Steindl Imre

Steindl Imre portréja. Pollák Zsigmond metszete (1884)

Steindl Imre portrészobra a pécsi Zsolnay Múzeumban. Stróbl Alajos alkotása (1899)

Steindl Imre (Pest, 1839. október 29. – Budapest, 1902. augusztus 31.) építész, műegyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

A XIX. század második felének, de különösen a századvégnek Ybl Miklós és Schulek Frigyes mellett legjelentősebb építésze Steindl Imre. Követője kora stílusának, a romantikus életszemléletben gyökerező historizmusnak. Legismertebb művét, az Országházat sokan a főváros szimbólumának tekintik, bár a tervek miatt sok bírálat is érte az építészt. Kétségtelen, hogy Steindl Imre a dualista Magyarország legjellemzőbb művét teremtette meg két évtizedig tartó munkájával. A Parlament épülete méreteivel az ezeréves, erejének teljében levő hazát akarta szimbolizálni.

Élete és munkássága

Steindl Imre 1839. október 29-én született Pesten. Apja, Steindl Károly (1802-1886) jó nevű ékszerész volt a Kígyó utcában, édesanyja Wagner Rozina (1808-1876).

Steindl műegyetemi diplomájának megszerzése után rövidesen Bécsbe ment a Képzőművészeti Akadémiára. Itt húszéves korától (két év budai egyetemi megszakítással) hét éven keresztül korának legjobb építésztanáránál volt növendék. Schmidt Frigyesnél, a bécsi dóm átépítőjénél és a bécsi Városháza építészénél érték azok a stíluseszményt adó hatások, melyek pályáján meghatározóak lettek. Mesterének kedvence volt. Kitüntetéssel végzett, és mielőtt elkezdte volna tervezőpályáját, műemlékeket tanulmányozott a Rajna mentén és Franciaországban. Hazatérve előbb helyettes, majd 1870-től nyilvános rendes tanára volt a középkori építészet történetének a Műegyetemen. Ezen a poszton marad harminckét éven át, egészen haláláig működött. Közben elkezdte gyakorlati építészi tevékenységét is. Első műveinek egyike a gróf Gyulay család monumentális síremléke volt a vízivárosi temetőben.

Épít néhány bérházat, vidéki kastélyt. Első igazán nevezetes műve a Váci utcai Új Városháza (1875) volt. Az épületet gót stílusban tervezte. Már javában folyt az építkezés, amikor a főváros utasítást adott a palota reneszánsz stílusban való áttervezésére. Steindl olyan gyorsan és rutinnal dolgozott, hogy nem volt szükség a munka felfüggesztésére. Folyamatosan - már az új, neoreneszánsz tervek szerint - vezette tovább az építkezést. Különösen az épület díszterme és a főlépcsőház kovácsoltvas díszítményei sikerültek jól. Ebben az időben építik fel tervei szerint a budai Kereskedelmi és Iparbankot a Fő utcában és a Margit-híd hídfőházait. Elismerést kapott a berlini parlament tervpályázatán.

Éveken át járja tanítványaival az országot, felméri a műemlékeket, ötszáz rajzzal illusztrálva. Így szerzett tapasztalatai megalapozták kiemelkedően gazdag restaurátori tevékenységét. Kezdettől (1872) fogva részt vett a Műemlékek Országos Bizottságának munkájában, és tagja volt a Budavári Főtemplom (Mátyás-templom) építőtestületének is. Schultz Ferenctől átvéve a munkát ő restaurálta a Vajdahunyadvárat, amit sajnos nem fejeztek be. Több templomot épített újjá: a szegedi ferences rendházat, a bártfai, a máriafalvi és az iglói templomokat. 1877-ben elkészítette a kassai gótikus székesegyház helyreállításának terveit. Húsz év munkájával, restaurátori tevékenységének koronájaként el is készült a dóm, igaz, a második torony elhagyásával.

1881-ben Trefort Ágoston kultuszminiszter megbízásából az Állatorvosi Főiskola Rottenbiller utcai épületeit építette fel. Itt mutatkozott meg a mester különös erőssége, kolorista tehetsége. A pavilonrendszerű egyetemi házak vöröstégla és terrakotta burkolatot kaptak. Következő alkotása a Budáról Pestre helyezett Műegyetem neoreneszánsz, belül is nagyon tetszetős kétemeletes épülete volt a Múzeum körúton.

Steindl Imre hírneve, kitüntetéseinek száma egyre nőtt. Díjakat kapott a bécsi és a párizsi világkiállításon. Elnyerte a francia akadémia érmet, itthon pedig a Ferenc József rend lovagkeresztjét. Eddigi munkái azonban, talán az Új Városházát és a kassai gótikus székesegyház helyreállítását leszámítva, csak jó színvonalú rutinmunkák voltak. Az igazi feladat még csak ekkor következett. Szokatlanul nagy szorgalma és a hagyományőrző, a múlt művészeti értékeit felújító kor lehetővé tette számára, hogy létrehozza nagy művét, megtervezze az Országházat.

Az országgyűlés egy állandó Országház építésére 1880-ban hozott törvényt. A korábbi ideiglenes Országházat 1864-ben néhány hónap alatt építették fel a Sándor főherceg (ma Bródy Sándor) utcában. Itt ülésezett a parlament alsó háza, a főrendiház pedig a szomszédos Nemzeti Múzeumban. 1881-ben tehát egy országos bizottságot alakítottak az új Országház építését előíró törvény végrehajtására. 1883. február 1-i határidővel nemzetközi tervpályázatot írtak ki egy az országgyűlés mindkét házát befogadó, a közös üléseknek valamint az ún. delegációnak (osztrák és magyar küldöttekből álló vegyes törvényhozó testületnek) helyet adó parlament felépítésére. A tizenkilenc pályázó között volt Hauszmann Alajos, Schikedanz Albert és Otto Wagner is. Steindl Imre is indult és negyedmagával megosztott első díjat kapott. A kivitelezésre újbóli és módosított tervezési elveket állapítottak meg, és a végleges tervek ezek szerinti elkészítésével Steindl Imrét bízták meg. 1885-ben megtörtént az alapkő letétele. Az építkezés tizenkilenc évig tartott. Eredetileg a millenniumra szerették volna átadni az épületet, de a részmunkákkal 1896-ra nem készültek el, így csupán az együttes ünnepi országgyűlést tudták benne megtartani.

A Parlament Steindl elképzelésében gótikus stílusban fogant, és hogy végül az ő tervét valósították meg, abban nagy szerepe volt gróf Andrássy Gyula korábbi miniszterelnök londoni tapasztalatainak. A gróf a Temze-parti gótikus angol parlament hatására a szintén folyóparti és ugyancsak neogót elképzelés mellett állt ki, a komor középkorias szellem pedig tetszésre talált az uralkodónál. Steindl később, valószínűleg a bírálók befolyására is, sok engedményt tett az oldottabb, színesebb kedélynek a belső terek kialakításában. A 235 méter hosszan elnyúló épületben északon a főrendek tanácsterme, délen a képviselőházi ülésterem van, középen a kupola az egyesítő alkotmányt és az egységes törvényhozást szimbolizálja, miként a szent korona az állam rendjeinek szabadságát.

Steindl Imrének szinte minden idejét lekötötte az építkezés felügyelete, a részletek pontos kidolgozása. Életében már nem vállalt nagyobb feladatot, tanított az egyetemen. Nyilván csak a kivételes alkalom - hogy végre templomot, egy a saját stílusának, a gótikának leginkább illő épületet építhessen - vette rá, hogy pályázzon az erzsébetvárosi Rózsák terére szánt plébánia kivitelezésére. Öt tervet nyújtott be. Elnyerte a megbízást, és elnyerte a legmagasabb állami kitüntetést is életművéért. 1900-ban a művészeknek adható legelőkelőbb Pro Litteris et Artibus díjban részesült. Ekkor már tagja volt a brit és a magyar akadémiának is. Művészi elképzeléseit akadémiai székfoglalójában így fogalmazta meg: „Én az Új Országházzal új stílust nem akartam teremteni, mert kőbe alkalmazható építészeti formáink nemzeties jellegének nyoma sincs sehol, s egy ilyen századokra szóló monumentális épületet ephemer részletekkel nem kezelhettem, hanem igenis arra törekedtem, hogy a középkornak e remek stílusába szerény módon, óvatosan, mint azt a művészet mindenkor okvetetlenül megkívánja, nemzeti és egyéni szellemet hozzak be. E célból eddig létező síkdíszítményeink összes motívumait, falfelületek stb. díszítésére góth stílus szellemében használtam fel hazánk flóráját, mezőink, erdőink és rónáink növényzetét, annak formáit pedig többé-kevésbé stilizálva alkalmaztam...”

Fő műve felavatását, mint a kortárs Ibsen költötte Solness építőmester, már nem érhette meg. 1902 nyarának végén halt meg. A Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra. Halála után öt héttel avatták fel az Országházat, a részletmunkák 1904-ig tartottak. Tanítványai meleg szívét, kedvességét dicsérték. Még kritikusai is tisztelték szorgalmát és mesterségbeli tudását. Néhány év alatt azonban megfeledkeztek róla. Emlékét csak a követőiből alakult Steindl céh ápolta. Manapság szívesebben veszünk el fő műve részleteiben, mert ilyen tekintetben igazán tipikusan gótikus ez a mi Parlamentünk. Láthatatlan helyeken is jelentőséggel felruházott szobrok, párkányok, kiugrók vannak, mint ahogy új országunk háza is épül a sok ismeretlen lélekből, láthatatlanból láthatóvá.

Galéria

• 

  Budapest Országház homlokzata Buda felől

• 

  Budapest Országház főbejárat

• 

  Budapest Országház enteriőr

• 

  Budapest Országház enteriőr

Egyéb épületei

Szent Egyed-templom Bártfa (Szlovákia) központjában, gótikus stílusban újjáépítve 1899-ben.(Az eredeti leégett).

Budapest Szent Erzsébet-templom neogót stílusban felépítve, 1891-1903

A jáki templom főbejárata, felújították Steindl tervei alapján 1881-ben

• A pesti (budapesti) Új Városháza 1870-75, (Budapest V., Váci u. 62–64.), neoreneszánsz stílusú,
• Kereskedelmi és Iparbank (1872),
• Az erdélyi Vajdahunyad várának felújítása 1870–74 (Schulcz Ferenctől vette át annak halála miatt),
• Budapest, Agorasztó-ház (V. Kecskeméti u. 3.), 1876 neoreneszánsz stílusú,
• Szeged, ferences templom felújítása 1876,
• Kassa, Szent Erzsébet-dóm felújítása, 1877,
• Budapest, SZIE Állatorvos-tudományi Kar 19. századi épületei (Budapest VII. István utca 2.),
• Iglói templom felújítása, 1870-es évek,
• Bánfai templom felújítása egyszerű neogótikus stílusban, 1878,
• Jáki templom felújítása, 1881,
• Budapest VIII. Múzeum krt. 6-8., József műegyetem, 1882, (ma Múzeum krt-i egytemi épületek, ELTE Természettudományi Kar, illetve Bölcsészkar),
• Máriafalva (ma Burgenland tartományban) a Mária Mennybemenetele tiszteletére szentelt római katolikus templom felújítása neogótikus stílusban, 1878-1899-ben, pécsi Zsolnay-majolikából készült főoltárral,
• Bártfai Szent Egyed-templom újjáépítése, 1899,
• Budapest Margit híd hídfői,
• Buda Gyulay-mauzóleum, (budai régi vízivárosi katonai temető),
• Rózsák terei Árpád-házi Szent Erzsébet-plébániatemplom, Budapest VII., Rózsák tere (1893–1901), l. [1]
• Rakovszky Géza kocsóci kastélya (ma Szlovákiában)

Díjai

• Elismerő oklevél magánépületek tervezéséért (1865)
• Függer-féle aranyérem középületek tervezéséért (1866)

Szervezeti tagság

• Az Országos Képzőművészeti Tanács tagja (1871-74)
• Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának tagja (1871-74)
• Az Országos Magyar Iparegyesület építész- és építés-ipari szakosztályának elnöke (1878-88)

Lásd még

• Magyar akadémikusok listája

Emlékezete

• Steindl-céh művészeti egyesület, melyet Steindl barátai alapítottak a magyar artisztikus törekvések támogatására. Iparművészeti, építészeti ösztöndíjakat adtak és előadásokkal egybekötött társas összejöveteleket rendeztek.
• Az Országház épületében az egyik mellszobor Steindl Imrének állít emléket, Stróbl Alajos alkotása.

Steindl Imre és a Steindl, továbbá a Wagner család sírboltja Budapesten. Kerepesi temető: B. 221.

Irodalom

Művei

• A kassai székesegyház, Bp., 1896
• Építész terveinek fényképészeti másolatai, Bp. é. n. 1 1ev., 102 t. [BME Könyvtár.]
• Magyarországi műemlékek, Bp. 1878. 1 1ev., 15 t. [BME Könyvtár.]
• Az új Országházról, Akadémiai Értesítő, 1899. 1. sz. 117-125. l.

Róla szóló irodalom

Könyvek

• Csányi Károly – Birchbauer Károly: Az új Országház. Bp. 1902. Pátria. 38 l., 2 1ev., 63 t.
• Egry Margit – Wellisch Judit: Az Országház. Bp. 1956. Képzőműv. Alap. 72 l.
• Müller Pál: Emlékbeszéd Steindl Imréről. Bp. 1935. Steindl céh. 15 l.
• Neÿ Béla: A magyar Országház, Steindl Imre alkotása. Bp. 1904. DivaId. 46 I. 62 t.

Cikkek

• Csányi Károly: Steindl Imre. = Építő Ipar. 1902. 229. l.
• Csányi Károly: Steindl Imre. = Művészet. 1902. 334– 339. l.
• Csányi Károly: Steindl Imre emlékezete. = Technika. 1939. 10. sz. /KIny. is./
• Csányi Károly: Steindl Imre emlékezete. Ill. = Magyar Építőművészet. 1952. 89-91. l.
• Déry Attila - Merényi Ferenc: Magyar építészet : 1867-1945. Budapest : Urbino, 2000. 270 o. ISBN 9630034905
• Fábián Gáspár: Az Országház és alkotója. = F. G.: Nagy magyar építőművészek. Bp. 1936. Szerző kiad. 12-14. l.
• Foerk Ernő: Steindl Imre emlékezete. = A Magyar Mérnök és Építész Egylet Közleményei. 1927. 303-308 l.
• Gábor Eszter: A historizmus utóélete. A historizmus késői szakaszának építészei. Steindl Imre. = Magyar Művészet. 1890-1919. 1. köt. Szerk. Németh Lajos. Bp. 1981. Akad. Kiadó. 189-191. l.
• Gelléri Mór: Steindl Imre. = G. M.: Ipartörténeti vázlatok. Bp. 1906. Singer és Wolfner. 636-642. l.
• Hieronymi Károly: A Steindl emlék leleplezése.= Építő Ipar. 1904. 171. l.
• Kóbór Adolf F.: Steindl Imre. A Hét. 1894. 18. sz. 277-278. l.
• Látzay Fritz Oszkár: Steindl Imre. = Építő Ipar. 1927. 177–178. l.
• Lyka Károly: Steindl Imre. = Új Idők. 1902. 2. köt. 217-218. l.
• Művészeti lexikon IV. (R–Z). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983. 353. o.
• Ney Béla: Steindl lmre. = Építő Ipar. 1904. 165-167. l.
• Pap János: Hatvan éve halt meg az Országház építője. = Közalkalmazott. 1962. 8. sz. 5. l.
• Steindl Imre. = A Hét. 1902. 577-578. l.
• Steindl Imre. = Vasárnapi Újság. 1902. 572 l.
• Steindl Imre emlékezete. = Vállalkozók Lapja. 1939. 49. sz. 3. l.
• Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. 1278–1279. o. ISBN 963-547-059-3

Külső hivatkozások

• Csányi Károly: Steindl Imre nekrológja
• Síremléke a Kerepesi temetőben
• Tarján Tamás: 1839. október 29. | Steindl Imre születése (Rubicon folyóirat)