Miskolci Egyetem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Miskolci Egyetem (ME)

UnivMiskolc Main.jpg
Az egyetem főbejárata
Alapítva 1735, 1949
Hely magyar Miskolc, Egyetemváros
Típus állami egyetem
Oktatók száma 1700
Hallgatói létszám 13 602[1]
Rektor Prof. Dr. Torma András
Tagság EUA
Elérhetőség
Postacím 3515 Miskolc-Egyetemváros
Telefonszám (46) 565-111
E-mail w3admin@uni-miskolc.hu
Elhelyezkedése
Miskolci Egyetem (ME)  (Magyarország)
Miskolci Egyetem (ME)
Miskolci Egyetem (ME)
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 04′ 47″, k. h. 20° 45′ 54″Koordináták: é. sz. 48° 04′ 47″, k. h. 20° 45′ 54″
A Miskolci Egyetem (ME) weboldala

A Miskolci Egyetem (1990 előtt: Nehézipari Műszaki Egyetem; 1952 és 1956 között Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem) felsőoktatási intézmény Miskolcon. Jogelődje az 1735-ben Selmecbányán alapított bányászati-kohászati iskola, amely az első ilyen jellegű főiskola volt a világon. Napjainkban, valódi universitasként, az egyik legszélesebb képzési területet kínálja: a három műszaki karon kívül jogtudományi, közgazdaságtudományi, bölcsészettudományi, zeneművészeti és egészségügyi szakképzésben részesülhetnek az ide jelentkezők. 1999-ben Miskolc városa Pro Urbe kitüntető címet adományozott az egyetemnek. A Miskolci Egyetem – elsőként a hazai felsőoktatási intézmények közül – 2008-ban elnyerte a Felsőoktatási Minőségi Díjat[1]. Az egyetem 2010-ben Kiváló egyetem miniszteri elismerést kapott [2].

Elhelyezkedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyetem épületei Miskolcon, az Egyetemváros nevű városrészben helyezkednek el, kb. 85 hektár területen. A Bartók Béla Zeneművészeti Intézet, amely 1997 óta az egyetem része, a belvárosban található az ún. Zenepalotában. A sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskolai Kar 2000 és 2013 között tartozott az egyetemhez.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miskolci Egyetem őse a Selmecbányán 1735-ben III. Károly által alapított bányászati-kohászati tanintézet (Bergschule), ahol a világon elsőként oktattak felsőfokú bányászati-kohászati ismereteket (Freibergben 1765-től, Berlinben 1770-től, Szentpéterváron 1773-tól). Mária Terézia 1762-ben akadémiai intézménnyé szervezte az iskolát (Bergakademie). 1846-tól erdészképzés is folyt az akadémián.

A selmeci iskola példaként szolgált a későbbiekben alakult európai műszaki főiskolák létrehozásánál. A Párizsi Műszaki Egyetem 1794-ben a selmeci laboroktatás alapján szervezte meg a sajátját. A selmeci professzorok közreműködésével alapították meg Selmecbányától nem messze – Szklenón – a világ első nemzetközi műszaki egyesületét, amelyben 14 ország képviseltette magát.

1848–1850 között szünetelt az oktatás, mivel a magyar szabadságharc alatt a diákok beálltak Kossuth seregébe. Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés után az oktatás nyelve az addigi német helyett a magyar lett, s az intézmény neve Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Akadémiára változott.

1919-ben, miután Magyarország a trianoni békeszerződés értelmében elveszítette Selmecbányát, az intézmény Sopronba települt át, ahol Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola néven működött, majd az 1934-ben szervezett Műegyetem bánya-, kohó- és erdőmérnöki karává vált.

Az A/1 épület

Az országgyűlés az 1949. évi XXIII. törvényben rendelte el, hogy Miskolcon létre kell hozni a Nehézipari Műszaki Egyetemet három karral, Kohómérnöki, Bányamérnöki és Gépészmérnöki Karral. Az új egyetem épületeit 1950-ben kezdték el építeni Miskolcon. Rövid ideig az egyetem Rákosi Mátyás nevét viselte. 1953-ban Nagy Imre, a Minisztertanács Elnöke rendeletileg minden intézménytől elvette az akkor élő személyek nevét, ezért az egyetem nevét átkeresztelték Nehézipari Műszaki Egyetemre, elhagyva a Rákosi Mátyás nevet. 1952-ben befejeződött a kohászképzés átköltözése Miskolcra, míg a bányamérnök-képzésben az 1952 és 1957 közötti átmeneti időszakban az alsóbb évfolyamok Miskolcon, a felsőbbek Sopronban tanultak, végül a Bányamérnöki Kar valamennyi tanszékét Miskolcra költöztették. A Sopronban maradt tanszékekből jött létre az Erdészeti és Faipari Egyetem, melyből később kialakult a mai Nyugat-magyarországi Egyetem.

1969-ben az egyetem része lett a dunaújvárosi, főiskolai rangot kapott Felsőfokú Kohóipari Technikum, Kohó- és Fémipari Főiskolai Kar néven. 1970-ben hasonló módon a kazincbarcikai Vegyipari Automatizálási Főiskolát is az egyetemhez csatolták főiskolai karként. A kazincbarcikai intézményt 1985-ben megszüntették, létszámát beolvasztották az egyetemi struktúrába, oktatóinak jelentős része az egyetemi tanszékeken (kémia, automatizálás) folytatta tevékenységét. A Miskolci Egyetem Dunaújvárosi Főiskolai Kara 2000-ben levált az intézményről, ma Dunaújvárosi Főiskola néven működik.

Az 1980-as évektől kezdődően a korábban kizárólag nehézipari képzést folytató egyetem profilja bővült, 1981-ben jogi intézet (1983-tól kar), 1987-ben közgazdasági kar jött létre. Ennek megfelelően a régi, nehézipari jellegre utaló elnevezést is megváltoztatták, 1990-től Miskolci Egyetemnek hívják az intézményt. 1992-ben megindult a bölcsészképzés is, 1997-ben pedig csatlakozott az egyetemhez az 1904-es alapítású Városi Zeneiskola (ma Bartók Béla Zeneművészeti Intézet). 2000 óta az egyetem új kara lett a Comenius Tanítóképző Főiskola is, amely szintén patinás múltra tekint vissza: 1531 óta működik, a 17. században pedig itt tanított a híres cseh pedagógus, Comenius. 2001-ben alapították az Egészségtudományi Intézetet, melyet 2006-ban Egészségtudományi Főiskolai Karrá szerveztek át, ahol védőnőket képeznek.

Az egyetemen jelenleg száznál több tanszék működik, mintegy 850 oktatója és több mint tizenötezer hallgatója van.

Az egyetem miskolci működésének 60., a jogelőd akadémia alapításának 275. évfordulója alkalmából 2009. szeptember 8-án mutatták be Csemiczky Miklós „Carmina universitatis” című zeneművét. A bemutatón a Miskolci Egyetem Szimfonikus Zenekara és a Miskolci Bartók Kórus működött közre, Török Géza vezényelt, a szóló szólamokat Fekete Attila tenor és Szüle Tamás basszus énekelték. A partitúra ajánlása így szól: „Alma Mater florat!” Azaz: „Virágozzék az Egyetem!” E virágzáshoz szeretne hozzájárulni (a maga szerény eszközeit tekintve, ha csak kis mértékben is) ez a – selmeci dalokra épülő – lírai kantáta, melyet tisztelettel ajánlok az Egyetem ifjúságának és tanárainak.

Karok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bartók Béla Zeneművészeti Intézetnek helyet adó Zenepalota épülete

Diákhagyományok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Miskolci Egyetem hallgatóinak életét végigkísérik a Selmecről örökölt diákszokások. A hagyományok elsősorban a barátságról, az egymás iránti tiszteletről és szakmaszeretetről szólnak, összetartást kovácsolnak és bensőséges kapcsolatot teremtenek a felsőbb évesek és fiatalabbak között. Ezeket a diákhagyományokat a selmecbányai kötődésű felsőoktatási intézményekben a mai napig ápolják, a Miskolci Egyetemen a régi karok, de az új karok közül is többen.

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dr. Mihalovits János: A selmeci Bányászati Akadémia alapítása és fejlődése 1846-ig M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karának Könyvkiadó Alapja 1938.
  • Emlékirat a M. Kir. Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola fenntartásáról
  • A M. Kir. Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola története és mai szervezete
  • Lesenyi Ferenc: A selmecbányai Erdészeti Tanintézet története (1808-1846) Erdőmérnöki Főiskola Sopron 1968.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]