Bély

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bély (Biel)
Bélyi Sennyey kastély 19xx.jpg
A Sennyey-kastély a 20. század elején
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Kassai
Járás Tőketerebesi
Turisztikai régió Kassai
Rang község
Polgármester Czető Ferenc
Népesség
Teljes népesség 1474 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 198 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 103 m
Terület 7,46 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bély (Szlovákia)
Bély
Bély
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 25′, k. h. 22° 03′Koordináták: é. sz. 48° 25′, k. h. 22° 03′
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Bély (szlovákul: Biel) község Szlovákiában a Kassai kerület Tőketerebesi járásában. 2011-ben 1474 lakosából 1036 magyar és 366 szlovák volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Királyhelmectől 8 km-re délkeletre, a Bodrogköz keleti szegletében a Karcsa ér partján fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1214-ben a leleszi alapítólevélben említik először Beyle néven [1]. A 13. században a Tőke család birtoka, a 14. században a Tőke, a Cigándi, a Tárkányi és az Agárdi családoké. A 15. században a Perényiek és a Bacskaiak is tulajdonosok a faluban. A 16. században több birtokosa volt, mint Vassai, Vékey, Palugyay, Paczóth, Járay, Doroszlay és a Horváth családok tagjai. 1557-ben 5 portája volt. Az 1620-as évektől a 20. század közepéig a Sennyey család birtoka. 1715-ben 7 házas és 26 puszta jobbágytelke volt. 1787-ben 58 házában 401 lakos élt. 1828-ban 79 háza és 587 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak.

Vályi András szerint "BÉLY. Magyar falu Zemplén Vármegyében, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik a’ Zempléni járásban, határja mindenféle veteményt bőven hoz, szénája jó, de mivel elegendő legelője nintsen, sem fája, a’ második Osztályba tétettetett. " [2]

Fényes Elek szerint "Bély, magyar-orosz falu, Zemplén vármegyében, 301 r., 332 g. kath., 17 ref., 30 zsidó lak., szép kastélylyal és angol kerttel, 417 hold szántófölddel, sok réttel és legelővel. F. u. b. Sennyei. Utolsó postája Ujhely. " [3]

Zemplén vármegye monográfiája szerint "Bély, egyike a vármegye legrégibb községeinek. Már a honfoglalás korában megerősített szláv fészek volt. Házainak száma 157, lakosaié, a kik mind magyarok, s ág. h. ev. és gör.-kath. vallásúak, 907. Legrégibb birtokosa a Tőke család volt, de 1411-ben már az Agárdiak is említve vannak. 1417-ben a Nagytárkányi és a Perényi családok osztozkodtak birtokán. Ezek mellett 1465-ben a Bacskaiak is felmerülnek, 1501-ben pedig Vassai István is birtokosa. 1570 előtt Vékey Ferencz a maga itteni részét unokájára: Palugyay Erzsébetre iratja át. 1573-ban a birtokosok között van Nagy Orbán is és 1579-ben Palugyay Erzsébet révén férje, Paczóth Ferencz. 1584-ben a Kéri Járay családot iktatják egy kúria birtokába, 1592-ben pedig Paczóth Ferencz kap itt kir. adományt. 1598-ban, az akkori összeírás alkalmával, Paczóth Ferencz, Tárkányi János özvegye, Doroszlay György és Horváth Ferencz szerepelnek birtokosokként. 1620-ban Tárkányi Fruzsina révén, ’Sennyey Pongrácz fia Sándor nyeri hozományul. 1675-ben Pethő Jánost is az egyik birtokrészbe iktatják. A mult század elején a ’Sennyeyeken kívül még a báró Tomsich és az Apagyi családok is említtetnek földesurai között, ma azonban csak báró ’Sennyey Bélának van itt nagyobb birtoka és szép kastélya, melyet báró ’Sennyey László 1781-ben építtetett. A községben nincs 25templom, csak a kastély mellett, fenyvesek között, áll a tágas és csinos gothikus kápolna. Egyébként körjegyzőségi székhely, posta-, távíró- és vasúti állomás." [4]

1910-ben 1030, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. 1938 és 1945 között Magyarország része volt. Az általános iskola új épületét 1959-ben avatták fel.

2001-ben 1353 lakosából 1021 magyar és 315 szlovák volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kastélyát 1781-ben Sennyei László építette, a 19. században bővítették. 1945 után a kastély és a körülötte elterülő park is pusztulni kezdett. Ma az épületet már felújították
  • Temploma 1854-ben épült neogótikus stílusban.
  • Haranglába a 19. század végén készült.

Testvértelepülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]