Lelesz (Szlovákia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lelesz (Leles)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Kassai
Járás Tőketerebesi
Turisztikai régió Alsó-Zemplén
Rang község
Első írásos említés 1190
Polgármester Michal Zurbola (Most–Híd)
Irányítószám 076 84
Körzethívószám 056
Népesség
Teljes népesség 1782 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 53 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 108 m
Terület 33,69 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Lelesz  (Szlovákia)
Lelesz
Lelesz
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 27′ 50″, k. h. 22° 01′ 40″Koordináták: é. sz. 48° 27′ 50″, k. h. 22° 01′ 40″
Lelesz weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Lelesz (szlovákul: Leles) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában. Kaponya tartozik még hozzá. 2011-ben 1782 lakosából 1340 fő magyar, 280 szlovák és 162 cigány volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Királyhelmectől 6 km-re északkeletre, a szlovák-magyar határtól 8 km-re fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve az ősi magyar Lelu személynévből ered.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régészeti leletek tanúsága szerint területe a kőkorszak óta folymatosan lakott. Bőséges leletek kerültek elő a bronzkorból, a római-barbár korszakból és a korai szláv korból is. A település neve a 12. század végén bukkan fel először. 1220-ban "Lelez," 1252-ben "Leles," 1274-ben "Lelez" néven szerepel az írott forrásokban.

A leleszi apátságot 1180-ban alapította a váci püspök, erődítései a 16. században épültek. 1213-ban az itteni templomban helyezte el II. Endre király a meggyilkolt Gertrúd királyné jobb kezét, amellyel gyilkosai ellen védekezett. A király által kibocsátott leleszi alapítólevél fontos nyelvemlékünk. Az apátság a 13. századtól 1567-ig hiteleshely, ahonnan számos fontos oklevelet kelteztek. 1241-ben elpusztították a tatárok, azonban rövidesen helyreállították és továbbra is uradalmi központ maradt. 1403-ban a Pálóczi család erőszakkal foglalta el a települést, melynek a 15. században kegyúrai voltak. Lelesz 1439-től a 19. századig mezőváros, híresek voltak hétfői vásárai. A kolostort 1527-ben Serédy Gáspár serege fosztotta ki, majd 1555-ben Bebek Ferenc rohammal vette be. Az 1560-as években elhagyták a szerzetesek és csak 1630-ban tértek vissza, ekkor erődítéseit kijavították. Az 1730-as években emeletet építettek rá. A település 1557-ben 12 portával adózott. 1715-ben 19 lakatlan és 17 lakott lakóháza volt. 1787-ben 112 házában 821 lakos élt. Ebben az évben, miután II. József megszüntette a szerzetesrendeket a premontreiek ismét elhagyni kényszerültek, 1802-ben azonban ismét visszakapták korábbi birtokaikat. 1828-ban 224 ház és 1609 lakos volt a településen. Lakói mezőgazdasággal, kertészkedéssel és szőlőtermesztéssel foglalkoztak.

Vályi András szerint "LELESZ. Mező Város Zemplén Várm. földes Ura a’ Religyiói 505Kintstár, lakosai katolikusok, ’s másfélék. Levéltárja nevezetesíti melly az előtt a’ Premontsrans Atyáknak Vár formára épült két emeletű gyönyörű Klastromjokban tartatott, de nagy emlékezetű II. József Tsászár által Eger Városába tétetődött, és némelly jeles Férfiaknak temető helye, fekszik Latorcza vize mellett, Ung Vármegyének szélénél, agyagos, és homokos határja két nyomásbéli, jól termő, rétje apró szénát terem, erdeje makk termő, igen nagy, ’s szép tölgyesekből álló."[2]

Fényes Elek szerint "Lelesz, magyar m. v. Zemplén vmegyében, Ungvárhoz 4 1/2 mfdnyire: 1156 római, 150 g. kath., 196 ref. lak. Van egy régi prépostsága, nevezetes hiteles levéltárral; derék szentegyháza, mellyben sok jeles férfiak vannak eltemetve; 1050 hold termékeny szántófölde, melly részint agyagos, részint homokos; szép tölgyes erdeje. F. u. a praemonstratensisek leleszi prépostsága."[3]

Petőfi 1847-ben járt ezen a vidéken. A vékonypénzű költő a „roppant barátklastrom”-ot tréfásan „nagyszerű disznó-hízlaló hely”-nek nevezi, célozván arra, hogy milyen jót lehetett enni a paplakban...

1910-ben 1821, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. 1938 és 1944 között újra Magyarország része volt.

2001-ben 1900 lakosából 1 434 magyar, 238 szlovák és 217 cigány volt.[4]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itt született[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]