Szklenófürdő
| Szklenófürdő (Sklené Teplice) | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Kerület | Besztercebányai |
| Járás | Garamszentkereszti |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1340 |
| Polgármester | Ľubomír Meliš |
| Irányítószám | 966 03 |
| Körzethívószám | 045 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 436 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 40 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 345 m |
| Terület | 10,91 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
| Koordináták: é. sz. 48° 31′ 40″, k. h. 18° 51′ 45″ | |
| é. sz. 48° 31′ 40″, k. h. 18° 51′ 45″ | |
| Szklenófürdő weboldala | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Szklenófürdő (1899-ig Bars-Szklenó, szlovákul Sklené Teplice, németül Glasshütte) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Garamszentkereszti járásban. 2011-ben 436 lakosából 421 szlovák volt.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Selmecbányától 12 km-re északra fekszik.
Története [szerkesztés]
Régi híres fürdőhely, mely eredetileg favágók településeként keletkezett, akik a közeli Selmecbányát látták el faanyaggal. Határában 629 m magas hegyen állnak Teplice várának csekély maradványai. A várat 1456-ban említik először, amikor Hunyadi János visszafoglalta a huszitáktól. Érseki, majd királyi birtok, melyet 1489-ben állítanak helyre, ezután sorsa ismeretlen.
A település első írásos említése „Topliche” alakban 1340-ből származik. A neve arra utal hogy itt egykoron üveget állítottak elő, 1350 körül ugyanis itt alapították Magyarország első üvegkohóját. 1534-ben 3 portája adózott. 1601-ben 33 ház, malom és kocsma állt a településen. 1715-ben malma és 19 adózó háztartása volt, közülük 6 kézműves. 1828-ban 46 házában 321 lakos élt. Melegvízű forrásai már a kezdettől ismertek voltak, a gyógyvíz gyógyászati felhasználása azonban csak a 16. századtól indult meg. Az első balneológiai vizsgálatot 1549-ben Wehrner György végezte el a községben. A gyógyvíz első elemzését a 18. században Karl Otto Möller végezte, aki fürdőorvosként tevékenykedett itt. Szklenófürdő gyógyforrásairól Edward Brown angol utazó, Brückmann német mineralógus és Bél Mátyás is megemlékezik munkáiban. 1751-ben, amikor Lotaringiai Ferenc császár és Mária Terézia Selmecbányára látogatott Szklenófürdőt is felkereste. 1786-ban itt rendezték a világ első bányász-kohász kongresszusának tekinthető tudós összejövetelt és Born Ignác javaslatára létrehozták az első nemzetközi tudományos társaságot, Societät der Bergbaukunde néven. A fürdőt 1868-ban Gasparetz József zólyomi orvos vásárolta meg és 1945-ig az ő családjának tulajdona volt.
Vályi András szerint " Szklenó, (Glashütten), tót falu, Bars vmegyében, a Selmeczrõl Körmöczre vivõ országutban, az elsõ várostól 2 mfdnyire, egy gyönyörü vidéken. Számlál 321 kath. lak. Paroch. templom. Hires melegforrások és fördõk. F. u. a kamara." [2]
Fényes Elek szerint " Szklenó, (Glashütten), tót falu, Bars vmegyében, a Selmeczrõl Körmöczre vivõ országutban, az elsõ várostól 2 mfdnyire, egy gyönyörü vidéken. Számlál 321 kath. lak. Paroch. templom. Hires melegforrások és fördõk. F. u. a kamara." [3]
Bars vármegye monográfiája szerint "Barsszklenó, a Garamvölgybe nyíló és természeti szépségekben gazdag szklenói völgyben fekvő tót kisközség, melynek lakosai róm. katholikusok, számuk pedig 391. Szklenó-fürdőt a nagy-mutnai urak alapították és németekkel telepítették be, de Körmöczbánya erőhatalommal elfoglalta. Zsigmond király azonban 1404-ban ezt végleg Körmöczbánya tulajdonául itélte és a panaszosokat kitiltotta. A XIV. század elején még irtvány volt, melyet 1360-ban bizonyos Glaser filius Gerhardi tett művelhetővé. Ez volna tehát a legrégibb birtokosa, a mint hogy hajdan Glaserhai volt a neve, melyet azonban később félreértésből Glashütten-Bad-nak, vagy Glashütten-nek kereszteltek el, holott itt sohasem volt üveggyár 1373-ban Haisspad és Teplicze néven találjuk említve, régi híres fürdője után, melyről más helyen bővebben van szó. Később mint a Dóczyak birtoka, a sasvári uradalomhoz tartozott, a XVII. század végén pedig a Lippay család tulajdonába ment át. Utána a kincstár lett a birtokosa, melytől 1868-ban Gasparecz József vásárolta meg, kinek utóda a fürdőt ma is bírja. A község határában kiváló minőségű hydraulikus meszet égetnek. A mostani katholikus templom 1808-ban épült, azonban azelőtt is volt temploma, melyről Bél Mátyás mint régiről emlékezik meg. A község határában az ú. n. Puszty-Hradon romok nyomai látszanak, melyről a nép azt tartja, hogy ott a vörös barátok kolostora lett volna. A községben van postahivatal, távirója és vasúti állomása pedig Geletnek." [4]
A falunak 1910-ben 378, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Garamszentkereszti járásához tartozott.
2001-ben 452 lakosából 447 szlovák volt.
Nevezetességei [szerkesztés]
- Szent Lukács evangélista tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1811-ben épült klasszicista stílusban.
- A falunak 40-50 °C-os alkalikus, kénes gyógyvízzel rendelkező gyógyfürdője van, melyet évszázadok óta használnak. A fürdőépületek 1835 és 1848 között épültek klasszicista stílusban, később átépítették őket. A termálvíz nagy mennyiségű magnéziumot és kalciumot tartalmaz, a mozgásszervi és idegrendszeri betegségek, valamint sérülések, műtétek utáni állapotok kezelésére alkalmas. Egyedülálló létesítmény a Parenica termálfürdő, ahol a látogató közvetlenül egy barlangban fürödhet, amelyben 42 °C hőmérsékletű gyógyvíz fakad.
- Teplice várának romjai.
Híres emberek [szerkesztés]
Itt halt meg gróf Forgách Ferenc esztergomi érsek (1560 – 1615. október 16.).
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Hivatalos oldal
- E-obce.sk
- Községinfó
- Szklenófürdő Szlovákia térképén
- Tourist-channel.sk
- A gyógyfürdő honlapja
- A fürdő ismertetője
- Szklenófürdő a szlovák fürdők honlapján
- Teplice vára
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda. 1796. Online hozzáférés
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés
- ↑ Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bars vármegye.
|
|||||||||||

