Égerszög

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vilagorokseg logo ff tif.png  A településen világörökségi helyszín található 
Égerszög
Égerszög címere
Égerszög címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Magyarország
Megye Borsod-Abaúj-Zemplén
Járás Edelényi
Kistérség Edelényi
Jogállás község
Polgármester Pozsgai István[1]
Irányítószám 3757
Körzethívószám 48
Népesség
Teljes népesség 50 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 4,09 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 10,77 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Égerszög  (Magyarország)
Égerszög
Égerszög
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 26′ 37″, k. h. 20° 35′ 06″Koordináták: é. sz. 48° 26′ 37″, k. h. 20° 35′ 06″
Égerszög  (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
Égerszög
Égerszög
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
Égerszög látképe
A 19. század végén épült, perkupai stílusú parasztházak Égerszög főutcáján
A 19. század végén épült, perkupai stílusú parasztház Égerszög főutcáján
A református templom, előtte az első világháborúban elesettek emlékműve
A falu térképe
A református templom belső berendezése

Égerszög község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az Edelényi járásban, Szendrőtől 17, Miskolctól közúton 50 kilométerrel északra.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve az éger fanév és a „sarok, szeglet, zug” jelentésű -szög utótag összetételeként arra utal, hogy a falu az Éger-völgy (Henc-völgy, Rét-völgy) fölső szakaszán (szögében) épült.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A középkorban a mai Égerszög területén alakulhatott ki – feltehetően a 12. században – Kovácsi falu, a tornai királyi erdőuradalom vasműves szolgálónépének települése. Az itt lakók vaskohászattal foglalkozhattak; a település határában meg is találták az erre utaló salaknyomokat. A környéken sok fa nőtt, ezekből égették a kohók működtetéséhez szükséges faszenet. Az erdőirtással felszabadított területeket mezőgazdasági művelésbe vonták.

1270-ben a királyi erdőuradalom halászó vizeit a felügyelő vízóvók kapták, akik vezetője Böjte (Buhte) volt. A vízóvók birtokát a 13. század végén többször is igyekeztek megszerezni befolyásos főurak, végül Porcs fia Domokos nádor foglalta el, és Kovácsi települését Égerszöggé nevezte át. Ezután a falu Tomori Elus János kisnemes kezére került.

Hiteles dokumentumok szerint a 14. század közepén már biztosan kőtemploma állt; ennek maradványait nem ismerjük. Zsigmond király 1424-ben Bessenyő Pálnak adományozta a falut, és így az a tornai uradalomhoz került. 1436-ban Berencsi Sáfár István szerezte meg, majd e család kihaltával Vitéz János esztergomi érseké lett. 1470 körül Szapolyai Imre tulajdonába került.

A mohácsi csatavesztés után I. Ferdinánd elvette János királytól, és főkamarásának, Horváth Gáspárnak adományozta. Horváth özvegye 1559-ben eladta Mágóchy Gáspárnak és Tamásnak. A 16. században az itt élők áttértek a református hitre.

A török megszállás alatt a portyázó csapatok Égerszöget sem kímélték, bár a település pontos története a 17. századból nem ismert. A 18. századból már dokumentálható, hogy az itt élő emberek földműveléssel, szőlőtermeléssel, szén- és mészégetéssel foglalkoztak.

Sokáig Abaúj-Torna vármegyéhez tartozott, Gömör és Borsod határvidékén.

A 19. század első felében 77 lakóházában 633, református vallású lakos élt. A falu ekkor volt a legnépesebb, ezután lakosainak száma lassan csökkent, aminek fő okai közül a mezőgazdaság szerkezetének átalakulása, az állattenyésztés és gyümölcstermelés felhagyása, a szőlőültetvények pusztulása említendő.

A 20. század első felének megpróbáltatásai után 1950-ben önálló tanácsú község lett, majd 15 év múltán a szőlősardói közös tanács részévé vált. 1979-től a rendszerváltásig Perkupával volt közös tanácsa. Önállóságát 1990-ben kapta vissza, körjegyzőségének székhelye ma Szőlősardó.

Égerszög nevét a határában, a Pitics-hegy tövében, 1954-ben felfedezett Szabadság-barlang tette országosan ismertté. A Pitics-hegy tetején álló kilátóból a szlovákiai Alacsony-Tátra hegyeit is látni.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2004-ben a település minden lakosa magyar nemzetiségűnek vallotta magát.[3]

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A műemlék református templomot 1791-ben építették késő barokk stílusban. Téglalap alaprajzú, sarkain támpilléres oromzatos épület, nyeregtetővel. A 8 m *18 m-es templombelsőt hevederívek között két csehsüvegboltozat fedi. Két végén faragott oszloppal alátámasztott, egyszerű fakarzat áll. 1929-ben 24 méter magas, karcsú, órapárkányos, hegyes sisakos harangtornyot építettek a déli oldal közepéhez eklektikus stílusban, egy 75 kg-os és egy 120 kg-os haranggal. A nem túl értékes berendezés is zömmel 1924-ben került a helyére; egyes famunkákat egy helyi asztalosmester, Molnár Gál Benjamin[forrás?] készített el. Valószínűleg ekkor szedték le a 18. század végi, medallionokban festett növényi motívumokkal díszített famennyezetet is. Ennek 12 nagyobb és 5 kisebb tábláját a karzat alsó részének javítására használták fel; ezek ma is láthatók. A templom más berendezésein is látszanak korábbi festéknyomok a mázolás alatt. Az úrasztala ajtaján a „1782 Posgai István Curátorságában készült ez asztal és szék B.P. által” felirat olvasható. Lehet, hogy bútordarabok mesterének névbetűi Bede Pált, a környék más templomaiban is dolgozott festőasztalost jelzik.
  • Népi lakóházak: A település főutcáján bontatlan egységben számos, a 19. század második felében épült, szinte eredeti állapotban fennmaradt, perkupai stílusú népi lakóházat találunk. Ezek az épületek jól jelzik egykori építtetőik jó vagyoni helyzetét. A helyi önkormányzat 2004-ben helyi védelem alá helyezte a ritka épületegyüttest; az egyik házat a Műemlékvédelmi Felügyelet is védetté nyilvánította. 1941-ben rettenetes erejű pusztító szélvész tört a falura, elsodorta a háztetőket és hatalmas fákat tépett ki gyökerestől. Az egyik fát a vihar átrepítette a falu felett, majd a templom toronycsillagának vágta úgy, hogy derékszögben elhajlította a kakast és a csillagot tartó vasrudat. Másfél évtized után, 1957-ben állították helyre budapesti barlangászok.
  • A falu határában 1954. november 14-én fedezték fel az Aggteleki-karszt egyik legjelentősebb cseppkőbarlangját, az azóta a Világörökség listájára is fölkerült Szabadság-barlangot. A barlangot turisták nem látogathatják.
  • Az 1990-es évek közepétől rendszeres falunapokat tartanak Égerszögön, immár a Gömör-Tornai Fesztivál részeként.
  • 2004 nyarán szendrő]i tűzoltók segítségével helyreállították és kultúrház udvarán felállították a falu egykori tűzoltó szerkezetét.
  • A „holt falu”, a temető ugyancsak archaikus, népi díszítéseket őriz. Még ma is álló, az elhunyt kora és neme szerint különbözőképpen faragott, régi oszlopos fejfái a galyasági temetők egykori változatosságát örökítik át korunkba.

Környező települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Égerszög települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 6.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. A nemzetiségi népesség száma településenként

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]