Sajógalgóc
| Sajógalgóc | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Régió | Észak-Magyarország |
| Megye | Borsod-Abaúj-Zemplén |
| Kistérség | Kazincbarcikai |
| Rang | község |
| Polgármester | Bartus József[1] |
| Irányítószám | 3636 |
| Körzethívószám | 48 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 387 fő (2010. január 1.)[2] +/- |
| Népsűrűség | 38,24 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 10,12 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
| Sajógalgóc weboldala | |
Sajógalgóc község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Kazincbarcikai kistérségben. A Sajó bal partján, Kazincbarcika vonzáskörzetében, a várostól 10 kilométerre fekszik. Miskolctól 35, Ózdtól 30 kilométerre található.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Nevének eredete
Szláv eredetű a neve. Jelentése: galagonyával benőtt hely.
[szerkesztés] Története
A falu a 13. században a Rátót nemzetségbeli Kazai Kakas család birtoka volt, melynek ősi birtokközpontja Kazán volt és uradalma kiterjedt Kazán kívül Kazincz, Igrici, Galgóc és Divény helységekre is.
1442-ben a cseh Giskra várat épít, s innen fosztogatja a környéket. Mátyás király 1459-ben űzte ki a huszitákat, -s mint a környék hasonló várait- a sajógalgócit is leromboltatta. A község neve 1485-ben Galgócz alakban fordul elő. Ekkor a Rátót nemzetség egyik tagja az egri káptalanra hagyta a falu egy részét. 1504-ben már az egész falu a káptalan birtoka. 1555-ben a török kirabolta, s elpusztította a falut. Később újra benépesült. 1785 és 1788 között épült a katolikus templom. 1789-ben szentelték fel.
[szerkesztés] Népcsoportok
A 2001-es népszámlálás adatai szerint a településnek csak magyar lakossága van.[3]
[szerkesztés] Nevezetességei
- Római katolikus templom. Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelve.
[szerkesztés] Források
- Nagy Károly: Ózd város és környéke (Ózd, 1999)
- Árpád-kori új okm. VII. 102 (Dl. 9815)
- Szelekovszky László: Sajógalgóc Építészeti Emlékek (2000)

