Sajószentpéter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sajószentpéter
Sajószentpéter.jpg
Református Nagytemplom [1]
Sajószentpéter címere
Sajószentpéter címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Magyarország
Megye Borsod-Abaúj-Zemplén
Kistérség Miskolci
Jogállás város
Polgármester Dr. Faragó Péter (MSZP)[2]
Irányítószám 3770
Körzethívószám 48
Népesség
Teljes népesség 11 850 fő (2014. január 1.)[3]
Népsűrűség 353,72 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 34,85 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Sajószentpéter (Magyarország)
Sajószentpéter
Sajószentpéter
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 13′ 02″, k. h. 20° 43′ 07″Koordináták: é. sz. 48° 13′ 02″, k. h. 20° 43′ 07″
Sajószentpéter (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
Sajószentpéter
Sajószentpéter
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén

Sajószentpéter város Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Miskolci kistérségben.

Egyéb belterületi településrésze Dusnokpuszta.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miskolctól 13 kilométerre fekszik, nem messze a Sajó és a Bódva találkozásától; a 26-os főút, illetve a Miskolc–Bánréve–Ózd-vasútvonal mellett.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sajószentpétert 1281-ben említik először Szentpéter néven. A település királyi birtok volt, eleinte a diósgyőri, majd a dédesi uradalomhoz tartozott. A huszita harcokban elpusztult, 1466-tól újra benépesítették. 1886-tól 1950-ig járási székhely is volt, ezt követően azonban központi szerepköre visszafejlődött, mivel azt nagyrészt a szomszédos Kazincbarcika vette át. 1989-ben nyilvánították várossá.

A 17.18. században több nemes család is birtokolta, többek közt a Rákócziak, Losonczyak. A 19. századtól az ipar vál a gazdaság meghatározó ágazatává: szénbányákat nyitottak, majd egy üveggyár épült. A 20. század végén a bányákat és az üveggyárat (1999-ben) is bezárták, a munkanélküliség komoly problémává vált.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a település lakosságának 92%-a magyar, 8%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[4]

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A római katolikus templom

A város ősi településmagja a mai Kálvin tér. Fontosabb épületei:

  • A tér legszebb és legjelentősebb épülete a 14. században épült, eredetileg gótikus stílusú, jelenleg reneszánsz és barokk stílusjegyeket is hordozó református templom (Kálvin tér 13.).
  • A tér nyugati csücskében (Kálvin tér 43.) áll Lévay József (1825–1918) költő, műfordító, borsodi alispán szülőháza. Az egykori lakóház ma emlékhely. 1927 szeptember 12-én leplezték le a házon ma is látható emléktáblát. Ennek felirata: „Ebben a házban született 1825. november 18-án Lévay József halhatatlan emlékezetű nagy költőnk, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Borsod Vármegye aranytollú főjegyzője és alispánja. Emlékének hálás kegyelettel Sajószentpéter.” Az emlékház hétfőtől péntekig 7–15 óra között tekinthető meg, illetve hétvégén előzetes egyeztetéssel. A látogatás ingyenes.
  • Közvetlenül a költő szülőháza mellett áll az egykori kovácsműhely. Ez az utca felé nyitott előterével, két kőoszlopra támaszkodó csehsüvegboltozatával a 18. századi népi építészet szép emléke. A házban ma a helyi Paál László Képzőművész Kör működik.
  • A Gedeon család kúriáját (Kálvin tér 2.) feltehetően az 1749-ben nemességet kapott Gedeon Kelemen építtette 1770 körül, késő barokk stílusban. Ma (2011-ben) a Pattantyús Ábrahám Géza Szakképző Iskolának ad otthont.
  • Polgármesteri hivatal (Kálvin tér 4.).

Egyéb látnivalók:

  • Tájház
  • Római katolikus templom (Kossuth u. 22.)
  • Görög katolikus templom (Vörösmarty u. 12.)
  • Szabadtéri bányászmúzeum

Híres szülöttei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sajószentpéter légifotója

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sajószentpéter témájú médiaállományokat.