Szuhakálló
| Szuhakálló | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Magyarország |
| Régió | Észak-Magyarország |
| Megye | Borsod-Abaúj-Zemplén |
| Kistérség 2012-ig | Kazincbarcikai |
| Jogállás | község |
| Polgármester | Dávid István[1] |
| Irányítószám | 3731 |
| Körzethívószám | 48 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 991 fő (2010. jan 1.)[2] +/- |
| Népsűrűség | 142,39 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 6,96 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Szuhakálló
Pozíció Magyarország térképén
|
|
Szuhakálló
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
|
|
| é. sz. 48,28474°, k. h. 20,65119° | |
| Szuhakálló weboldala | |
Szuhakálló község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Kazincbarcikai kistérségben. A Borsodi-dombság keleti peremén, a Szuha-patak völgyében, Miskolctól 25 kilométerre északra fekszik, Kazincbarcikától 5, Múcsonytól 2 kilométer távolságra.
Tartalomjegyzék |
Nevének eredete [szerkesztés]
Egyes források szerint a kallózó, ványoló vízimalomra vezethető vissza a név, amit a kender feldolgozása során használtak.
Története [szerkesztés]
Első írásos említése 1317-ből származik, Carlon, Karlou, Karlo alakban. A település a Rátót nemzetséggel rokon Jolsvai család birtoka volt. 1356-ban itt tartották Borsod vármegye nemesi gyűlését.
A 15. században vámszedőhely, a Jolsvai család kihalása után a Rédey és Thornai család is igényt tartott rá. Ezidőtájt saját malma volt a Sajón, írásban Karlow, Karloy, Kallo néven emlegetik. A török hódoltság idején a törökök többször kifosztották a falut, 1555-ben leégett, majd a harcok után a környéken pusztító pestisjárvány is elérte. Egészen a 17. századig pusztaként tartották számon, ekkor a régi településtől északabbra, a Szuha patak mellett épült újjá, ahol a Sajó áradásai elől is menedéket találtak. Ekkor már Kálló a falu neve, mely később (1783) a területén keresztülfolyó patak után Szuhakállóra módosult.
A 19.–20. században a fő megélhetési forrást a szénbányászat (barnaszén) jelentette. Az első bányákat 1869-ben nyitották meg (Kisházy Kálmán, Kantner Adolf), de a várt siker elmaradt. A szénbányákat ettől kezdve a második világháborúig a kereslet függvényében hol megnyitották, hol bezárták. A bányászat csak az államosításokat követően lendült fel, ekkor nyitották meg a Szeles aknákat, amiket egészen a rendszerváltásig aktívan használtak.
1952. december 15-én az I-es aknán történt vízbetörés volt a magyar szénbányászat egyik legsúlyosabb balesete. Tizenheten rekedtek a föld alatt (mentésük sikerrel járt), illetve hárman vesztették életüket. A balesetről Fábri Zoltán rendezésében 1954-ben film is készült Életjel címmel.
1969-ben a község a múcsonyi tanács igazgatása alá került, önállóságát 1991-ben nyerte vissza.
Népcsoportok [szerkesztés]
A település lakosságának 98%-a magyar, 2%-a cigány nemzetiségűnek vallja magát.[3]
Nevezetességei [szerkesztés]
- Görög katolikus templom. 1924-ben épült, az ikonosztáza 2010-ben készült el.
- 1863-ban épült kisnemesi lakóház.
Források [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Szuhakálló települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 12.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
- ↑ A nemzetiségi népesség száma településenként
