Sajószentpéter

Református Nagytemplom ^[1]

Sajószentpéter címere

Közigazgatás

Ország

Magyarország

Régió

Észak-Magyarország

Megye

Borsod-Abaúj-Zemplén

Kistérség 2012-ig

Miskolci

Jogállás

város

Polgármester

Dr. Faragó Péter (MSZP)^[2]

Irányítószám

3770

Körzethívószám

48

Népesség

Teljes népesség

12 327 fő (2010. jan 1.)^[3] +/-

Népsűrűség

353,72 fő/km²

Földrajzi adatok

Terület

34,85 km²

Időzóna

CET, UTC+1

Elhelyezkedése

Sajószentpéter

Pozíció Magyarország térképén

Koordináták: é. sz. 48,21715°, k. h. 20,71852°

Sajószentpéter

Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén

é. sz. 48,21715°, k. h. 20,71852°

Sajószentpéter város Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Miskolci kistérségben.

Egyéb belterületi településrésze Dusnokpuszta.

Fekvése [szerkesztés]

Miskolctól 13 kilométerre fekszik, nem messze a Sajó és a Bódva találkozásától; a 26-os főút, illetve a Miskolc–Bánréve–Ózd-vasútvonal mellett.

Története [szerkesztés]

Sajószentpétert 1281-ben említik először Szentpéter néven. A település királyi birtok volt, eleinte a diósgyőri, majd a dédesi uradalomhoz tartozott. A huszita harcokban elpusztult, 1466-tól újra benépesítették. 1886-tól 1950-ig járási székhely is volt, ezt követően azonban központi szerepköre visszafejlődött, mivel azt nagyrészt a szomszédos Kazincbarcika vette át. 1989-ben nyilvánították várossá.

A 17.–18. században több nemes család is birtokolta, többek közt a Rákócziak, Losonczyak. A 19. századtól az ipar vál a gazdaság meghatározó ágazatává: szénbányákat nyitottak, majd egy üveggyár épült. A 20. század végén a bányákat és az üveggyárat (1999-ben) is bezárták, a munkanélküliség komoly problémává vált.

Népcsoportok [szerkesztés]

2001-ben a település lakosságának 92%-a magyar, 8%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.^[4]

Látnivalók [szerkesztés]

A római katolikus templom

A város ősi településmagja a mai Kálvin tér. Fontosabb épületei:

A tér legszebb és legjelentősebb épülete a 14. században épült, eredetileg gótikus stílusú, jelenleg reneszánsz és barokk stílusjegyeket is hordozó református templom (Kálvin tér 13.).
A tér nyugati csücskében (Kálvin tér 43.) áll Lévay József (1825–1918) költő, műfordító, borsodi alispán szülőháza. Az egykori lakóház ma emlékhely. 1927 szeptember 12-én leplezték le a házon ma is látható emléktáblát. Ennek felirata: „Ebben a házban született 1825. november 18-án Lévay József halhatatlan emlékezetű nagy költőnk, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Borsod Vármegye aranytollú főjegyzője és alispánja. Emlékének hálás kegyelettel Sajószentpéter.” Az emlékház hétfőtől péntekig 7–15 óra között tekinthető meg, illetve hétvégén előzetes egyeztetéssel. A látogatás ingyenes.
Közvetlenül a költő szülőháza mellett áll az egykori kovácsműhely. Ez az utca felé nyitott előterével, két kőoszlopra támaszkodó csehsüvegboltozatával a 18. századi népi építészet szép emléke. A házban ma a helyi Paál László Képzőművész Kör működik.
A Gedeon család kúriáját (Kálvin tér 2.) feltehetően az 1749-ben nemességet kapott Gedeon Kelemen építtette 1770 körül, késő barokk stílusban. Ma (2011-ben) a Pattantyús Ábrahám Géza Szakképző Iskolának ad otthont.
Polgármesteri hivatal (Kálvin tér 4.).

Egyéb látnivalók:

Tájház
Római katolikus templom (Kossuth u. 22.)
Görög katolikus templom (Vörösmarty u. 12.)
Szabadtéri bányászmúzeum

Híres szülöttei [szerkesztés]

Barczi Pál Munkácsy-díjas grafikus- és festőművész
Bánfalvi Ákos zenei szakíró és rádiós műsorvezető
Feledy Gyula Kossuth-díjas grafikus és festő
Gaskó István közgazdász
Grespik László jogász és politikus
Kopcsik Lajos cukrász Oscar-díjas és Venesz-díjas, Guinness-rekorder
Koszta János labdarúgó
Lévay József politikus, költő, az MTA tagja
Pécsi Sándor színész
Tolnay Lajos üzletember, a MAL Zrt. elnöke
Varga István üzletember, nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter a Bajnai-kormányban.
Itt született és halt meg Fülep Gábor, Tiszáninneni református püspök