Sátoraljaújhely

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

 Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát (részletek a cikk vitalapján).
 A településen világörökségi helyszín található 
  Ez a szócikk a magyarországi városról szól. Hasonló címmel lásd még: Újhely (Szlovákia).

Koordináták: é. sz. 48.39405° k. h. 21.65611°

Sátoraljaújhely
Sátoraljaújhely címere
Sátoraljaújhely címere
Közigazgatás
Ország Magyarország Magyarország
Régió Észak-Magyarország
Megye Borsod-Abaúj-Zemplén
Kistérség Sátoraljaújhelyi
Rang város (1899)
Irányítószám 3980
Körzethívószám 47
Népesség
Teljes népesség 16 518 fő (2008) +/-
Népsűrűség 244,99 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 73,44 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Sátoraljaújhely (Magyarország)
Sátoraljaújhely
Sátoraljaújhely
é. sz. 48.39405° k. h. 21.65611°

Sátoraljaújhely (németül Neustadt am Zeltberg; szlovákul Nové Mesto pod Šiatrom) város Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctól közúton 82 km-re. Nevét a közeli Sátor-hegyről kapta, eredetileg Sátorhalmának (Saturhalma) hívták.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Fekvése

A város Észak-Magyarországon, a Zempléni hegyvidék, régi nevén Eperjes-Tokaj Érchegység északkeleti részében, a szlovák határ mentén fekszik. Három tájegységet köt össze: a Bodrogköz, a Hegyköz és a Hegyalja „kapuja”.

[szerkesztés] Címere

Az önkormányzat 2001. évi rendelete szerint: „Sátoraljaújhely Város címere: arany koronával ékesített álló háromszögletű pajzs, kék mezejében arany „V” betű, szárai között lebegő, szintén arany szőlőfürttel.”

[szerkesztés] Városrészek

A városhoz tartozik 1981 óta Rudabányácska és Széphalom (ez utóbbinak része az 1940-ig önálló Hosszúláz is), továbbá 1985 óta Károlyfalva.

[szerkesztés] Története

Az első feljegyzések szerint 904-ben vette hatalmába a környéket Oloptulma, Ketel vezér fia, majd az Aba nemzetség birtokába került. 1110-ben Könyves Kálmán az Apuliából ideköltözött Casertai Rathold grófnak adományozta a területet.

Saturhalma a tatárjáráskor elpusztult. A túlélők – mivel ezt a lakóhelyet a Bodrog és Ronyva gyakori áradásai is állandóan veszélyeztették – nem építették újjá. Az új település („nova –villa”) helyéül a Ronyva patak jobb partját választották, a Sátorhegy tövénél. Ennek az első írásos említése IV. Béla 1256-ban készült okiratában történik. A pálos rend ekkor telepedett le az akkor még különálló településnek számító Barátszeren, a város legrégebbi részén.

A város panorámája

Újhely 1261-ben kapott városi rangot V. István ifjabb királytól. Ekkor épült a vára is. III. Endre városnak („civitas”) nevezte „Saturala Wyhel” alakban.

I. Lajos király 1351-ben a legyőzött litván fejedelem fiának, Koriatovics Tódor hercegnek adományozta, aki rutén telepesekkel népesítette be. A 13 – 14. század folyamán végig királyi, illetve királynői birtok volt. Luxemburgi Zsigmond 1429-ben Pálóczy György esztergomi érseket és fivéreit tette meg a vidék urává.

A Pálóczy és a Perényi család hosszú időn át versengett, sőt hadat is vezetett egymás ellen Újhely váráért és birtokáért. 1533-ra sikerült a Perényieknek a birtokokat irányításuk alá vonni. Protestánsok lévén, a katolikus intézmények helyett protestáns iskolát alapítottak Patakon és Újhelyen is. Az újhelyi vár jelentősége a sárospataki várkastély árnyékában egyre inkább csökkent. 1558-ban a várat Telkessi Imre császári vezér leromboltatta.

A várost 1566-ban a törökök kirabolták és felgyújtották.

A katolikus templom és a Kossuth-szobor.

1567 és 1573 között kamarai birtok, 1573-tól a Dobó családé. 1605 és 1607 között Bocskai István hajdúi szállták meg, majd 1608-ban Lorántffy Mihály lányai örökölték.

A Rákócziak 1616-tól birtokolták házasság révén. Lorántffy Zsuzsanna 1660-ban bekövetkezett halála után menye, Báthory Zsófia és unokája, I. Rákóczi Ferenc örökölte. 1640-ben az Újhelyi Oremus szőlő présházában Sepsi Laczkó Máté páter készítette az első aszúbort.

1697-ben egy újhelyi országos vásáron pattant ki Tokaji Ferenc felkelése, amely egész Hegyalját forrongásba hozta és előfutára lett a Rákóczi vezette szabadságharcnak. II. Rákóczi Ferenc Újhely fejlesztésére rendszeresen adományokat adott, testőrei számára külön utcasort építtetett. A szatmári béke után az elkobzott Rákóczi-birtok részeként Trauthson, osztrák herceg birtokába, majd kamarai kezelésbe került. 1806-ban – a pataki uradalom részeként – Bretzenheim hercegé lett.

Kereskedelme a 18. században megtelepedett görög és zsidó kereskedők irányítása alatt fejlődött és túlnőtt a város határain. A század közepén Zemplén vármegye végleges székhelyéül jelölték ki.

A lakosságot 1739-ben pestis, 1831-ben kolera, 1834-ben földrengés, 1845-ben árvíz pusztította.

A városháza főhomlokzata.

A szabadságharc alatt 1849 januárjában fegyvergyár működött Újhelyen. A bukás után a város lakossága ellenzéki magatartást tanúsított.

1871-ben a Magyar Északkeleti Vasút megnyitotta Szerencs–Sátoraljaújhely vonalát. A vasútépítés idején a városban nagy izgalmakat keltett a pályaudvar elhelyezése, mert az építtető vasúttársaság és az állam az indóház helyét máshová javasolta, mint ahová az újhelyiek óhajtották. Sátoraljaújhelytől Ungvárig a vasút 1872-ben készült el.

Az infrastruktúra fejlesztése gyors ütemű volt: a városi villamos erőmű 1896-ban létesült, a vízvezeték és csatornahálózat kiépítése 1906-ban kezdődött.

1833-ban nyílt meg az első közkórház, majd 1890-ben a város vezetése új kórház építéséről döntött, melyet 1905-ben adtak át.

A kiegyezést követően pezsgő kulturális élet jellemezte a települést. A „Zemplén megyei Híradó” 1862-től, a „Zemplén” című hírlap 1870 és 1944 között jelent meg. Színház épült (1883), megalakult a Kazinczy-kör (1902), sportegyletek szerveződtek (1890), tornacsarnok, fürdő nyílt (1900).

Sátoraljaújhely a 18-19. században mezőváros volt, 1871-ben pedig, amikor a mezővárosi rang az egész országban megszűnt, nagyközséggé alakult. 1899-ben a település rendezett tanácsú várossá alakult, vállalva a nagyobb önállósággal járó többletterheket.

A Sátoraljaújhelyi Törvényszéki Palota és Fogház 1905-ben készült el Czigler Győző műépítész tervei alapján.

A cseh haderő 1919. április 30-án elfoglalta a várost. A Tanácsköztársaság katonai egységei június 6-án foglalták vissza. A csehek augusztus 13-án ismét bevonultak és egészen 1920 tavaszáig megszállva tartották a környéket.

Az új határ kettévágta a települést

Az I. világháborút lezáró trianoni békeszerződés következtében Újhely határvárossá lett. A város közel 2000 hektár területtel, egy iparteleppel, és egy vasútállomással lett szegényebb (az elcsatolt városrész az Újhely (Slovenské Nové Mesto) nevet kapta Csehszlovákiában).

A település a csonka Zemplén vármegye székhelye maradt, de elveszítette vasúti gócpont szerepét, kereskedelmi forgalma csökkent, gazdasági élete visszaesett. Lakossága a Szepes vármegyéből elmenekült magyar köztisztviselőkkel, hivatalnokokkal és azok családtagjaival gyarapodott.

A két világháború között a város fejlesztésére – bár történtek beruházások – a kormányzat összességében kevés erőt fordított. Az irredenta és revizionista mozgalom a város feletti hegyen Magyar Kálvária emlékművet állíttatott (1946-ban lerombolták, a rendszerváltást követően újjáépítették).

1924-ben Károlyi gróf kezdeményezésére megépült a város főútvonalán áthaladó kisvasút, amellyel a hegyközi Pálházától egészen Nyíregyházáig el lehetett jutni. A városon áthaladó szakaszt az 1980-as évek elején felszámolták.

1944. március 22-én a város börtönében fogva tartott politikai fogoly kitörtek. A német katonai segítséggel levert Sátoraljaújhelyi börtönlázadásnak 60 halálos áldozata volt.

1944 nyarán a városból több mint 4000 zsidó lakost deportáltak.

A negyedik és a második ukrán front egységei heves harcokat követően 1944. december 3-án űzték ki a német egységeket.

Sátoraljaújhely megyeszékhelyi rangját Zemplén vármegye megszűnésével, 1950-ben vesztette el.

[szerkesztés] Népcsoportok

A település lakosságának 93%-a magyar, 6%-a cigány és 1%-a szlovák nemzetiségűnek vallja magát.[1] Kisebb német közösség is él a városban.

[szerkesztés] Testvérvárosai

[szerkesztés] Vályi András leírása (1796-ból)

Vályi András „Magyar Országnak Leírása” (1796.) című művében az alábbiakat írja a városról:

"Újhely. Sátorallya Újhely. Ujhelinum. Jeles hegyallyai Város Zemplén Várm. földes Ura a Kir. Kamara, és mások is, lakosai katolikusok, ó hitüek, evangelikusok, reformátusok, és zsidók is, fekszik S. Patakhoz egy jó mértföldnyire, Sátor hegye alatt elég kies helyen, s a Vármegye szép Háza, és Gyűlései által nevezetesíttetik. Ronyva vize nedvesíti egy részét.

Egygyik Szentegyháza Sz. Imrének tiszteletére épült, mellyet Imre Erdély-Országi Vajda, és Zemplén Vármegyének akkori Fő Ispánnya építtetett. Másik pedig 1355diktől fogva a R. Sz. Pál Szerzetén lévő Atyáknak bírtokok vala, s Sz. Egidiusnak emlékezetére van szentelve. A Rákóczi nevét viselő díszes Kápolna, e Szentegyház mellett jeles 557épület, s több nevezetességekkel itten van Csepelényi Györgynek teste, a ki egyedül maradott vala az Ozmanoknak dühösködésekkor e vólt Paulinusoknak Klastromában, fogságba került, s 1672. feje vétetett az ellenségeskedők által.

A Szent Háromságnak tiszteletére szenteltt Kápolnát pedig 1709-dikben pestisnek idején a Lakosok építtették. Az Óhitüeknek Templomjokat Keriatovich Tódor, a Reformátusokét pedig Perényi Péter építtette vala.[2] Jó nagy Zsinagógájok van a Zsidóknak is itten. Épületei a Városnak a Magyarok szokások szerént épültek. Jeles ellenben a’ Vármegye-Háza, melly 1768-dikban készült s más némelly épületek is díszesítik e Várost. Nagy Szentegyháza elkezdetett, de félbe hagyattatott.

Szőlőhegyei híresek, a mellyeknek terméseit magas hegye alatt épültt kő pintzékben sok esztendőkig eltarthattyák; határja jó termésű, vagyonnyai jelesek, borai híresek, vásárjai hasznosak, és népesek; levegője egésséges, egy részét Bodrog vize nedvesíti; kedves, és valóban óltós lakást szolgáltat Lakosainak; elegyes, sárga, és fekete nyirkos földgye 3 nyomásbéli, terem gabonát, árpát, és zabot; jó borral bővelkedik, fa nélkül pedig szűkölködik."

[szerkesztés] Fényes Elek leírása (1851-ből)

Fényes Elek a „Magyarország Geographiai Szótára” (1851) című művében az alábbiakat írja (sátoralja)Újhelyről:

"Ujhely (Sátoralja-), Zemplén v. magyar-orosz-tót mv., a Ronyva pataka mellett, igen kellemes vidéken, Sáros-Patakhoz északra 1 1/2 mfldnyire: 2401 romai, 1464 g. kathol., 1174 ref., 120 evang., 26 n. e. óhitü, 1125 zsidó lak. Romai és g. kath. parochia; ref. szentegyház; synagóga.

A rom. katholikusoknak két templomuk, s ugyan annyi kápolnájuk van. A paroch. templomot Palóczy Imre erdélyi vajda épittette. A reformatusok egyházát pedig Perényi Péter, a nádor fia; a gör egyesültekét hg. Keriatovich, ki ide a várhegyre várat is épite, s a helységet orosz gyarmatokkal annyira megnépesité, hogy már 1390-ben városnak nevezteték.

Bortemplom

A város nem igen rendesen épült, s házai többnyire alacsonyak. Kitünőbbek ezek közt a csinos izlésü megyeház, a rom. kath. gymnasium épületei, s némelly nemes udvarházak. Emlitést érdemel még a Győrnél 1809-ben elesett felkelő nemes vitézek emlékoszlopa, a cs. k. postahivatal. A r. kath. gymnasiumban piaristák tanitanak.

A várostól nyugotra szép hegyek közt láthatni a tábori-sátor formát ábrázoló Sátor hegyét is, mellytől a város nevezetét vette. – Egyébiránt Ujhely még a Hegyaljához tartozik, s tágas kiterjedésü szőlőhegyei igen nemes bort teremnek. A bor jóságára nagy befolyással vannak az itteni, mintegy 300-ra menő száraz pinczék. Szántóföldei gondos mivelés mellett mind buzát és kukoriczát, mind más gabonanemeket bőven adnak, s 2834 holdat foglalnak el; rétei jók; legelője a népességhez képest igen szűk; erdeje elég.

Mesteremberei számosak, s mind a heti-, mind az országos vásárok élénkek szoktak lenni, kivált gabonára, mellyet a felföldi tótok vesznek meg…

Későbben a s. pataki várhoz kapcsoltatott, s ezen várossal együtt jött a mostani birtokosának, hg. Breczenheimnak kezére. Különben a városnak vannak némelly kiváltságai, s határában több nemesek birnak szabad földeket."

[szerkesztés] A Pallas Nagy Lexikonában

Rendház

A Pallas Nagy Lexikona az alábbiakat írja a településről:

"Sátoralja-Újhely, nagyközség Zemplén vármegye S.-i j.-ban, a Ronyva partján s a Hegyalja sátoralaku hegyei tövében; fejlőlő és élénk városka, a vármegye törvényhatóságának és a járás szolgabirói hivatalának, kir. törvényszék, járásbiróság, kir. közjegyzőség, pénzügyiigazgatóság és pénzügyőrség,kir. tanfelügyelőség, államépítészeti hivatal, közúti kerületi felügyelő, m. kir. erdőgondnokság, folyam- és kulturmérnöki hivatal, állami állatorvos és csendőrszakaszparancsnokság székhelye.

Van r. kat. főgimnáziuma, tanonciskolája, vármegyei közkórháza, 2 takarékpénztára és népbankja, dohánygyára (200 munkás), téglagyára, s nagy államivasúti főműhelye. Élénk kereskedést űz fával és egyéb terményekkel.

Van adóhivatala, vasúti állomása, Posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Itt székel a bodrogközi tiszaszabályozási társulat, a zemplénvármegyei orvos-gyógyszerészegyesület és több más közhasznu egyesület és társulat. A magyar nyelvet és népnevelést terjesztő egyesület 1882. alakult.

Itt jelenik meg a Zemplén címü hetilap (XXVII. évf.) és a Közérdek c. szaklap (IV. évf.). Lakóinak száma (1891) 13 017, köztük 11 047 magyar, 853 német, 909 tót; hitfelekezet szerint 4909 r. kat., 2096 gör. kat., 271 ág. evang., 1717 helvét és 4018 zsidó. Határa 7150 ha."

[szerkesztés] Kultúra

Sátoraljaújhely kulturális szempontból az ország és a megye jelentős települései közé tartozik. Többek között itt élt és munkálkodott nyelvújítóként és főlevéltárnokként Kazinczy Ferenc, itt kezdte pályáját és itt tartotta első szónoklatát Kossuth Lajos.

Sátoraljaújhely továbbra is a megye egyik kulturális központja és a turisták számára is vonzó.

[szerkesztés] Látnivalók

Sátoraljaújhely, Pálos-piarista templom és rendház

[szerkesztés] Híres emberek

[szerkesztés] Közlekedés

Sátoraljaújhely közvetlenül a szlovák határnál fekszik. A várost teljes egészében átszeli a 37. sz. főút, melynek a városon belül 2008-tól tehermentesítő szakasza is van. A teherforgalom csak ezt az utat használhatja városon belül.

A város autóbusz közlekedéséről a Borsod Volán gondoskodik. A vasútállomás közvetlen szomszédságában található az autóbuszállomás, ahonnan távolsági járatok indulnak Miskolc, Nyíregyháza, Debrecen városokba. Számos helyközi járat kiindulópontja az állomás, közlekednek autóbuszok a Hegyköz és Bodrogköz településeire. A helyi járatok Rudabányácska, Károlyfalva, Széphalom városrészekre közlekednek.

A városnak egy pályaudvara van. Innen csaknem óránként indulnak vonatok közvetlenül Szerencs, Miskolc és Budapest-Keleti irányába. Nem közlekedik személyszállító vonat Slovenské Nove Mesto (Szlovákújhely) felé.

[szerkesztés] Média

[szerkesztés] Televízió

[szerkesztés] Rádió

[szerkesztés] Újság

[szerkesztés] Külső hivatkozások

[szerkesztés] Jegyzetek

  1. ^ A nemzetiségi népesség száma településenként
  2. ^ A református hitközség tagjainak anyakönyvezése 1737-ben indult meg.
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/S%C3%A1toralja%C3%BAjhely”
Mit gondolsz erről az oldalról?

Arra kérünk, szánj egy percet a cikk értékelésére! A visszajelzések segítenek az oldal fejlesztésében.

:  :  :  : 
Személyes eszközök