Szomotor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szomotor (Somotor)
Szomotor13.JPG
Református templom
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Kassai
Járás Tőketerebesi
Rang község
Első írásos említés 1214
Polgármester Ján Juhász
Irányítószám 076 35
Körzethívószám 056
Népesség
Teljes népesség 1571 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 96 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 98 m
Terület 16,31 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szomotor (Szlovákia)
Szomotor
Szomotor
Pozíció Szlovákia térképén
Koordináták: é. sz. 48° 24′ 00″, k. h. 21° 48′ 30″
é. sz. 48° 24′ 00″, k. h. 21° 48′ 30″
Szomotor weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szomotor (szlovákul Somotor) község Szlovákiában a Kassai kerület Tőketerebesi járásában. Kisújlak és Bodrogvécs tartozik hozzá. 2011-ben 1571 lakosából 1004 magyar és 479 szlovák volt.

Tartalomjegyzék

Fekvése [szerkesztés]

Királyhelmectől 15 km-re délnyugatra a Bodrog bal partján fekszik.

Története [szerkesztés]

Területén már az újkőkorban a bükki kultúra települése állt. A bronzkorból a gávai kultúra településének és temetőjének maradványai kerültek itt elő, de megtalálták itt a korai hallstatt kor hamvasztásos temetőjét is.

A mai települést 1263-ban "Zomothor" néven említik először, de a régészeti leletek tanúsága szerint már a 11. században létezett. A zempléni váruradalomhoz tartozott. 1263-ban IV. Béla király a falut Péter mesternek adományozta. 1358-ban "Zomothar" alakban említik. Temploma és Bartha nevű papja az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzékben már szerepel. A 15. század közepéig a Szerdahelyi család birtoka, majd a század második felében a Kozmafalvi és Ronyvai családok a birtokosai. A 16. században újra a zempléni vár birtoka és vele együtt a Drugetheké. 1560-ban Serédy Benedek elfoglalta és Kövesd várához csatolta, de 1574-ben a Drugethek vissza­kapták. A 17. században többek között a Sennyeiek, Klobusiczkyak, Bocskayak tulajdona. 1808-tól a Szirmay család a birtokosa. 1557-ben uradalmi major és 5 porta állt a településen. A 17. század második felében fából épített nemesi udvarház állt itt. 1715-ben 16 elhagyott és 3 lakott háza volt. 1787-ben 36 házában 230 lakosa élt. 1828-ban 49 háza volt 389 lakossal, akik főként mezőgazdasággal, szőlő- és gyümölcstermesztéssel, kosárfonással foglalkoztak. A 19. századtól téglagyár működött a területén.

Vályi András szerint " SZOMOTOR. Elegyes falu Zemplén Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, ó hitüek, és reformátusok, fekszik Rádhoz közel, Vecshez pedig tsak valami 600 lépésnyire, Bodrog vize follya körûl, erdeje nints, földgye fekete agyagos, réttye apró, és jó szénát terem, barmokat tartanak, piatzok Újhelyben 3 órányira." [2]

Fényes Elek szerint " Szomothor, hajdan (Zomoru Tor) magyar falu, Zemplén vmegyében, a Bodrogközben, N. Kövesdhez 1 órányira: 63 r., 100 g. kath., 200 ref., 17 zsidó lak. Ref. templom. Szántóföldje 604 hold. A Bodrog, mellynek bal partján fekszik, áradásaival gyakran kárt okoz. Itt sok romai koporsók találtattak már. F. u. többen. Ut. p. Ujhely." [3]

Zemplén vármegye monográfiája szerint "Szomotor, bodrogmenti magyar kisközség. Van 59 háza és 532 ev. ref. vallású lakosa, kiknek itt templomuk is van. A vármegye egyik legősibb községe s a XIII. század közepén Gera, Zompa és Mátyás birtoka, melyet 1263-ban István király Péter mesternek adományoz Zumutur földje néven. 1358-ban már a Zerdahelyiek birtoka, de 1443-ban Kozmafalvi Jánost és Ronyvai Miklóst is Zomotor némely részeibe iktatják. 1500-ban Zemplén várának tartozéka és a Drugethek a földesurai. 1512-ben Csebi Pogány Zsigmondot s 1528-ban Zerdahelyi Lászlót iktatják némely részeibe, 1560-ban pedig Serédy Benedek foglalja el. Egy évvel később Serédy Gáspárt és feleségét: Mérey Annát iktatják be, de 1574-ben ismét a Drugethek birtokába kerül. Az 1598-iki összeírás már Melith Pált, Paczoth Ferenczet, Telegdy Jánost és Telegdy Pál özvegyét találja itt. 1614-ben Nyáry Istvánt, 1629-ben ’Sennyey Sándort, 1652-ben Klobusitzky Andrást s 1663-ban Bocskay Istvánt és Soós Györgyöt iktatják részeibe. Újabbkori birtokosai a Klobusitzky, Súghó, Hugka, Görgey, ’Sennyey és Szirmay családok, mely utóbbinak tagjai közül Szirmay Antal kapott 1808-ban egyik birtokrészére kir. adományt. Most a Reichard és társa czégnek van itt nagyobb birtoka. Említésre méltó téglagyára. Az itteni régi úrilakot még a Klobusitzkyak építtették. E község elnevezéséhez az a hagyomány fűződik, hogy itt a honfoglaláskor állítólag halotti tort ültek s nevét e „szomorú tortól” vette volna. A határában álló Zompod nevű domb némelyek szerint az 1174-ben szerepelt Ompod vagy Ompud bán nevét tartja fenn, vagy az 1227-ben és 1228-ban szerepelt Dénes nádor apjáét, Ompodét."[4]

1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. Mezőgazdasági jellegét később is megőrizte. 1938 és 1944 között újra Magyarországhoz tartozott. 1943 és 1945 között Bodrogvéccsel egyesítve a Szomotorvécs nevet viselte.

Demográfia [szerkesztés]

1910-ben 640, túlnyomórészt magyar lakosa volt.

2001-ben 1679 lakosából 1162 magyar és 443 szlovák volt.

2011-ben 1571 lakosából 1004 magyar és 479 szlovák volt.

Oktatás, kultúra [szerkesztés]

A községben kétnyelvű (szlovák, magyar) alapiskola és szlovák tannyelvű óvoda működik.

Nevezetességek [szerkesztés]

  • Református temploma 1801-ben épült klasszicista stílusban. Bejárata fölött korabeli latin felirat olvasható.[5]
  • A második világháború áldozatainak emlékműveit a szomotori temetőben és a Bodrogvécs központjában 1994-ben állították.
  • Katolikus templom
  • Műkő feszület a katolikus templom mellett, öntöttvas temetői nagykereszt.
  • Kettős tornyú harangláb Bodrogvécsen.
  • Kisújlakon katolikus templom és református harangláb található.

Képtár [szerkesztés]

  • Kétnyelvű helységnévtábla

  • Vasútállomás

  • Katolikus templom

  • Katolikus templom

  • Feszület a katolikus templom mellett

  • Alapiskola

  • Felszabadulási emléktábla az alapiskola falán

  • Alapiskola

  • Bevásárlóközpont

  • Községi hivatal

  • Krízisközpont

  • Református templom

  • Emléktábla a református templom bejárata felett

  • Óvoda

  • Ravatalozó

  • Temető

  • Második világháborús emlékmű a temetőben

  • Temető

  • Temetői nagykereszt

  • Öntöttvas síremlék a temetőben

  • Temető

  • Temető

  • Bodrogvécs látképe

  • Zsidó temető

  • Bodrogvécs - harangláb és világháborús emlékmű

  • Kisújlak - katolikus templom

  • Címeres üdvözlőtábla

Lásd még [szerkesztés]

További információk [szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szomotor témájú médiaállományokat.

Irodalom [szerkesztés]

  1. ↑ Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda. 1796. Online hozzáférés
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés
  4. ↑ Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Zemplén vármegye.
  5. ↑ Bogoly János – Regionális Múzeum Királyhelmec – e-mail: bogoly.janos@szm.sk
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szomotor&oldid=13562567”