Zebegnyő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zebegnyő (Zbehňov)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Kassai
Járás Tőketerebesi
Turisztikai régió Alsó-Zemplén
Rang község
Első írásos említés 1240
Polgármester Martin Timko
Irányítószám 078 01
Körzethívószám 056
Népesség
Teljes népesség 343 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 68 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 170 m
Terület 5,03 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Zebegnyő (Szlovákia)
Zebegnyő
Zebegnyő
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 41′ 20″, k. h. 21° 37′ 40″Koordináták: é. sz. 48° 41′ 20″, k. h. 21° 37′ 40″
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Zebegnyő (szlovákul: Zbehňov) község Szlovákiában a Kassai kerület Tőketerebesi járásában. 2011-ben 343 lakosából 294 szlovák és 31 roma volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gálszécstől 2 km-re délnyugatra fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1290-ben "Zebegunew" alakban említik először, a Bacskó melletti Purustyán váruradalmához tartozott. 1321-ben "Zebegneu", 1342-ben "Zebegnow", 1459-ben "Zebegnyew" néven említik a korabeli források. Később a Csapy, a Sempsey, Széchy családok, majd 1601-től a terebesi uradalom része. A 19. században a Barkóczy család birtoka. 1715-ben 6 lakott és 35 lakatlan háza volt. 1787-ben 46 házában 322 lakos élt. 1828-ban 53 háza és 418 lakosa volt. lakói mezőgazdasággal, szénégetéssel foglalkoztak.

Vályi András szerint "ZEBEGNYŐ. Tót falu Zemplén Várm. földes Urai több Urak, lakosai katolikusok, ó hitüek, és reformátusok, fekszik N. Aszárhoz közel, é. Tarnókához 1/2, d. Pelejtéhez 1 órányira; egyeles földű térséges határja 3 nyomásbéli, gabonát, és zabot terem, erdeje, szőleje nints, rét, és víz nélkűl is szűkölködik, piatza Kassán négy mértföldnyire."[2]

Fényes Elek szerint "Zebegnyő, Zemplén v. orosz f. N. Azar fil. 10 romai, 317 g. kath., 15 ref., 36 zsidó lak. F. u. gr. Barkóczy. Ut. p. Ujhely."[3]

Zemplén vármegye monográfiája szerint "Zebegnyő, a hasonló nevű patak mellett fekszik. Van 83 háza és 523 gör. kath. vallású, tótajkú lakosa. Postája, távírója és vasúti állomása Gálszécs. A XV. század elején a Csapiak és osztályos társaik birtoka. Birtokostársuk és utódjuk a Gálszécsi család. 1474-ben Buzlai Miklóst iktatják a Gálszécsi Miklós birtokrészeibe. 1478-ban a Sempseieknek is van itt birtokuk. 1487-ben a Széchyek a még megmaradt részüket Tárczay Mártonnak és Jánosnak zálogosítják el. 1500-ban Szrithey Ozsvát is földesura. 1569-ben Rákóczy György, Kálnássy Ferencz és Deregnyey Pál kapnak itt királyi adományt. Az 1598-iki összeírás Malikóczy Gábort, Kálnássy Ferenczet, Homonnai Györgyöt, Bacskay Miklóst és Szürthey Miklós özvegyét sorolja fel. 1600-ban a Daróczyakat s 1629-ben ismét a Csapyakat iktatják némely részekbe. 1637-ben Drugeth György újabb részbirtokra kap királyi adományt. 1663-ban Bocskay István és Soós György, 1692-ben pedig Pethő Zsuzsánna is birtokosa. 1754-ben ismét a Kálnássyak kapnak itt részeket s egy évvel később a Bocskayak és a Kácsándyak is. Újabbkori földesurai a Kácsándyakon kívül még a Szemere, Máriássy, Tomsich, Kálnássy, Soltész, Pekár, Galambos, Tót és Dienes családok voltak. Most nincs nagyobbbirtokosa. Ezt a községet sem kerülte el az 1663-iki pestis. Gör. kath. temploma 1700 körül épül. Ide tartozik István-tanya."[4]

1910-ben 501, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 1920-ig Zemplén vármegye Gálszécsi járásához tartozott.

2001-ben 292 lakosából 208 szlovák és 78 cigány volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Görög katolikus temploma 1700 körül épült.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]