Irredentizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Korabeli magyar irredenta plakát 1922-ből. Az első világháborút lezáró trianoni békediktátum aláírása után az irredentizmus kultusszá vált Magyarországon, kialakultak sajátos jelképei

Az irredentizmus (olasz irredento, azaz "meg nem váltott" szóból) bármely politikai vagy népi mozgalom, melynek célja az elvesztett szülőföld visszaigénylése és visszafoglalása. Mint ilyen, az irredentizmus területi követeléseit (valós vagy képzelt) történelmi és/vagy etnikai összetartozás alapján próbálja igazolni. A különféle nacionalista és pán-nacionalista mozgalmak gyakran fogalmaznak meg irredenta követeléseket.

Az irredentizmus elnevezés az Italia irredenta mozgalomból ered, amely az Osztrák–Magyar Monarchia területén élő olaszoknak az olasz állammal való egyesítését követelte. Az irredentizmus a két világháború között a trianoni békeszerződés következtében igen jelentős területeket és magyar ajkú népességet veszített Magyarországon a magyar revíziós törekvések egyik vezéreszméje lett.

Modern irredenta törekvések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Albánia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy-Albánia” létrehozása, azaz Koszovó annektálása és a Macedónia területén élő albán többségű területek megszerzése.

Argentína[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Falkland-szigetek, valamint a Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek megszerzése. Ezen törekvés vezetett a Falkland-szigeteki háború kitöréséhez az Egyesült Királysággal, ami akkor és azóta is birtokolja ezen szigeteket.

Bosznia-Hercegovina[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szandzsák megszerzése.

Bulgária[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy-Bulgária” létrehozása, azaz a San Stefanó-i békében megszabadott határ visszaállítása, Macedónia, a nyugati határvidék és a második világháború után elveszített területek annektálása.

Comore-szigetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Comore-szigetek a francia védnökség évei után 1975. július 6-án Mayotte-sziget kivételével elszakadt Franciaországtól. A cél a Mayotte-sziget annektálása.

Horvátország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy-Horvátország” létrehozása Bosznia-Hercegovina, a Szandzsák, Bácska valamint a Kotori-öböl és környékének annektálásával.

India[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kasmír feletti teljes ellenőrzés megszerzése, valamint „India egyesítése”, Afganisztán, Pakisztán, Nepál, Bhután, Mianmar, Jünnan és a Tsangpo (Brahmaputra) folyótól délre eső területek (Dél-Kína, Dél-Tibet), Szisztán és Beludzsisztán (Délkelet-Irán), Srí Lanka, Maldív-szigetek, Laosz, Thaiföld, Kambodzsa, Brunei, Kelet-Timor, Indonézia, Malajzia, Szingapúr, Mauritius, Seychelle-szigetek, Comore-szigetek, és még pár másik sziget, szigetcsoport, vagyis Dél- és Délkelet-Ázsia egyesítése. Ezen országok, területek jelenleg vagy hindu többségűek, vagy az iszlám délkelet-ázsiai térhódítása előtt mind hindu befolyás alatt álltak.

Írország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Észak-Írország megszerzése az Egyesült Királyságtól, azaz az Ír-sziget egyesítése.

Kína[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kínai Köztársaság (Tajvan) célja a Kínai Népköztársaság, Mongólia, Tajvan, Burma és Tuva egyesítése, azaz „Nagy-Kína” létrehozása.

Magyarország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A trianoni békeszerződés következtében elveszített területek visszaszerzése, azaz a történelmi Magyarország területi integritásának visszaállítása. Az irredentizmus hamar kultusszá vált Magyarországon, kialakultak saját jelképei, és a két világháború közötti időszak egészében jelen volt – ez a különböző politikai köröknek, társadalmi szervezeteknek is köszönhető, sőt elmondható, hogy egy idő után már maga a politika, és nem a társadalom tartotta életben a kultuszt.

A magyarországi irredentizmus kialakulása már 1918-1920 között megkezdődött, de tényleges kibontakozására a trianoni békeszerződés után került sor.

Marokkó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy-Marokkó” létrehozása nyugat algériai, mali, szenegáli területek, valamint Nyugat-Szahara és Mauritánia bekebelezésével. Nyugat-Szahara ezért került 1975-ben a spanyolok kivonulása után azonnal marokkói megszállás alá (ami mind a mai napig tart).

Németország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy-Németország” létrehozása, az Európában elszórtan élő németek, tágabb értelemben véve pedig az összes germán nép egyetlen államba tömörítése.

Örményország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tágabb értelemben az ún. „Wilsoni Örményország” létrehozása, szükebb értelemben véve pedig az Örményországgal határos államokban élő örmény többségű területek (Hegyi-Karabah, és Javakheti) egyesítése, valamint Nahicseván annektálása. Ezen törekvés miatt tört ki a Hegyi-karabahi háború 1988-ban, aminek következtében Hegyi-Karabah örmény katonai megszállás alá került a Karabah és Örményország közti egyéb azeri területekkel együtt (mind a mai napig örmény fennhatóság alatt vannak)

Pakisztán[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kasmír feletti teljes ellenőrzés megszerzése. Pakisztán az egész államot sajátjának tekinti, de csak a terület felét tartja ellenőrzése alatt, míg a másik fele indiai fennhatóság alatt áll.

Románia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első világháború után létrejött „Nagy-Románia” területi integritásának visszaállítása, azaz Besszarábia (benne Moldova), Észak-Bukovina és Dél-Dobrudzsa annektálása. Egyes extrémebb elképzelések még a teljes Tiszántúl, valamint a Bánság megszerzését is zászlajukra tűzték, vagyis Románia nyugati határát a Tisza folyó mentén képzelik el. Ennek képviselője manapság a Nagy-Románia Párt.

Spanyolország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gibraltár megszerzése.

Szerbia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy-Szerbia” létrehozása; a Bosznia-Hercegovina és Horvátország területén élő szerbek és az anyaország egyesítése, Koszovó annektálása, valamint kisebb, a jelenlegi Szerbiával határos magyarországi, romániai, sőt, még bulgáriai területek megszerzése is.

Szomália[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy-Szomália” létrehozása egyes kenyai és a etiópiai területek, valamint Szomáliföld egyesítésével.

Régebbi irredenta törekvések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olaszország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Osztrák–Magyar Monarchia területéhez tartozó olasz nemzetiségű területek (Dél-Tirol, Isonzo vidék, Isztria, Fiume) megszerzése.

Szerbia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az összes délszláv nemzetiség (a bolgárok kivételével) egyetlen államba tömörítése. Jugoszlávia, pontosabban a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság 1920-as létrejöttével ez az irányzat megszűnt.

Csehszlovákia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közös cseh és szlovák állam létrehozása. Csehszlovákia megszületésével ez az irányzat megszűnt.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vécsey Aurél: Nagy-Magyarország - A revizionizmus és irredentizmus története, Vagabund Kiadó, 2010, ISBN 9789639685697
  • Jancsó Benedek: A román irredentista mozgalmak története, Attraktor Kiadó, 2004, ISBN 9639580015

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]