tanintézet 1851-ben, a Pesti Császári és Királyi Állatgyógyintézet megalapításával önállósodott, s az alapvetően a humánorvoslás területéről érkező öt-hat tanár 1857 után már hat féléves tanulmányi időben képezte a leendő állatorvosokat. A képzési idő meghosszabbítása az elmélyültebb oktatást lehetővé tette ugyan, de a jelentkezők száma megcsappant, többen ugyanis inkább az azonos tanulmányi idejű orvos- és sebészképzést részesítették előnyben, így 1859-ben a tanulmányi időtt leszállították négy félévesre. Az intézmény 1861 után Pesti Magyar Királyi Állatgyógyintézet, 1875 után pedig ismét hároméves képzést nyújtó Magyar Királyi Állatorvosi Tanintézet néven működött. A ma ismert, a Rottenbiller és a Bethlen utca között elhelyezkedő erzsébetvárosi épületegyüttes első hét épületét 1881-ben adták át.

1890-ben lett négy évfolyamos felsőoktatási tanintézménnyé, amikor felvette a Magyar Királyi Állatorvosi Akadémia nevet. 1899-ben Magyar Királyi Állatorvosi Főiskola néven a földművelésügyi minisztérium felügyelete alá került, s az intézetet vezető nemzetközi hírű tudósok – Hutÿra Ferenc, Marek József és mások – oktatás- és klinikaszervező tevékenységének köszönhetően európai színvonalú képzést nyújtó iskola lett. 1934-ben az intézetet önállóságától megfosztották, s a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem mezőgazdasági karának állatorvosi osztályaként működött tovább. 1945-ben az akkor szervezett Magyar Agrártudományi Egyetem állatorvosi kara lett, majd 1952-től ismét önálló, ötéves képzést nyújtó felsőoktatási intézményként működött. Neve ekkortól Állatorvostudományi Főiskola, 1962-től Állatorvostudományi Egyetem lett. 1967 és 1976 között modern, háromemeletes épületkomplexummal bővült a kampusz. Az 1980-as évek végén hallgatóinak száma meghaladta az ötszázat.

Az Állatorvostudományi Egyetem és jogelődjei kiemelkedő jelentőségű tanáregyéniségei között említendő Tolnay Sándor (1747–1818), Zlamál Vilmos (1803–1886), Szabó Alajos (1818–1904), Thanhoffer Lajos (1843–1909), Klug Nándor (1845–1909), Preisz Hugó (1860–1940), Hutÿra Ferenc (1860–1934), Magyary-Kossa Gyula (1865–1944), Korányi Sándor (1866–1944), Marek József (1868–1952), Aujeszky Aladár (1869–1933), Mócsy János (1895–1976), Bartha Adorján (1923–1996), Kovács Ferenc (1921), Mészáros János (1927), Kutas Ferenc (1931), Pethes György (1926), Rafai Pál (1940), Simon Ferenc (1934) és Varga János (1941).

Könyvtára

Könyvtára az állatorvos-tudomány legnagyobb magyarországi, országos gyűjtőkörű szakkönyvtára. A könyvtár alapjait szintén 1787-ben rakták le, 1874-ben önálló szervezeti egység lett, és 1882 óta működhet saját, Steindl Imre által tervezett épületében. A könyvtáron belüli állatorvos-történeti gyűjteményt Daday András alapította 1937-ben, amelynek folyamatosan bővülő anyagát az 1984-ben alapított múzeum tárja a látogatók elé. Az egykori egyetem szaklevéltára, az állatgyógyászati tanszék 1787-es alapítása óta szinte hiánytalan iratállománya a hazai állatorvoslás-történet megbecsülhetetlen értékű gyűjteménye.

Felhasznált források

• Budapest lexikon I. (A–K). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1993. 35–36. o. ISBN 963-05-6410-6
• Magyar nagylexikon I. (A–Anc). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1993. 558. o. ISBN 963-05-6612-5
• Magyarország a XX. században IV.: Tudomány – Műszaki és természettudományok. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1999. 547–550. o.

További irodalom

• Kotlán Sándor: A magyar állatorvosképzés története. Budapest. 1941.
• Várnagy László: A magyar állatorvosképzés és a Budapesti Állatorvostudományi Egyetem története. Az Állatorvostudományi Egyetem Évkönyve, 1969–1971.
• 200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. Budapest. 1987.
• Karasszon Dénes: A magyar állatorvoslás kultúrtörténete. I-II. Történeti áttekintés. + Az állatorvostörténet-írás szakirodalma 1944-ig. Piliscsaba, 2005.