Steindl Imre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Steindl Imre
Steindl Imre Pollák.jpg
Steindl Imre portréja. Pollák Zsigmond metszete (1884)
Született
1839. október 29.
Budapest
Elhunyt
1902. augusztus 31. (62 évesen)
Budapest
Foglalkozása építész
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Steindl Imre témájú médiaállományokat.
Steindl Imre portrészobra a pécsi Zsolnay Múzeumban. Stróbl Alajos alkotása (1899)

Steindl Imre (németül néhol Emerich Steindl vagy Emmerich Steindl)[1](Pest, 1839. október 29.Budapest, 1902. augusztus 31.) magyar építész, a budapesti Országház tervezője, műegyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

A 19. század második felének, de különösen a századvégnek Ybl Miklós és Schulek Frigyes mellett legjelentősebb építésze Steindl Imre. Követője kora stílusának, a romantikus életszemléletben gyökerező historizmusnak. Legismertebb művét, az Országházat sokan a főváros szimbólumának tekintik, bár a tervek miatt sok bírálat is érte az építészt. Kétségtelen, hogy Steindl Imre a dualista Magyarország legjellemzőbb művét teremtette meg két évtizedig tartó munkájával. A Parlament épülete méreteivel az ezeréves, erejének teljében levő hazát akarta szimbolizálni.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja, Steindl Károly (1802-1886) jó nevű ékszerész volt a Kígyó utcában, édesanyja Wagner Rozina (1808-1876). Steindl műegyetemi diplomájának megszerzése után rövidesen Bécsbe ment a Képzőművészeti Akadémiára. Itt húszéves korától (két év budai egyetemi megszakítással) hét éven keresztül korának legjobb építésztanáránál volt növendék. Schmidt Frigyesnél, a bécsi dóm átépítőjénél és a bécsi Városháza építészénél érték azok a stíluseszményt adó hatások, melyek pályáján meghatározóak lettek. Mesterének kedvence volt. Kitüntetéssel végzett, és mielőtt elkezdte volna tervezőpályáját, műemlékeket tanulmányozott a Rajna mentén és Franciaországban. Hazatérve előbb helyettes, majd 1870-től nyilvános rendes tanára volt a középkori építészet történetének a Műegyetemen. Ezen a poszton maradt harminckét éven át, itt egészen haláláig működött. Közben elkezdte gyakorlati építészi tevékenységét is. Első műveinek egyike a gróf Gyulay család monumentális síremléke volt a vízivárosi temetőben.

Épít néhány bérházat és vidéki kastélyt. Első igazán nevezetes műve a Váci utcai Új Városháza (1875) volt. Az épületet gót stílusban tervezte. Már javában folyt az építkezés, amikor a főváros utasítást adott a palota reneszánsz stílusban való áttervezésére. Steindl olyan gyorsan és rutinnal dolgozott, hogy nem volt szükség a munka felfüggesztésére. Folyamatosan - már az új, neoreneszánsz tervek szerint - vezette tovább az építkezést. Különösen az épület díszterme és a főlépcsőház kovácsoltvas díszítményei sikerültek jól. Ebben az időben építették fel tervei szerint a budai Kereskedelmi és Iparbankot a Fő utcában és a Margit-híd hídfőházait. Elismerést kapott a berlini parlament tervpályázatán.

Éveken át járta tanítványaival az országot és felmérte a műemlékeket, ötszáz rajzzal illusztrálva. Így szerzett tapasztalatai megalapozták kiemelkedően gazdag restaurátori tevékenységét. Kezdettől (1872) fogva részt vett a Műemlékek Országos Bizottságának munkájában, és tagja volt a Budavári Koronázó Főtemplom (Mátyás-templom) építőtestületének is. Schultz Ferenctől átvéve a munkát ő restaurálta a Vajdahunyadvárat, amit sajnos nem fejeztek be. Több templomot épített újjá: a szegedi ferences rendházat, a bártfai, a máriafalvi és az iglói templomokat. 1877-ben elkészítette a kassai gótikus székesegyház helyreállításának terveit. Húsz év munkájával, restaurátori tevékenységének koronájaként el is készült a dóm, igaz, a második torony elhagyásával.

1881-ben Trefort Ágoston kultuszminiszter megbízásából az Állatorvosi Főiskola Rottenbiller utcai épületeit építette fel. Itt mutatkozott meg a mester különös erőssége, kolorista tehetsége. A pavilonrendszerű egyetemi házak vöröstégla és terrakotta burkolatot kaptak. Következő alkotása a Budáról Pestre helyezett Műegyetem neoreneszánsz, belül is nagyon tetszetős kétemeletes épülete volt a Múzeum körúton.

Steindl Imre hírneve, kitüntetéseinek száma egyre nőtt. Díjakat kapott a bécsi és a párizsi világkiállításon. Elnyerte a francia akadémia érmet, itthon pedig a Ferenc József rend lovagkeresztjét. Eddigi munkái azonban, talán az Új Városházát és a kassai gótikus székesegyház helyreállítását leszámítva, csak jó színvonalú rutinmunkák voltak. Az igazi feladat még csak ekkor következett. Szokatlanul nagy szorgalma és a hagyományőrző, a múlt művészeti értékeit felújító kor lehetővé tette számára, hogy létrehozza nagy művét, megtervezze az Országházat.

Az országgyűlés egy állandó Országház építésére 1880-ban hozott törvényt. A korábbi ideiglenes Országházat 1864-ben néhány hónap alatt építették fel a Sándor főherceg (ma Bródy Sándor) utcában. Itt ülésezett a parlament alsó háza, a főrendiház pedig a szomszédos Nemzeti Múzeumban. 1881-ben tehát egy országos bizottságot alakítottak az új Országház építését előíró törvény végrehajtására. 1883. február 1-jei határidővel nemzetközi tervpályázatot írtak ki egy az országgyűlés mindkét házát befogadó, a közös üléseknek valamint az ún. delegációnak (osztrák és magyar küldöttekből álló vegyes törvényhozó testület) helyet adó parlament felépítésére. A tizenkilenc pályázó között volt Hauszmann Alajos, Schickedanz Albert és Otto Wagner is. Steindl Imre is indult és negyedmagával megosztott első díjat kapott. A kivitelezésre újbóli és módosított tervezési elveket állapítottak meg, és a végleges tervek ezek szerinti elkészítésével őt bízták meg. 1885-ben megtörtént az alapkő letétele. Az építkezés tizenkilenc évig tartott. Eredetileg a millenniumra szerették volna átadni az épületet, de a részmunkákkal 1896-ra nem készültek el, így csupán az együttes ünnepi országgyűlést tudták benne megtartani.

A Parlament Steindl elképzelésében gótikus stílusban fogant, és hogy végül az ő tervét valósították meg, abban nagy szerepe volt gróf Andrássy Gyula korábbi miniszterelnök londoni tapasztalatainak. A gróf a Temze-parti gótikus angol parlament hatására a szintén folyóparti és ugyancsak neogót elképzelés mellett állt ki, a komor középkorias szellem pedig tetszésre talált az uralkodónál. Steindl később, valószínűleg a bírálók befolyására is, sok engedményt tett az oldottabb, színesebb kedélynek a belső terek kialakításában. A 235 méter hosszan elnyúló épületben északon a főrendek tanácsterme, délen a képviselőházi ülésterem van, középen a kupola az egyesítő alkotmányt és az egységes törvényhozást szimbolizálja, miként a szent korona az állam rendjeinek szabadságát.

Steindl Imrének szinte minden idejét lekötötte az építkezés felügyelete, a részletek pontos kidolgozása. Életében már nem vállalt nagyobb feladatot, tanított az egyetemen. Nyilván csak a kivételes alkalom - hogy végre templomot, egy a saját stílusának, a gótikának leginkább megfelelőt építhessen - vette rá, hogy pályázzon az erzsébetvárosi Rózsák terére szánt plébániatemplom kivitelezésére. Öt tervet nyújtott be. Elnyerte a megbízást, és a legmagasabb állami kitüntetést is életművéért. 1900-ban a művészeknek adható legelőkelőbb Pro Litteris et Artibus-díjban részesült. Ekkor már tagja volt a brit és a magyar akadémiának is. Művészi elképzeléseit akadémiai székfoglalójában így fogalmazta meg: „Én az Új Országházzal új stílust nem akartam teremteni, mert kőbe alkalmazható építészeti formáink nemzeties jellegének nyoma sincs sehol, s egy ilyen századokra szóló monumentális épületet ephemer részletekkel nem kezelhettem, hanem igenis arra törekedtem, hogy a középkornak e remek stílusába szerény módon, óvatosan, mint azt a művészet mindenkor okvetetlenül megkívánja, nemzeti és egyéni szellemet hozzak be. E célból eddig létező síkdíszítményeink összes motívumait, falfelületek stb. díszítésére góth stílus szellemében használtam fel hazánk flóráját, mezőink, erdőink és rónáink növényzetét, annak formáit pedig többé-kevésbé stilizálva alkalmaztam...”

Fő műve felavatását, mint a kortárs Ibsen Solness építőmestere, már nem érhette meg. 1902 nyarának végén halt meg. A Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra. Halála után öt héttel avatták fel az Országházat, a részletmunkák 1904-ig tartottak. Tanítványai meleg szívét, kedvességét dicsérték. Még kritikusai is tisztelték szorgalmát és mesterségbeli tudását. Néhány év alatt azonban megfeledkeztek róla. Emlékét csak a követőiből alakult Steindl céh ápolta. Manapság szívesebben veszünk el fő műve részleteiben, mert ilyen tekintetben igazán tipikusan gótikus ez a mi Parlamentünk. Láthatatlan helyeken is jelentőséggel felruházott szobrok, párkányok, kiugrók vannak, mint ahogy új országunk háza is épül a sok ismeretlen lélekből, láthatatlanból láthatóvá.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb épületei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szent Egyed-templom Bártfa központjában, gótikus stílusban újjáépítve 1899-ben (eredetije leégett)
Budapest Szent Erzsébet-templom neogót stílusban felépítve, 1891-1903
A jáki templom főbejárata, felújították Steindl tervei alapján, 1881-ben

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Elismerő oklevél magánépületek tervezéséért (1865)
  • Függer-féle aranyérem középületek tervezéséért (1866)

Szervezeti tagságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Steindl-céh művészeti egyesület, melyet Steindl barátai alapítottak a magyar artisztikus törekvések támogatására. Iparművészeti, építészeti ösztöndíjakat adtak és előadásokkal egybekötött társas összejöveteleket rendeztek.
  • Az Országház épületében az egyik mellszobor Steindl Imrének állít emléket, Stróbl Alajos alkotása.
Steindl Imre és a Steindl, továbbá a Wagner család sírboltja Budapesten. Kerepesi temető: B. 221.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A kassai székesegyház, Bp., 1896
  • Építész terveinek fényképészeti másolatai, Bp. é. n. 1 1ev., 102 t. [BME Könyvtár.]
  • Magyarországi műemlékek, Bp. 1878. 1 1ev., 15 t. [BME Könyvtár.]
  • Az új Országházról, Akadémiai Értesítő, 1899. 1. sz. 117-125. l.

Róla szóló irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Könyvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csányi Károly: Steindl Imre. = Építő Ipar. 1902. 229. l.
  • Csányi Károly: Steindl Imre. = Művészet. 1902. 334– 339. l.
  • Csányi Károly: Steindl Imre emlékezete. = Technika. 1939. 10. sz. /KIny. is./
  • Csányi Károly: Steindl Imre emlékezete. Ill. = Magyar Építőművészet. 1952. 89-91. l.
  • Déry Attila - Merényi Ferenc: Magyar építészet : 1867-1945. Budapest : Urbino, 2000. 270 o. ISBN 9630034905
  • Fábián Gáspár: Az Országház és alkotója. = F. G.: Nagy magyar építőművészek. Bp. 1936. Szerző kiad. 12-14. l.
  • Foerk Ernő: Steindl Imre emlékezete. = A Magyar Mérnök és Építész Egylet Közleményei. 1927. 303-308 l.
  • Gábor Eszter: A historizmus utóélete. A historizmus késői szakaszának építészei. Steindl Imre. = Magyar Művészet. 1890-1919. 1. köt. Szerk. Németh Lajos. Bp. 1981. Akad. Kiadó. 189-191. l.
  • Gelléri Mór: Steindl Imre. = G. M.: Ipartörténeti vázlatok. Bp. 1906. Singer és Wolfner. 636-642. l.
  • Hieronymi Károly: A Steindl emlék leleplezése.= Építő Ipar. 1904. 171. l.
  • Kóbór Adolf F.: Steindl Imre. A Hét. 1894. 18. sz. 277-278. l.
  • Látzay Fritz Oszkár: Steindl Imre. = Építő Ipar. 1927. 177–178. l.
  • Lyka Károly: Steindl Imre. = Új Idők. 1902. 2. köt. 217-218. l.
  • Művészeti lexikon IV. (R–Z). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983. 353. o.
  • Ney Béla: Steindl lmre. = Építő Ipar. 1904. 165-167. l.
  • Pap János: Hatvan éve halt meg az Országház építője. = Közalkalmazott. 1962. 8. sz. 5. l.
  • Steindl Imre. = A Hét. 1902. 577-578. l.
  • Steindl Imre. = Vasárnapi Újság. 1902. 572 l.
  • Steindl Imre emlékezete. = Vállalkozók Lapja. 1939. 49. sz. 3. l.
  • Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. 1278–1279. o. ISBN 9635474148  

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Mindkét változat előfordul, de a néémet Wikipédia cikkének címe Imre Steindl
  2. A temetőkben is sok értékes műemlék található, valami megnyugodottság kellene, hogy ezeket feltárjuk, s kellően megbecsüljük.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Steindl Imre témájú médiaállományokat.