Maldív-szigetek
| Maldív-szigetek | |||
| Dhivehi Raajjeyge Jumhooriyyaa ދިވެހިރާއްޖޭގެ ޖުމުހޫރިއްޔާ |
|||
|
|||
| Nemzeti mottó: nincs Nemzeti himnusz: Gavmii mi ekuverikan matii tibegen kuriime salaam (Nemzeti egységben üdvözöljük a nemzetet) |
|||
 |
|||
|
|
|||
| Fővárosa | Malé | ||
| Legnagyobb város | Malé | ||
| Államforma | köztársaság | ||
| Vezetők | |||
| Elnök | Mohamed Nasheed | ||
| Hivatalos nyelv | maldív | ||
| Az Egyesült királyságtól | 1965. július 26. | ||
| Népesség | |||
| Népszámlálás szerint | ismeretlen +/- | ||
| Rangsorban | 176. | ||
| Becsült | 309 000 fő (2009) | ||
| Rangsorban | 176. | ||
| Népsűrűség | 1171 fő/km² | ||
| GDP | |||
| Összes | 2 557 millió USD (165.) | ||
| Egy főre jutó | 7324 USD | ||
| HDI (2007) | 0,771 (95.) – | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 298 km² | ||
| Rangsorban | 185. | ||
| Egyéb adatok | |||
| Pénznem | Maldív-szigeteki rúfia (MVR) |
||
| Nemzetközi gépkocsijel | mv | ||
| Hívószám | 960 | ||
| Internet TLD | .mv | ||
|
|
|||
|
|||
A Maldív Köztársaság egy szigetország az Indiai-óceánon, India délnyugati csücskénél. A szigetország 26 atollból, 1192 szigetből áll, amelyből kb. 200 lakott, további 87 a turisták részére fenntartott hely.
A szigetvilágot Marco Polo az Indiai-óceán virága névre keresztelte.
A szigetek ritkán emelkednek 2,5 méternél magasabbra a tengerből és egyikük területe sem nagyobb 13 km²-nél. A szigetek összterülete mintegy 300 km². Az alacsony tengerszint feletti magasság miatt a szigetek létét a globális felmelegedés miatti tengerszint-emelkedés fenyegeti.[1]
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Földrajz
[szerkesztés] Domborzat
A Maldív-szigetek az Indiai-óceánon található, 19 szigetcsoportból álló lánc, délnyugatra Indiától és Srí Lankától. Észak-déli irányban kb. 800 km hosszan nyúlik el kicsivel az Egyenlítőn túlra.
[szerkesztés] A szigetek kialakulása
A Maldív-szigetek korábban Afrika és Ausztrália között félúton helyezkedtek el, de a földmozgások hatására a mai Afrika, India, valamint Ausztrália és az Antarktisz széthasadtak. A törésvonal mentén feltörő lávából tenger alatti hegységek alakultak ki, amelyet a korallok formáltak. A kialakult korallépítményekből szigetek alakultak ki, így jött létre a Maldív-szigetek.
Érdekesség, hogy a Guinness Rekordok Könyve szerint ez az ország rendelkezik a legalacsonyabban fekvő legmagasabb ponttal, tekintettel arra, hogy a Maldív-szigetek legmagasabb pontja mindössze 2,4 m tengerszint fölött.
[szerkesztés] Éghajlat
A globális felmelegedés egyik hatása a tengerszint-emelkedés, mely a szigetcsoportot veszélyezteti. Tuvalu, Carteret-szigetek és a Barbados is hasonló problémákkal küzd. 2009. október 17-én a kormány az óceánban tartotta az ülését, ezzel hívta fel a figyelmet, hogy el fog tűnni az országuk.[2] A szigeteken – elhelyezkedésüknek megfelelően – trópusi éghajlat uralkodik. A hőmérséklet többnyire csak éjszaka csökken 25 °C alá.
Az időjárást kétféle monszun befolyásolja: a délnyugati monszun májustól októberig tart, az északkeleti monszun novembertől áprilisig tart. A délnyugati monszun júniusban és júliusban általában szelet és intenzívebb csapadékot hoz.
[szerkesztés] Élővilág, természetvédelem
A szigetek legjellegzetesebb fafajtája a kókuszpálma, amelyet a csavaros pálma, majd a mangó követ.
Állatvilágát a gyík, a gekkó, a holló, a gém, a sirály és természetesen a halak alkotják.
A vízalatti világ egyik leghatalmasabb lakója, a cetcápa (plankton evő)igen gyakori a szigetek környékén.
[szerkesztés] Történelem
Kb. i. e. 500 körül Dél-Indiából indoárják vándoroltak be, akik benépesítették a szigeteket. A buddhista vallást gyakorolták. Őket a malájok és a szingalézek követték, majd a 12. század közepén arab és perzsa kereskedők jelentek meg, akik a szigeten egy szultanátust alapítottak és bevezették az iszlám vallást. 1558-ban a portugálok foglalták el, akiket németalföldiek, franciák és angolok követtek a szigeteken.
1932-ben a Maldív-szigetek III. Sultan Mohammed Shamsudeen-től megkapja első alkotmányát.
A második világháború idején a nagyobb szigeteken angol haditámaszpontokat, valamint 1942-ben a Gan-szigeten egy katonai repülőteret hoztak létre.
1953 januárjától köztársaság lett, amelynek elnöki posztját a szultán egyik rokona töltötte be. Egy népszavazást követően 1954-ben ismét bevezették a szultanátust, ahol Mohammed Farid Didi lett a szultán.
1956-ban az Egyesült Királyság újabb katonai repülőteret létesített, de 1963-ban elhagyták a szigeteket.
1965-ben elnyerte függetlenségét, majd 1968-ban az ország – az Alkotmány megváltoztatásával – elnöki köztársaság lett. Ezzel végetért Didi szultán uralma. A kormányfő Amir Ibrahim Nasir lett.
A britek 1973-ban végleg elhagyták a szigeteket, mert a katonai repülőterekre vonatkozó használati jogosultságuk lejárt.
1988 novemberében maldív-szigetiek egy csoportja sri-lankai tamil zsoldosok segítségével államcsínyt szervezett. A kormány segélykérésére 1988. november 3-án éjszaka az indiai légierő Agrából egy ejtőernyős zászlóaljat szállított megszakítás nélküli 2000 km-es repüléssel a Maldív-szigetekre. Az ejtőernyősök órákon belül helyreállították Maléban a kormány uralmát. A rövid, vértelen hadműveletben az indiai haditengerészet is részt vett.
2004. december 26-án az indiai-óceáni földrengést követő cunami nagy károkat okozott. A teljes kár meghaladja a 400 millió dollárt, a GDP 62%-a volt. A legmagassabb árhullám a jelentések szerint meghaladta a négy métert.
[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás
[szerkesztés] Alkotmány, államforma
Államformája köztársaság. Alkotmányát 1998. január 1-jén léptették hatályba.
[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás
A törvényhozó hatalmat az egykamarás parlament, az 50 tagú Polgárok Gyűlése (Madzslisz) gyakorolja, melynek 42 tagját választják. Közülük 2 fő Mále, 2 fő pedig a 20 atoll képviselője. Nyolc képviselőt a köztársasági elnök nevez ki. A mandátumot mind a választott, mind a kinevezett képviselők 5 évre kapják.
A végrehajtó hatalom a parlament által titkos szavazással 5 évre választott köztársasági elnök kezében van, a választást népszavazással is megerősítik. Az elnök a parlamentnek felelős Kabinet segítségével kormányoz. A 20 atoll élén a köztársasági elnök által kinevezett egy-egy vezető (verin) áll; s az atollok közigazgatására külön minisztériumot szerveztek.
Igazságszolgáltatása az iszlám joggal áll összhangban. Bírósági szervezeti rendszere élén álló Felsőbíróságát 1980-ban alapították.
[szerkesztés] Politikai pártok
A szigeteken politikai pártok nincsenek.
[szerkesztés] Államfők
| Hivatalban | Név |
|---|---|
| 1903–1933 | III. Mohammed Shamsudeen |
| 1933–1944 | II. Hassan Nooraddeen szultán |
| 1944-1952 | Interregnum |
| 1953 | Mohammed Amin Didi elnök |
| 1953-1954 | Ibrahim Mohammed Didi elnök |
| 1954-1968 | Sultan Mohammed Farid Didi |
| 1968-1978 | Amir Ibrahim Nasir |
| 1978-2008 | Maumoon Abdul Gayoom |
| 2008 | Mohamed Nasheed elnök |
[szerkesztés] Közigazgatási felosztás
A Maldív Köztársaság 26 atollja összesen 1192 szigetre és 20 kerületre van osztva. Atollvezetők irányítanak, akiket az elnök választ. Male főváros a kormány irányítása alatt áll.
[szerkesztés] Védelmi rendszer
[szerkesztés] Népesség
[szerkesztés] Általános adatok
[szerkesztés] Legnépesebb települések
[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás
A lakosság indiai, valamint szingaléz és maláj származású. Az őslakosok közül kb. 100-200 él még. A sziget összes lakója muszlim.
Az ország nyelve a szingalézzel (Srí Lanka hivatalos nyelve) rokon maldív nyelv, az írásuk arab eredetű. A lakosság az afrikából ideszármazott feketék, az ázsiából bevándorló arabok, és a Madagaszkárról ideérkezett malgasok keveredéséből jött létre. Forrás: A Világ Országai Nyír-karta Bt. 2008.
[szerkesztés] Szociális rendszer
[szerkesztés] Gazdaság
[szerkesztés] Általános adatok
A világ legszegényebb országai közé tartozik, annak ellenére, hogy egyes gazdasági ágak, különösen a turizmus, rövid idő alatt felfejlődtek.
A bruttó nemzeti össztermék 1997-ben 321,55 millió dollár, illetve lakosonként 1180 dollár volt.
Egy-egy szigeten 200-300 ember lakik, a szigetek önellátóak, így csak a főbb élelmiszereket, a rizst és a teát importálják Indiából.
A korallok mészkövet biztosítanak, amelyet építőanyagként használnak fel.
[szerkesztés] Gazdasági ágazatok
1998-ban a foglalkoztatottak 25%-a a mezőgazdaságban és a halászatban, 22%-a az iparban, 53%-a a szolgáltatásokban dolgozott. A GDP 17%-át a mezőgazdaság és a halászat, 19%-át az ipar, 64%-át a harmadik szektor állítja elő.
[szerkesztés] Mezőgazdaság
A mezőgazdaság főbb terményei a köles, a manióka, a rizs, a banán, az ananász, a narancs és az édesburgonya. A fő kulturnövény a kókuszpálma, évi 13-15 ezer tonna kókuszdiót termelnek, melyet élelmiszerként hasznosítanak és exportálnak is. Az állattenyésztés jelentéktelen A halászat – különösen a tonhal, a tőkehal és a bonító – a gazdaság rendkívül fontos ága. A zsákmány évi 100-110 ezer tonna. A pálmafákat rengeteg dologra hasznosítják: olaj, cukor, ecet, tüzelőfa, kötél, csónak és házak építőanyaga.
[szerkesztés] Ipar
Az ipari termelés szerény mértékű és a fővárosban összpontosul. Főként a hal- és kókuszfeldolgozásra, rizshántolásra, olajütésre koncentrálódik. Az általánosan elterjedt kézműipar csónak- és halászháló-készítéssel foglalkozik.
[szerkesztés] Kereskedelem
A szigetek közötti kapcsolatot a hajózás biztosítja. Szerény kereskedelmi flottával (kb. 60 hajó 85000 BRT űrtartalommal) rendelkezik. Külkereskedelme erősen deficites, az import értéke (185 millió USA dollár) cirka a triplája az exporténak (59 millió USA dollár). A kivitel főbb tételei: 83% hal és halkonzerv, 10% kókuszdió és kopra. A behozatal 49%-a fogyasztási cikk, 25%-a gép, 10%-a kőolajtermék. Jelentősebb külkereskedelmi partnerek: Nagy-Britannia, Japán, Srí Lanka, Szingapúr és az USA.
[szerkesztés] Az országra jellemző egyéb ágazatok
Az egykori agrárország gazdaságának kiemelkedő ágazata ma már az idegenforgalom. Az egyenletesen meleg klíma, a tiszta levegő és víz, a jó fürdőzési lehetőségek a lakosság számát meghaladó külföldit vonzanak. A GDP 60%-a az idegenforgalomból származik.
[szerkesztés] Közlekedés
Autók és utcák csak két helyen, a fővárosban ill. Fuvamullah-szigeten található. Bal oldali közlekedés van, amit a britektől örököltek.
Az országban két nemzetközi reptér található: a Malé International Airport a Hulhulé-szigeten és a Gan International Airport a Gan-szigeten.
A legfőbb közlekedési eszköz a hajó.
[szerkesztés] Kultúra
[szerkesztés] Oktatási rendszer
[szerkesztés] Kulturális intézmények
[szerkesztés] Tudomány
[szerkesztés] Művészetek
[szerkesztés] Hagyományok, néprajz
[szerkesztés] Gasztronómia
[szerkesztés] Turizmus
Az utóbbi években rohamosan fejlődött a turizmus, 2006-ban a nemzeti össztermék 30%-át adta.[3]
[szerkesztés] Sport
[szerkesztés] Ünnepek
július 26. nemzeti ünnep
[szerkesztés] Jegyzetek
- ↑ Earth Atlas, 2010, p. 122.
- ↑ víz alatti kormányülés
- ↑ Ministry of Tourism and Civil Aviation. „Tourism Year Book 2007”, 2007. március 7. (Hozzáférés ideje: 2008. február 4.)
[szerkesztés] Források
- A Világ országai (Kossuth Könyvkiadó, 1990) ISBN 963-09-3483-3
- Magyar nagylexikon XII. (Len–Mep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 603–605. o. ISBN 963-9257-07-9
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Startlap linkgyűjtemény
- További információk a szigetvilágról
- Cikk a szökőárról
- Útleírás a matula.hu-n
- Maldív-szigeteki paradicsom (képek)
|
|||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||
