Szalonna (település)
 |
A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján |
| Szalonna | |||
 |
|||
| A református templom | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Észak-Magyarország | ||
| Megye | Borsod-Abaúj-Zemplén | ||
| Kistérség 2012-ig | Edelényi | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Hankó Gyula Attila[1] | ||
| Irányítószám | 3754 | ||
| Körzethívószám | 48 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1011 fő (2010. jan 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 50,35 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 20,08 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Szalonna
Pozíció Magyarország térképén
|
|||
Szalonna
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
|
|||
| é. sz. 48,44760°, k. h. 20,73963° | |||
| Szalonna weboldala | |||
Szalonna község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az Edelényi kistérségben.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Miskolctól 50 kilométerre, Szendrőtől 7 km-re, míg Edelénytől 21 km-re északra a Rakaca-patak széles völgyében, a Szalonnai-hegység déli széle alatt (a Szár-hegy déli nyúlványánál), a Rakaca-víztározó és a Bódva közelében terül el. Közúton a 27. sz. főúton, vasúton a Bódva völgyében futó 94. számú Miskolc–Tornanádaska vonalon érhető el.
Neve [szerkesztés]
A falu neve valószínűleg a szláv (lengyel?) slana (= sós) szóból származik, közelében ugyanis enyhén sós vizű forrás található. Származhat személynévből is. Először 1249-ben Zolouna néven említik egy oklevélben; később a Zolona, Zelenna alakok is előfordulnak. Anonymus szerint a honfoglalás előtt ezen a vidéken szlávok éltek, akiket a bolgár kagán telepített ide.
Története [szerkesztés]
Már az őskorban lakott hely volt.[3] A magyarság valószínűleg már a honfoglaláskor megtelepedett itt. Anonymus szerint „… Árpád vezér és nemesei innen felkerekedve a Nyárád vizéig vonultak s tábort ütöttek a patakok mellett attól a helytől kezdve, melyet most Kácsnak mondanak. Árpád itt nagy földet adott Ócsádnak, Örsúr apjának. Örsúr, a fiú aztán ott, annak a folyónak forrásánál várat épített, amelyet most Örsúr várának hívnak.”
Az Örsúr névben szereplő -úr tag abban az időben nemzetségfőt jelentett. A nemzetség birtokai eredetileg a Sajó és az Eger-patak között terültek el. A nemzetség már a 12. században legalább két ágra vált szét, majd a 13–14. században tovább tagolódott, és egyik ágának szálláshelye Szalonna lett (Kozák, 2001). Szalonnainak nevezték magukat, és innen irányították birtokaikat.
1249-ben a nemzetség itteni ága egyes birtokait eladta Tekus ispánnak és testvéreinek. Az új birtokos család itt építette fel rezidenciáját. Előbb-utóbb ők is Szalonnainak nevezték magukat, és innen irányították vármegyényi birtokaikat. Az 1270-es – 1280-as években már az egész falu birtokosa Tekus fia István mester lett, aki ezekben az években egyre magasabb rangokat kapott, és 1284-ben nádor lett. 1312-ben Tekus ispán János nevű unokája a falu Szendrő felé eső részét elzálogosította Tekus másik unokájának, Lórándnak. Szalonnai Lóránd és öccse, István 1340-ben megosztották a család birtokait Tornán élő unokaöccsükkel: a tornai ágé lett a tornai vár és vele 17 falu, a szalonnai ágé Szalonna és még 14 falu. Lóránd fiának, Szalonnai Istvánnak és családjának már 18 falva volt; birtokaik közt szerepelt Somoskő romos vára és a martonyi kolostor is. Szalonnai kúriájukat pártázatos védőfallal vették körül. István 1402-ben meghalt; ezután a család helyzete gyorsan lehanyatlott. Amikor 1406-ban Tekus ispán utódainak tornai ága kihalt, leszármazottainak ezen a környéken élő családjai (Jósvafői, Szini, Szalonnai családok) szerették volna örökölni javaikat, de Zsigmond király valamennyiük igényét elutasította (Kozák, 2001).
Az Ákos nembéli Bebek család csetneki ága, a későbbi Csetneki család a 15. század második felében anyai örökség címén kapta meg a falu egy részét, és 1474-ben ércbányászati jogot nyert Mátyás királytól Szalonna környékére (a martonyi vasérclelőhely művelésére). A helység ezek után a középkorban a vasművesség egyik központja lett.
A törökdúlás véget vetett a falu virágzásának. 1562-ben a helységet felégették Zangzacchus füleki bég lovasai: a lakosság egy részét elhurcolták, de a község nem teljesen néptelenedett el. A falu 50 forint adót fizetett a töröknek. 1566-ban a szendrői vár eltartására kijelölt falvak közé sorolták, később a szendrői uradalom része lett. 1659-ben az uradalmat Wesselényi Ferenc nádor kapta meg, de a falu ezután is több iratban a szendrői vár tartozékaként szerepel (Kozák, 2001).
A 16. században Perényi Péter és fia, Perényi Gábor, valamint Bebek György birtokain gyorsan terjedt a protestantizmus; ezek a főurak falvaikban kálvinista lelkészeket alkalmaztak. Szalonnán a protestáns gyülekezet 1589-ben alakult meg (Kozák, 2001).
Népcsoportok [szerkesztés]
A település lakosságának 82%-a magyar, 18%-a cigány nemzetiségűnek vallja magát.[4]
Látnivalók [szerkesztés]
Szalonna legnevezetesebb látnivalója a falu központjában álló kisebb dombra eredetileg katolikusok által épített, ma református templom, amely két korszakban épült. A régebbi, 11. századi rész a rotunda. Ezt a körtemplomot bővítették továbbra is román stílusban a 13. században nyugat felé a nagyobb, szabálytalan négyszög alakú hajóval. 1383-ban a hajót a birtokos Lóránd fia István gótikus boltozattal fedte be, az azonban a török pusztítás idején megsemmisült. A rotunda belső falán értékes freskótöredékek maradtak fenn. A templom egykori védőszentje (amint ezt egy 1332-ben kelt irat említi) Antiochiai Szent Margit volt, a 13. századi falfestmények részben az ő életét mutatják be. Későbbről, a 15. század elejéről való a diadalívben található falfestmény, mely a Szepességből elszármazott András mester műve, és kör alakú mezőkben a próféták mellképeit ábrázolja, az ívzáradékban a hagyományoknak megfelelően Isten Bárányával. A templom körítőfala 18. századi, korábbi töredékek felhasználásával.
A templomot 1598-ban vették birtokba a reformátusok. 1765-ben megépült a fa harangláb. Az északi oldalon a 14. századi sekrestye és osszárium alapfalai jól láthatók. A templomtól északra állt a birtokos család ma már nem látható, megerősített udvarháza.
A falu másik látnivalója a 19. században épült Bónis-Gedeon kastély. A lepusztult épület jelenleg általános iskola.
Híres emberek [szerkesztés]
1958-tól itt élt és tanított Kalász László költő. Itt is hunyt el 1999-ben. Hamvai szülőfalujában, a perkupai temetőben nyugszanak.
Források [szerkesztés]
- Gerő, L. (1984): Magyar műemléki ABC. (Hungarian Architectural Heritage ABC.) Budapest
- Gervers-Molnár, V. (1972): A középkori Magyarország rotundái. (Rotunda in the Medieval Hungary). Akadémiai, Budapest
- Henszlmann, I. (1876): Magyarország ó-keresztyén, román és átmeneti stylü mű-emlékeinek rövid ismertetése, (Old-Christian, Romanesque and Transitional Style Architecture in Hungary). Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest
- H. Szabó B. (1979): Árpád-kori emlékek Borsodban. Miskolc
- Szilágyi A. (2008): A Kárpát-medence Árpád-kori rotundái és centrális templomai. Semmelweis Kiadó, Budapest
- Kozák, 2001: Mezősiné Kozák Éva: Szalonna, református templom. Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára 562. TKM Egyesület. 2. kiadás, 2001. 16 p. ISBN 963-554-474-X ISSN 0139-245X
- Hadobás, 2003: Hadobás S., 2003: Az Aggteleki Nemzeti Park és környéke kultúrtörténeti értékei I. Építészeti emlékek. 2., javított kiadás. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, p. 13–14.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Szalonna települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 12.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
- ↑ Szalonna honlapja
- ↑ A nemzetiségi népesség száma településenként
