Steindl Imre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Steindl Imre
Steindl Imre Pollák.jpg
Steindl Imre portréja. Pollák Zsigmond metszete (1884)
Született
1839. október 29.
Budapest
Elhunyt
1902. augusztus 31. (62 évesen)
Budapest
Foglalkozása építész
Steindl Imre portrészobra a pécsi Zsolnay Múzeumban. Stróbl Alajos alkotása (1899)

Steindl Imre (németül néhol Emerich Steindl vagy Emmerich Steindl)[1](Pest, 1839. október 29.Budapest, 1902. augusztus 31.) magyar építész, a budapesti Országház tervezője, műegyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

A 19. század második felének, de különösen a századvégnek Ybl Miklós és Schulek Frigyes mellett legjelentősebb építésze Steindl Imre. Követője kora stílusának, a romantikus életszemléletben gyökerező historizmusnak. Legismertebb művét, az Országházat sokan a főváros szimbólumának tekintik, bár a tervek miatt sok bírálat is érte az építészt. Kétségtelen, hogy Steindl Imre a dualista Magyarország legjellemzőbb művét teremtette meg két évtizedig tartó munkájával. A Parlament épülete méreteivel az ezeréves, erejének teljében levő hazát akarta szimbolizálni.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja, Steindl Károly (1802-1886) jó nevű ékszerész volt a Kígyó utcában, édesanyja Wagner Rozina (1808-1876). Steindl műegyetemi diplomájának megszerzése után rövidesen Bécsbe ment a Képzőművészeti Akadémiára. Itt húszéves korától (két év budai egyetemi megszakítással) hét éven keresztül korának legjobb építésztanáránál volt növendék. Schmidt Frigyesnél, a bécsi dóm átépítőjénél és a bécsi Városháza építészénél érték azok a stíluseszményt adó hatások, melyek pályáján meghatározóak lettek. Mesterének kedvence volt. Kitüntetéssel végzett, és mielőtt elkezdte volna tervezőpályáját, műemlékeket tanulmányozott a Rajna mentén és Franciaországban. Hazatérve előbb helyettes, majd 1870-től nyilvános rendes tanára volt a középkori építészet történetének a Műegyetemen. Ezen a poszton maradt harminckét éven át, itt egészen haláláig működött. Közben elkezdte gyakorlati építészi tevékenységét is. Első műveinek egyike a gróf Gyulay család monumentális síremléke volt a vízivárosi temetőben.

Épít néhány bérházat és vidéki kastélyt. Első igazán nevezetes műve a Váci utcai Új Városháza (1875) volt. Az épületet gót stílusban tervezte. Már javában folyt az építkezés, amikor a főváros utasítást adott a palota reneszánsz stílusban való áttervezésére. Steindl olyan gyorsan és rutinnal dolgozott, hogy nem volt szükség a munka felfüggesztésére. Folyamatosan - már az új, neoreneszánsz tervek szerint - vezette tovább az építkezést. Különösen az épület díszterme és a főlépcsőház kovácsoltvas díszítményei sikerültek jól. Ebben az időben építették fel tervei szerint a budai Kereskedelmi és Iparbankot a Fő utcában és a Margit-híd hídfőházait. Elismerést kapott a berlini parlament tervpályázatán.

Éveken át járta tanítványaival az országot és felmérte a műemlékeket, ötszáz rajzzal illusztrálva. Így szerzett tapasztalatai megalapozták kiemelkedően gazdag restaurátori tevékenységét. Kezdettől (1872) fogva részt vett a Műemlékek Országos Bizottságának munkájában, és tagja volt a Budavári Koronázó Főtemplom (Mátyás-templom) építőtestületének is. Schultz Ferenctől átvéve a munkát ő restaurálta a Vajdahunyadvárat, amit sajnos nem fejeztek be. Több templomot épített újjá: a szegedi ferences rendházat, a bártfai, a máriafalvi és az iglói templomokat. 1877-ben elkészítette a kassai gótikus székesegyház helyreállításának terveit. Húsz év munkájával, restaurátori tevékenységének koronájaként el is készült a dóm, igaz, a második torony elhagyásával.

1881-ben Trefort Ágoston kultuszminiszter megbízásából az Állatorvosi Főiskola Rottenbiller utcai épületeit építette fel. Itt mutatkozott meg a mester különös erőssége, kolorista tehetsége. A pavilonrendszerű egyetemi házak vöröstégla és terrakotta burkolatot kaptak. Következő alkotása a Budáról Pestre helyezett Műegyetem neoreneszánsz, belül is nagyon tetszetős kétemeletes épülete volt a Múzeum körúton.

Steindl Imre hírneve, kitüntetéseinek száma egyre nőtt. Díjakat kapott a bécsi és a párizsi világkiállításon. Elnyerte a francia akadémia érmet, itthon pedig a Ferenc József rend lovagkeresztjét. Eddigi munkái azonban, talán az Új Városházát és a kassai gótikus székesegyház helyreállítását leszámítva, csak jó színvonalú rutinmunkák voltak. Az igazi feladat még csak ekkor következett. Szokatlanul nagy szorgalma és a hagyományőrző, a múlt művészeti értékeit felújító kor lehetővé tette számára, hogy létrehozza nagy művét, megtervezze az Országházat.

Az országgyűlés egy állandó Országház építésére 1880-ban hozott törvényt. A korábbi ideiglenes Országházat 1864-ben néhány hónap alatt építették fel a Sándor főherceg (ma Bródy Sándor) utcában. Itt ülésezett a parlament alsó háza, a főrendiház pedig a szomszédos Nemzeti Múzeumban. 1881-ben tehát egy országos bizottságot alakítottak az új Országház építését előíró törvény végrehajtására. 1883. február 1-jei határidővel nemzetközi tervpályázatot írtak ki egy az országgyűlés mindkét házát befogadó, a közös üléseknek valamint az ún. delegációnak (osztrák és magyar küldöttekből álló vegyes törvényhozó testület) helyet adó parlament felépítésére. A tizenkilenc pályázó között volt Hauszmann Alajos, Schickedanz Albert és Otto Wagner is. Steindl Imre is indult és negyedmagával megosztott első díjat kapott. A kivitelezésre újbóli és módosított tervezési elveket állapítottak meg, és a végleges tervek ezek szerinti elkészítésével őt bízták meg. 1885-ben megtörtént az alapkő letétele. Az építkezés tizenkilenc évig tartott. Eredetileg a millenniumra szerették volna átadni az épületet, de a részmunkákkal 1896-ra nem készültek el, így csupán az együttes ünnepi országgyűlést tudták benne megtartani.

A Parlament Steindl elképzelésében gótikus stílusban fogant, és hogy végül az ő tervét valósították meg, abban nagy szerepe volt gróf Andrássy Gyula korábbi miniszterelnök londoni tapasztalatainak. A gróf a Temze-parti gótikus angol parlament hatására a szintén folyóparti és ugyancsak neogót elképzelés mellett állt ki, a komor középkorias szellem pedig tetszésre talált az uralkodónál. Steindl később, valószínűleg a bírálók befolyására is, sok engedményt tett az oldottabb, színesebb kedélynek a belső terek kialakításában. A 235 méter hosszan elnyúló épületben északon a főrendek tanácsterme, délen a képviselőházi ülésterem van, középen a kupola az egyesítő alkotmányt és az egységes törvényhozást szimbolizálja, miként a szent korona az állam rendjeinek szabadságát.

Steindl Imrének szinte minden idejét lekötötte az építkezés felügyelete, a részletek pontos kidolgozása. Életében már nem vállalt nagyobb feladatot, tanított az egyetemen. Nyilván csak a kivételes alkalom - hogy végre templomot, egy a saját stílusának, a gótikának leginkább megfelelőt építhessen - vette rá, hogy pályázzon az erzsébetvárosi Rózsák terére szánt plébániatemplom kivitelezésére. Öt tervet nyújtott be. Elnyerte a megbízást, és a legmagasabb állami kitüntetést is életművéért. 1900-ban a művészeknek adható legelőkelőbb Pro Litteris et Artibus-díjban részesült. Ekkor már tagja volt a brit és a magyar akadémiának is. Művészi elképzeléseit akadémiai székfoglalójában így fogalmazta meg: „Én az Új Országházzal új stílust nem akartam teremteni, mert kőbe alkalmazható építészeti formáink nemzeties jellegének nyoma sincs sehol, s egy ilyen századokra szóló monumentális épületet ephemer részletekkel nem kezelhettem, hanem igenis arra törekedtem, hogy a középkornak e remek stílusába szerény módon, óvatosan, mint azt a művészet mindenkor okvetetlenül megkívánja, nemzeti és egyéni szellemet hozzak be. E célból eddig létező síkdíszítményeink összes motívumait, falfelületek stb. díszítésére góth stílus szellemében használtam fel hazánk flóráját, mezőink, erdőink és rónáink növényzetét, annak formáit pedig többé-kevésbé stilizálva alkalmaztam...”

Fő műve felavatását, mint a kortárs Ibsen Solness építőmestere, már nem érhette meg. 1902 nyarának végén halt meg. A Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra. Halála után öt héttel avatták fel az Országházat, a részletmunkák 1904-ig tartottak. Tanítványai meleg szívét, kedvességét dicsérték. Még kritikusai is tisztelték szorgalmát és mesterségbeli tudását. Néhány év alatt azonban megfeledkeztek róla. Emlékét csak a követőiből alakult Steindl céh ápolta. Manapság szívesebben veszünk el fő műve részleteiben, mert ilyen tekintetben igazán tipikusan gótikus ez a mi Parlamentünk. Láthatatlan helyeken is jelentőséggel felruházott szobrok, párkányok, kiugrók vannak, mint ahogy új országunk háza is épül a sok ismeretlen lélekből, láthatatlanból láthatóvá.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb épületei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szent Egyed-templom Bártfa központjában, gótikus stílusban újjáépítve 1899-ben (eredetije leégett)
Budapest Szent Erzsébet-templom neogót stílusban felépítve, 1891-1903
A jáki templom főbejárata, felújították Steindl tervei alapján, 1881-ben

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Elismerő oklevél magánépületek tervezéséért (1865)
  • Függer-féle aranyérem középületek tervezéséért (1866)

Szervezeti tagságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Steindl-céh művészeti egyesület, melyet Steindl barátai alapítottak a magyar artisztikus törekvések támogatására. Iparművészeti, építészeti ösztöndíjakat adtak és előadásokkal egybekötött társas összejöveteleket rendeztek.
  • Az Országház épületében az egyik mellszobor Steindl Imrének állít emléket, Stróbl Alajos alkotása.
Steindl Imre és a Steindl, továbbá a Wagner család sírboltja Budapesten. Kerepesi temető: B. 221.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A kassai székesegyház, Bp., 1896
  • Építész terveinek fényképészeti másolatai, Bp. é. n. 1 1ev., 102 t. [BME Könyvtár.]
  • Magyarországi műemlékek, Bp. 1878. 1 1ev., 15 t. [BME Könyvtár.]
  • Az új Országházról, Akadémiai Értesítő, 1899. 1. sz. 117-125. l.

Róla szóló irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Könyvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csányi Károly: Steindl Imre. = Építő Ipar. 1902. 229. l.
  • Csányi Károly: Steindl Imre. = Művészet. 1902. 334– 339. l.
  • Csányi Károly: Steindl Imre emlékezete. = Technika. 1939. 10. sz. /KIny. is./
  • Csányi Károly: Steindl Imre emlékezete. Ill. = Magyar Építőművészet. 1952. 89-91. l.
  • Déry Attila - Merényi Ferenc: Magyar építészet : 1867-1945. Budapest : Urbino, 2000. 270 o. ISBN 9630034905
  • Fábián Gáspár: Az Országház és alkotója. = F. G.: Nagy magyar építőművészek. Bp. 1936. Szerző kiad. 12-14. l.
  • Foerk Ernő: Steindl Imre emlékezete. = A Magyar Mérnök és Építész Egylet Közleményei. 1927. 303-308 l.
  • Gábor Eszter: A historizmus utóélete. A historizmus késői szakaszának építészei. Steindl Imre. = Magyar Művészet. 1890-1919. 1. köt. Szerk. Németh Lajos. Bp. 1981. Akad. Kiadó. 189-191. l.
  • Gelléri Mór: Steindl Imre. = G. M.: Ipartörténeti vázlatok. Bp. 1906. Singer és Wolfner. 636-642. l.
  • Hieronymi Károly: A Steindl emlék leleplezése.= Építő Ipar. 1904. 171. l.
  • Kóbór Adolf F.: Steindl Imre. A Hét. 1894. 18. sz. 277-278. l.
  • Látzay Fritz Oszkár: Steindl Imre. = Építő Ipar. 1927. 177–178. l.
  • Lyka Károly: Steindl Imre. = Új Idők. 1902. 2. köt. 217-218. l.
  • Művészeti lexikon IV. (R–Z). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983. 353. o.
  • Ney Béla: Steindl lmre. = Építő Ipar. 1904. 165-167. l.
  • Pap János: Hatvan éve halt meg az Országház építője. = Közalkalmazott. 1962. 8. sz. 5. l.
  • Steindl Imre. = A Hét. 1902. 577-578. l.
  • Steindl Imre. = Vasárnapi Újság. 1902. 572 l.
  • Steindl Imre emlékezete. = Vállalkozók Lapja. 1939. 49. sz. 3. l.
  • Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. 1278–1279. o. ISBN 9635474148  

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Mindkét változat előfordul, de a néémet Wikipédia cikkének címe Imre Steindl
  2. A temetőkben is sok értékes műemlék található, valami megnyugodottság kellene, hogy ezeket feltárjuk, s kellően megbecsüljük.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Steindl Imre témájú médiaállományokat.