Komjáti

Komjáti
Komjáti címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Magyarország
Megye	Borsod-Abaúj-Zemplén
Kistérség 2012-ig	Edelényi
Jogállás	község
Polgármester	Bárczi László
Irányítószám	3765
Körzethívószám	48
Népesség
Teljes népesség	284 fő (2010. jan 1.) +/-
Népsűrűség	25,63 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	11,08 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Komjáti Pozíció Magyarország térképén
Komjáti Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
é. sz. 48,54410°, k. h. 20,76248°48.5441, 20.76248
Komjáti weboldala

Komjáti község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az Edelényi kistérségben. Körjegyzőség központja.

Fekvése

A Bódva jobb partján, Szendrőtől 21 kilométerre, Miskolctól közúton 54 kilométerre északra a 27-es főút mellett. Vonattal elérhető a Miskolc–Tornanádaska-vasútvonalon.

Története

Komjáti Árpád-kori település. Nevét már 1283-ban említették az oklevelek, Komnati néven. IV. László király ekkor adományozta a települést Vid fia Sengének.

A 15. században a Kőszegi, Lenkei és Komjáti családok birtoka volt, kiket 1347-ben Nagy Lajos, 1415-ben Zsigmond király is megerősített birtokaikban a Komjáti családdal együtt, majd 1415-ben Konstanzban címert is adományozott nekik. Később birtokosai voltak a Lenkei, Bede, és Himfy családok is.

Egy 1670-ben kelt oklevél szerint a falu végén, a Bódva mellett állt Komjáti Zsigmond palánkkal kerített, fából épült, kétszintes udvarháza. Az épületnek napjainkra nyoma se maradt.

A törökök alatt lakossága megfogyatkozott, a 18. század elején pedig csak három jobbágycsalád lakta. 1720 után kezdett benépesülni, új lakói nagyrészt katolikusok voltak.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején Komjáthy Sámuel, Torna megye alispánja volt a település birtokosa.

A 18–19. században közbirtokossági falu volt. 1881-ig Torna, 1881–1945 között Abaúj-Torna, 1945–1950 között Abaúj vármegyéhez tartozott.

A 20. század elején Abaúj-Torna vármegye Tornai járásához tartozott.

1910-ben 534 lakosából 527 magyar volt. Ebből 305 római katolikus, 15 görög katolikus, 203 református volt.

Látnivalók

• A falu fő nevezetessége az 1804-ben, késő barokk stílusban épült, kőfallal kerített református templom. Alaprajza alapján feltételezhető, hogy egy középkori templomot építettek át. Mai külsejét az 1912. évi, újabb átépítés eredményeként kapta, amikor a keleti homlokzat elé 17 m magas, gúlasisakos tornyot emeltek.

A templomhajó téglalap alaprajzú, hátul saroktámpillérek támasztják, belső mérete 7 m * 13 m. A tetőteret kék alapszínű, csillagokkal díszített sík famennyezet zárja le. A torony emeleti teréhez keskeny fakarzat csatlakozik.

Berendezése egyszerű. Értékesebb kegytárgyai:

• • kehely, 1693 (készítette: Striegler György pozsonyi ötvös),
  • ezüst pohár, 17. század.

Környező falvak

• Bódvalenke (3 km),
• Bódvaszilas (4 km),
• Tornanádaska (3 km),
• Tornaszentandrás (4 km);

Közeli városok

• Szendrő (21 km),
• Kazincbarcika (32 km).

Népesség, népcsoportok

Lakosságának alakulása az elmúlt évszázadban:

• 1910 – 534 fő,
• 1990 – 385 fő,
• 2001 – 345 fő,
• 2008 – 301 fő,

A település lakosságának 96%-a magyar, 4%-a cigány nemzetiségűnek vallja magát.

Források

• A Sajó-Bódva vidék északi részének építészeti emlékei
• Magyar nagylexikon XI. (Kir–Lem). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 228. o. ISBN 963-9257-04-4