Szőlőske (Tőketerebesi járás)
- Csécs község Szőlőske nevű településrészéről itt olvashatsz.
| Szőlőske (Viničky) | |
 | |
| Községi hivatal | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Kassai |
| Járás | Tőketerebesi |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1029 |
| Polgármester | Michal Takáč |
| Irányítószám | 076 31 |
| Körzethívószám | 056 |
| Forgalmi rendszám | TV |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 476 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 58 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 99 m |
| Terület | 8,84 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 24′, k. h. 21° 45′Koordináták: é. sz. 48° 24′, k. h. 21° 45′ | |
| Szőlőske weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szőlőske témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Szőlőske (szlovákul: Viničky, korábban Seleška) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.
Fekvése[szerkesztés]
Királyhelmectől 22 km-re délnyugatra, a Zempléni-szigethegység lábánál, a Bodrog jobb partján fekszik.
Története[szerkesztés]
Területén már a kőkorszakban éltek emberek, a bükki és az otománi kultúra településének maradványait tárták itt fel. A bronzkorból a hallstatti kultúra aranytárgyait és a laténi kultúra településének nyomait találták meg.
A mai települést 1273-ban „Zeuleus” alakban említik először. 1399-ben „Zewlews”, 1468-ban „Zewlewske”, 1773-ban „Szölöska” néven említik a korabeli források. Neve, amely arra utal, hogy itt már ekkor kiterjedt szőlőültetvények voltak, egyértelműen magyar eredetű.[2] Mai névalakja a 17. század végétől használatos.
1399-ben a Bodrogon gázló vezetett itt át. 1403-ban Pány Ferenc kapta adományként Zsigmond királytól. 1413-ban Rozgonyi Simon országbíró sikertelenül próbálta megszerezni magának. A 15. század második felében Rátkai István, 1523-ban Tárczai Miklós is birtokos lett a településen. 1557-ben 5 és fél portája adózott. A 16. század közepétől a Báthoryak tulajdonában állt, de a 17. században még több társbirtokosa is volt, többek között a Sennyey és a Szent-Ivány család is. A század végén az Almássyak tulajdonába került. 1715-ben 9 lakatlan és 15 lakott háza volt. 1787-ben 54 házában 270 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SZŐLŐSKE. Magyar falu Zemplén Várm. földes Ura Almásy Uraság; lakosai reformátusok, fekszik a’ Bodrog, és szőlőhegyek között, Borsinak, ’s Szögnek szomszédságában; határja két nyomásbéli, jó mívelés után mindent megterem, kevés lévén szántóföldgye, többnyire rozszsal vetik; Borsi, Szögi, és Szerdahelyi határokban is szoktak szántani, és vetni; réttye jó szénát terem, de keveset, azért a’ Bodrogközből szokták azt pótolgatni; erdeje van, szőleje jó borokat, ’s aszszú szőlőt is terem; piatzok Sátorallya Újhelyben.”[3]
A 19. században az Andrássyak birtoka. 1828-ban 52 háza és 396 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, szőlőteresztéssel, halászattal, kosárfonással foglalkoztak.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Szőlőske, magyar falu, Zemplén vmegyében, Bodrog jobb partján, Ujhelyhez 1 órányira: 37 r. 40 g. kath., 280 ref., 18 zsidó lak. Ref. anyaszentegyház, kath. kápolna. Szőlőhegy. Erdő. 192 hold szántóföld. F. u. gr. Andrásy Gyula.”[4]
Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Szőlőske, bodrogmenti magyar kisközség 59 házzal és 373, nagyobbára ev. ref. vallású lakossal. Postája Ladmócz, távírója és vasúti állomása Bodrogszerdahely. Hajdan szőlőhegyeiről egyszerűen Szőlős volt a neve. A zempléni vár tartozéka s a kir. udvarnokok birtoka volt. Már 1029-ben találjuk említve, a mikor István király Beke nevű udvarnokát nemesíti és az itteni undvarnokok földjéből egy részt neki adományoz. 1403-ban Zsigmond király Pány Ferencznek és fiának adományozza. 1474-ben Rátkai Istvánt s 1523-ban Tárczai Miklóst iktatják „Zölöske” részeibe. Az 1598-iki összeírás Báthory Istvánt említi birtokosául. 1600-ban Domik Pétert iktatják itt be. 1629-ben ’Sennyey Sándor, 1653-ban Szent-Ivány Mihály is birtokosaiként említtetnek. Később azután az Almásy családé, majd a gróf Andrássyaké lett. Most nagyobb birtokosa nincsen. A község hegyeiben az obsidiánt egész tömegekben találják. Az 1663-iki pestis ezt a községet sem kerülte el. 1888-ban az árvíz okozott sok kárt a lakosoknak. Ev. ref. temploma az ősi templom helyén, 1839-ben épült. A gróf Andrássyaknak itt nagy szőlőtelepük, hatalmas pinczéjük és csinos nyaralójuk van, kápolnával. Ide tartozik Hatfa fürdőtelep.”[5]
1920-ig Zemplén vármegye Sátoraljaújhelyi járásához tartozott. Elcsatolása után 1920-ban a csehszlovák hatóságok hivatalos nevét „Seleška”-ra változtatták. 1938 és 1944 között visszatért Magyarországhoz, de a második világháború után ismét Csehszlovákiához csatolták, s újabb névváltoztatást hajtottak végre, ekkor vált hivatalossá a „Viničky” névváltozata.
Népessége[szerkesztés]
1910-ben 395-en, túlnyomórészt magyarok lakták.
2001-ben 522 lakosából 327 magyar és 191 szlovák.
2011-ben 516 lakosából 277 magyar és 176 szlovák.
2021-ben 476 lakosából 255 magyar (53,57%), 203 szlovák, 1 francia, 17 ismeretlen nemzetiségű.[6]
Nevezetességei[szerkesztés]
- Református temploma 1839-ben épült klasszicista stílusban.
- Itt található az Andrássy család egykori vadászkastélya és kápolnája a 19. század végéről.
- Határában számos florisztikai és zoológiai nevezetes lelőhely van.
- A község a történelmi Tokaj-hegyaljai borvidékhez tartozik.[7]
Képtár[szerkesztés]
-
Kétnyelvű helységnévtábla -
Borospincék a községben -
Óvoda -
A község jelképei -
Ravatalozó -
A világháborúk áldozatainak emléktáblája -
Szőlészeti és Gyümölcstermesztő Szakközépiskola -
További információk[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Archivált másolat. [2007. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. június 26.)
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Zemplén vármegye.
- ↑ SODB2021 - Population - Basic results. www.scitanie.sk. (Hozzáférés: 2022. január 30.)
- ↑ Bogoly János – Regionális Múzeum Királyhelmec – e-mail: bogoly.janos@szm.sk
