Sajószentpéter
| Sajószentpéter | |||
| Református Nagytemplom [1] | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Észak-Magyarország | ||
| Megye | Borsod-Abaúj-Zemplén | ||
| Kistérség | Miskolci | ||
| Rang | város | ||
| Polgármester | Dr. Faragó Péter (MSZP)[2] | ||
| Irányítószám | 3770 | ||
| Körzethívószám | 48 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 12 327 fő (2010. január 1.)[3] +/- | ||
| Népsűrűség | 353,72 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 34,85 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
Sajószentpéter város Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Miskolci kistérségben.
Egyéb belterületi településrésze Dusnokpuszta.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Miskolctól 13 kilométerre fekszik, nem messze a Sajó és a Bódva találkozásától; a 26-os főút, illetve a Miskolc–Bánréve–Ózd-vasútvonal mellett.
[szerkesztés] Története
Sajószentpétert 1281-ben említik először Szentpéter néven. A település királyi birtok volt, eleinte a diósgyőri, majd a dédesi uradalomhoz tartozott. A huszita harcokban elpusztult, 1466-tól újra benépesítették. 1989-ben nyilvánították várossá.
A 17.–18. században több nemes család is birtokolta, többek közt a Rákócziak, Losonczyak. A 19. századtól az ipar vál a gazdaság meghatározó ágazatává: szénbányákat nyitottak, majd egy üveggyár épült. A 20. század végén a bányákat és az üveggyárat (1999-ben) is bezárták, a munkanélküliség komoly problémává vált.
[szerkesztés] Népcsoportok
2001-ben a település lakosságának 92%-a magyar, 8%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[4]
[szerkesztés] Látnivalók
A város ősi településmagja a mai Kálvin tér. Fontosabb épületei:
- A tér legszebb és legjelentősebb épülete a 14. században épült, eredetileg gótikus stílusú, jelenleg reneszánsz és barokk stílusjegyeket is hordozó református templom (Kálvin tér 13.).
- A tér nyugati csücskében (Kálvin tér 43.) áll Lévay József (1825–1918) költő, műfordító, borsodi alispán szülőháza. Az egykori lakóház ma emlékhely. 1927 szeptember 12-én leplezték le a házon ma is látható emléktáblát. Ennek felirata: „Ebben a házban született 1825. november 18-án Lévay József halhatatlan emlékezetű nagy költőnk, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Borsod Vármegye aranytollú főjegyzője és alispánja. Emlékének hálás kegyelettel Sajószentpéter.” Az emlékház hétfőtől péntekig 7–15 óra között tekinthető meg, illetve hétvégén előzetes egyeztetéssel. A látogatás ingyenes.
- Közvetlenül a költő szülőháza mellett áll az egykori kovácsműhely. Ez az utca felé nyitott előterével, két kőoszlopra támaszkodó csehsüvegboltozatával a 18. századi népi építészet szép emléke. A házban ma a helyi Paál László Képzőművész Kör működik.
- A Gedeon család kúriáját (Kálvin tér 2.) feltehetően az 1749-ben nemességet kapott Gedeon Kelemen építtette 1770 körül, késő barokk stílusban. Ma (2011-ben) a Pattantyús Ábrahám Géza Szakképző Iskolának ad otthont.
- Polgármesteri hivatal (Kálvin tér 4.).
Egyéb látnivalók:
- Tájház
- Római katolikus templom (Kossuth u. 22.)
- Görög katolikus templom (Vörösmarty u. 12.)
[szerkesztés] Híres szülöttei
- Barczi Pál Munkácsy-díjas grafikus- és festőművész
- Bánfalvi Ákos zenei szakíró és rádiós műsorvezető
- Feledy Gyula Kossuth-díjas grafikus és festő
- Gaskó István közgazdász
- Grespik László jogász és politikus
- Kopcsik Lajos cukrász Oscar-díjas és Venesz-díjas, Guinness-rekorder
- Koszta János labdarúgó
- Lévay József politikus, költő, az MTA tagja
- Pécsi Sándor színész
- Tolnay Lajos üzletember, a MAL Zrt. elnöke
- Varga István üzletember, nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter a Bajnai-kormányban.
[szerkesztés] Testvérvárosok
[szerkesztés] Jegyzetek
[szerkesztés] Források
- Sajószentpéter honlapja
- O Pont - Sajószentpéter
- Légifotók Sajószentpéterről
- Linkgyűjtemény Sajószentpéterről
- Önkormányzati Választások Sajószentpéterben

