Kisazar
| Kisazar (Malé Ozorovce) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Kassai |
| Járás | Tőketerebesi |
| Turisztikai régió | Zemplén |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1332 |
| Polgármester | Milan Dolák |
| Irányítószám | 076 63 |
| Körzethívószám | 056 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 520 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 30 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 196 m |
| Terület | 17,08 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Kisazar
Pozíció Szlovákia térképén
|
|
| é. sz. 48° 40′ 50″, k. h. 21° 36′ 55″ | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Kisazar (szlovákul Malé Ozorovce) község Szlovákiában a Kassai kerület Tőketerebesi járásában. 2011-ben 520 lakosából 495 szlovák volt.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Gálszécstől 3 km-re délnyugatra fekszik.
Története [szerkesztés]
1324-ben az egri káptalan összeírásában említik először, melyben a Nagyazart határoló falvak között szerepel. 1332-ben a pápai tizedjegyzék is megemlíti. 1342-ben "Kysazar" alakban említik. Nemesi birtok volt, több nemesi családnak is volt itt birtoka. 1600-ban a császári katonaság felégette. 1715-ben 19 lakatlan és 6 lakott háza volt. 1787-ben 76 háza és 544 lakosa volt. 1828-ban 94 házában 692 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal, favágással, fuvarozással foglalkoztak. 1831-ben lakói részt vettek a koleralázadásban. 1880 és 1910 között sok lakója kivándorolt a tengerentúlra.
Vályi András szerint "AZAR. Kis Azár. Elegyes lakosú falu Zemplén Vármegyében, birtokosa Temasich Uraság, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik az előbbeninek szomszédságában, határjának tulajdonságai is ollyanok lévén, mint az előbbeni falunak, ez is első Osztálybéli." [2]
Fényes Elek geográfiai szótárában "Kis-Azar, orosz-tót-magyar falu, Zemplén vmgyében, Gálszécshez délre 1/2 mfdnyire: 181 r., 402 g. kath., 83 ref., 34 zsidó lak., kath. és ref. templommal, 985 hold szántófölddel. Az itt készitett agyagpipák elég ismeretesek. F. u. többen. Ut. p. Vecse." [3]
1910-ben 913, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 1920-ig Zemplén vármegye Gálszécsi járásához tartozott. 1944. november 26-án felégették a németek, de a felszabadulás után újjáépült.
2001-ben 563 lakosából 560 szlovák volt.
Nevezetességei [szerkesztés]
- Eredetileg gótikus római katolikus temploma 15. századi eredetű, később reneszánsz stílusban építették át.
- Fa haranglába 1619-ben épült.
- Görög katolikus temploma 1998-ban épült.
- A falutól 1 km-re katonai gyakorlótér található.
Híres emberek [szerkesztés]
- Itt születt 1804-ben Szemere Pál honvédőrnagy, a bánáti hadtest 10. zászlóaljának parancsnoka, a szabadságharc hőse, az écskai csatában esett el.
- Itt született 1856. április 21-én Szemere Miklós író, politikus, országgyűlési képviselő.
- Itt született 1872. augusztus 3-án Dienes Adorján plébános, missziós pap, író, népdalszerző.
További információk [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- ↑ http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda. 1796. Online hozzáférés
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés
|
|||||
