Sajóvelezd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sajóvelezd
Sajóvelezdi református templom.JPG
Református templom
Sajóvelezd címere
Sajóvelezd címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Magyarország
Megye Borsod-Abaúj-Zemplén
Kistérség Ózdi
Jogállás község
Polgármester Pál Katalin[1]
Irányítószám 3656
Körzethívószám 48
Népesség
Teljes népesség 799 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 35,49 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 23,02 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Sajóvelezd  (Magyarország)
Sajóvelezd
Sajóvelezd
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 16′ 19″, k. h. 20° 27′ 44″Koordináták: é. sz. 48° 16′ 19″, k. h. 20° 27′ 44″
Sajóvelezd  (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
Sajóvelezd
Sajóvelezd
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
Sajóvelezd weboldala

Sajóvelezd község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az Ózdi kistérségben.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kazincbarcika és Putnok között, Putnoktól 4 kilométerre a Sajó jobb partján, a folyótól délre fekszik a község. A Sajóba torkolló mercsei és királdi völgy betorkolásától keletre létesült. Az árterület jó mezőgazdasági művelést biztosít, míg a hegység keleti és nyugati lejtőin gyümölcs- és szőlőtermelést lehet folytatni. Lakott része 166 méter tengerszint feletti magasságban van.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve a Veres személynévből ered. Kövér volt az egyik család aki birtokolta, s ennek a családnak a "tapadék" neve lehetett, mert már az első oklevélben így nevezték: Kuer de Werez.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A község kialakulása a 13. század első felére tehető. A Hont-Pázmány (E fényes nemzetség legkiemelkedőbb tagja a Hont-Pázmány nemzetségbeli Lampert comes, kihez maga Szent László király adja nőül testvér húgát Szépát, nem kevés hozománnyal együtt. Fénylő esküvőt tartottak a Magyar Királyságban 1084 húsvétján Bozókon. A roppant gazdag, Hont-Pázmány nembeli Lampert vette feleségül az árva Szépát (I. Béla király leánya). Szent László király és neje Adelhaid is részt vett az esküvőn. Lampert comes sok királyt szolgált. 1124-31 között Lampert ispán nejével, Szépával és fiával, Miklóssal együtt bencés monostort alapított Szt. István király tiszteletére.) nembeli Miklós fia Atyha, új falvakat alapított Velezden és Gyarmaton. Jó ideig ezeket a falvakat Atyha-Velezdnek, illetve Atyha-Gyarmatának nevezték.[3] Atyha magtalanul hunyt el 1294 előtt. A nemzetségen belüli pereskedés Velezdért az 1347-es országbírói törvényszék ítéletéig tartott[4] és csak 1348-ban zárult le végleg, miután Velezden lakó Miklós fia János kiegyezett, a szintén e nemzetséghez tartozó Osgyániakkal.[5] A welezdi vár építéséről egy 1284-ben kelt okirat tesz említést.[6] A községről az első írásos feljegyzés 1294-ből származik. Ekkor „Welez” formában szerepelt, amely a Hontpázmány nemzetség birtoka. Két részből állt a falu: Alsó-Velezdből és Felső-Velezdből. 1411-ben a Hont-Pázmány nembeli, Hont megyei ág, Födémesi al-ágához tartozó, helyben lakó Kövér család birtok megerősítést kapott Velezdre Zsigmond magyar királytól. Az 1427-es adóösszeírás a szomszédos Gömör vármegyében a Hont-Pázmány nembeli Kövér család 26 portáját említi. Velezdi Kövér Veronika férje az egri káptalannak 1428-ban kelt oklevele (N31) szerint Radvánszky László volt. ("Ladislaus de Radvan 1417 maritus Veronicae Kövér de Velezd")

1439-ben megjelennek a környéken (Brandysi) Jiskra János huszita hadai. Megkezdődik a hosszú évekig tartó vallásháború, mely súlyosan érinti a lakosságot. Ekkortól jelennek meg, a felvidéki falvakban, városokban Jiskra letelepedett katonái (lovagjai pl. Boczkó lásd. pl. Kövi falu). Ez az időszak a szabad rablás és a rablólovagok kora. 1460. augusztus 26-án Mátyás király a Fekete serege élén foglalta vissza a husziták oldalára állt velezdi Kövér György tulajdonában lévő várat. Velezdi Kövér György hűségesküt tett Mátyás király mellett és felesküdött a katolikus vallás védelmére, továbbá esküvel fogadta, hogy felhagy a környék sarcolásával. A kor váruraira jellemző módon ő is kihasználta a husziták okozta káoszt, rablólovagként tartotta rettegésben martalócaival a környéket.

1487. augusztus 6-án I. Mátyás király adófizetésre szólította fel az ország nemeseit, Velezd urait is. 1514-ben a székely Dózsa György-féle parasztfelkeléskor a paraszt hadak portyázó csapatai Zombor faluban, különösen a velezdi Kövér-családnak okoztak nagy kárt (Ide voltak kénytelen menekülni ezekben a zavaros időkben Velezdről.) amennyiben okleveleiket és írásaikat magukkal vitték, s megsemmisítették. Ennek következtében II. Ulászló magyar király utóbb (1515. október 19-én) néhai velezdi Kövér Mihály gyermekei (György, János, Dorottya és Margit), valamint néhai velezdi Kövér János gyermekei (János, Zorárd, Antal, Pál és Brigitta) részére új adományképpen adományozta a zombori részjószágokat, amelyek régtől fogva az ő tulajdonaik voltak. („datum Bude, feria sexta proxima post festum beati Luce”)[7] 1555-ben a faluban pestis pusztított. Egy évvel később, 1556-ban a török dúlta és égette fel. 1578-ban a várat is sikerült elpusztítani a törökök portyázó seregeinek.

Kövér Dorottya (Kövér György és Korláth Krisztina leánya) hozományként vitte a falut és a körülötte lévő birtokot, felsővadászi Rákóczi Györggyel kötött házasságába. Ekkor vált a falu teljes lakossága reformátussá. (Gyermekeik: Imre, László, Lajos, kinek halálával 1612. január 3-án (Zombor) a Rákóczi-család ezen férfiága kihalt.) 1582 évi adózás: („Welezd – Rákóczi Lajosé. Tóth Albert bíró és Nagy Péter esküdt vallotta, hogy kezdetben török uruknak 40 forintot fizettek, azután 50 forintot. Császár adóját 5 forintot. Szablyapénzt semmit sem fizettek. Vajat 5 pintet adtak, mézet ugyanennyit, ami 2 forintot tesz ki. Két kaszást küldtek, ezenkívül semmit sem szolgáltak. Keresztény földesuruknak a fele adót fizették , tudniillik minden egyes jobbágy 50 dénárt. Tizedet is adtak neki és szolgálatokat teljesítettek.”)[8]

Az 1619. július 15-i egyházlátogatás alkalmával (Alsó)Velezden felvett jegyzőkönyvben szereplő nevek: „VELEZD Mater Ecclesia Visitatio anno 1619 15 die Julii. Pastor Andreas Briznobaniensius Reditus Ecclesiae.......Testantes et referentes Ambrosius Gecze Judex, Paulus Uy et Franciscus Jobbagy.” (Tanúk és jelentéstévők Gecse Ambrus bíró, Újj Pál és Jobbágy Ferenc.) Ez a jegyzőkönyv, a Filialis Felső-Velezdet puszta (lakatlan) telekként említi.[9]

1694-ben II. Rákóczi Ferenc elzálogosította a falut a Dőry családnak. A Rákóczi-szabadságharc bukása után a többi fejedelmi birtokkal együtt a koronára szállt. 1711 után új adományozás és vásárlás útján, új birtokos családok jelentek meg: Dőry, Radvánszky, Szepessy, (Dőry András feleségével Péry Annával, annak halála után, második feleségével, Nikházi Máriával tovább szaporítja a Dőry vagyont. Ők szerzik meg, veszik át a Rákócziaktól Kazinc, Vadna, Velezd stb.falvakat.) A Kövér család, amely a XIII. századtól kezdve Alsó- és Felső-Velezd birtokosa a Rákóczi szabadságharcban való részvétele és a fejedelmi családdal való rokoni kapcsolata miatt, elveszítette birtokait Alsó- és Felső-Velezden. A Kövér család ekkor süllyedt köznemesi (kisnemesi) sorba.

Az 1715. évi országos összeírás szerint adókötelesek: Joannes Denes, Georgius Jobbagy, Georgius Jobbagy, Stephanus Kővér, Stephanus Denes, Martinus Kővér.[10] 1739. március 16-án, a református falu lakossága, a putnoki „Mater ecclesia”-tól okiratban vált el és „Filiális ecclesia”-ként, önálló templom építésébe kezdett. Ettől az időponttól vált önálló gyülekezetté Sajóvelezd. Az eredeti 1739. március 16-án, a putnoki református parókián kelt, Szentgyörgyi Sámuel által ellenjegyzett, viaszpecséttel ellátott, családi levéltárban meglévő, okiratban foglaltak szerint. Az eredeti okiraton Velezd képviseletében: a Nagy, Dancs, Kovács, Kis, Jobbágy, Jobbágy családfők keze vonása (nevük utáni "X") látható. 1740-1791 között Dubicsány anyaegyháza.[11]

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2001-es népszámláláskor a település lakosságának 82%-a magyar, 18%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[12]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Református templom (1739-ben vált el a sajóvelezdi református közösség a putnoki ecclesiatól,ettől kezdve önálló gyülekezet!)
  • Tájház (A környékre jellemző mindennapi használati tárgyak és kisnemesi berendezések tekinthetőek meg, a Boczkó, Kormos stb.hagyatékból)
  • Háborús Emlékmű
  • Sajóvelezdi vár

Képtár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Érdekesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tamás István putnoki költő verset írt a településről, melyet 2008-ban a sajóvelezdi kultúrházban egy ünnepség keretén belül be is bemutattak a nagyközönségnek.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy Károly: Ózd város és környéke (Ózd, 1999 ISBN 963-03-7729-2)
  • Ózd és térsége (Budapest, 2003 ISBN 963-9479-04-7)
  • Az ózdi kistérség (Ózd, 2007 ISBN 978-963-06-2950-8)
  • Dr. Karácsonyi János: Magyarországi nemzetségek, 1900
  • Boczkó-Kormos családi levéltárban lévő eredeti okiratok (jelenleg Budapesten)
  • B. Kovács István: Gömörország (Rimaszombat 2004 ISBN 80-969143-7-5)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Sajóvelezd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 12.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. Kub.II.41-A.V.245.300
  4. Kub.II.161-71.
  5. A.V.245.252.
  6. Orsz. levéltár, DL 75163
  7. Orsz. levéltár, Dl. 22.723.
  8. OL. UC. 59:13. (1582)
  9. Sárospataki Református Kollégium Levéltára, egyház látogatási jegyzőkönyv
  10. Magyar Országos Levéltár 1715. évi országos összeírás. Oldalszám: 64,65,237,238.
  11. D.CXXXI. 74.346.
  12. A nemzetiségi népesség száma településenként

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sajóvelezd témájú médiaállományokat.