Szilvásvárad
| Szilvásvárad | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Észak-Magyarország | ||
| Megye | Heves | ||
| Kistérség 2012-ig | Bélapátfalvai | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Szaniszló László[1] | ||
| Irányítószám | 3348 | ||
| Körzethívószám | 36 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1719 fő (2010. jan 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 45,45 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 37,82 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Koordináták: é. sz. 48,104°, k. h. 20,387° | |||
| é. sz. 48,104°, k. h. 20,387° | |||
| Szilvásvárad weboldala | |||
Szilvásvárad község Heves megye Bélapátfalvai kistérségében, a Bükk lábánál, a hegységtől északnyugatra, a tenger szintje felett mintegy 345 méterrel. Nevét a szláv földvárakról kapta.
Elismert üdülőhely. A Szalajka-völgy a Bükki Nemzeti Park része, természetvédelmi terület.
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
Szilvásvárad igen régi település. A Bükk hegység környékén már a kőkori ember lakott: az Istállós-kői-barlangban az ásatások 35–40 000 éves leleteket hoztak napvilágra.
A vaskorszakban jelentek meg a község területén a szarmaták közé tartozó jazigok. Utánuk szláv népek települtek be, akiket később az avarok igáztak le. Jazig sírt egy út építése közben fedeztek fel. A leleteket (arany hajcsat, 24 gyöngyszem és egy bronz karperec) Papp László, Kengyel Zoltán és Gál Gyula mentette meg. A szlávok sáncokkal vették körül falvaikat – ezek némelyikét, mint például a falu határában lévő Töröksáncot később is használták, amint ezt az onnan előkerült ágyúgolyók, edények és fegyvermaradványok is mutatják. Szláv gyűrűvárra épült Gerennavár és Éleskővár – ezek romjai ma is láthatók.
A honfoglalás után az Ug nemzetséghez tartozó vadászok lakták az Uppony, Dédes, Szilvásvárad közötti területet. Feltételezhető, hogy a 12. században a Miskóc nemzetségbe tartozó Borsok birtoka volt egészen 1332-ig, mikor is Károly Róbert a Széchyeknek adományozta. Ez időről ismerjük a község nevének írott az egri egyházmegye pápai tizedlajstromából, ahol földesúri jobbágyfaluként szerepel Warad – Warada – Wárad formában.
1365-ben I. Lajos kezébe kerül Éleskővár, Gerennavár és így Wárad is, így lakossága királyi várnép lett. 1373-ban a falu nevét már Zylvaswaradnak írták. 1438-ban a király a Palóczyaknak adományozta a birtokot, így a falu ismét jobbágyfalu lett. A Palócziak magvaszakadtával a Perényiekhez került a birtok, és ők az "akié a föld, azé a vallás" elvén reformátussá térítették lakóit.
1666-ban az uradalom Keglevich Miklós gróf tulajdonába került, és egészen 1894-ig a Keglevich család tulajdonában is maradt. Ez idő alatt jelentek meg itt az első manufaktúrák: a Szalajka-völgyben keménycserépgyár és téglagyár, valamint üveghuták, vashámorok, hamuzsírfőzők üzemeltek. A Keglevichek idején épült a klasszicista stílusú református kerektemplom, az új grófi kastély, számos uradalmi épület, iskola és a református temető.
A Keglevichek után Erdődy Rudolf lett a település birtokosa, majd 1900-ban a cseh lovag Wessely vásárolta meg az ekkor a Szilvásnak nevezett területet, ahová ipari létesítményeket:
- Bélapátfalván cementgyárat,
- 1912-ben Szilváson kőbányát sodronypályával, továbbá
- 1908-ban iparvasutat és
- mészüzemet telepített.
Az iparvasúton keskeny nyomtávú kis gőzmozdony húzta a kocsikat, hordta a mészkövet a Szalajka-völgyben épített sodronypálya végállomásáról a mészüzembe.
1906-ban a magyar királyi belügyminiszter a falu nevét a mai formájára, Szilvásváradra módosította. 1914-től az új tulajdonos Pallavicini Alfonz Károly őrgróf lett. Ő építtette a katolikus kápolnát 1924-ben, és területet adományozott a katolikus temető létrehozásához. Ez időtájt a turistáknak nem volt könnyű dolguk, ha a Szalajka-völgyben akartak barangolni, ugyanis a területet kerítéssel vették körül, és csak nehezen beszerezhető engedéllyel engedték be a látogatókat.
1948-ban a grófi birtokot államosították, a manufaktúrák megszűntek.
Szilvásvárad az 1950-es megyerendezésig Borsod vármegye Sajószentpéteri járásához tartozott, ekkor csatolták át Heves megye Egri járásához.
A lipicai ménest 1952-ben telepítették a Szilvásvárad fölötti Csipkéskútra. 1966 óta az egykori iparvasút kirándulóvonatként működik.
1971-74-ben megépült a Szalajka-völgyben az erdei múzeum. 1976-ban építették fel a Szalajka-völgy bejáratánál a lovas stadiont, majd 1980-ban a fedett lovardát, ahol minden évben lovas versenyeket rendeznek. 1983-ban nyitotta meg kapuit az Orbán-ház. Szilvásvárad volt a házigazdája:
- 1984-ben a fogathajtó világbajnokságnak,
- 1999-ben a III. Nemzeti Lovas Fesztiválnak és
- 2000-ben a II. Lovas Világtalálkozónak.
Népcsoportok [szerkesztés]
2001-ben a település lakosságának 99%-a magyar, 1%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]
Nevezetességei [szerkesztés]
- Szalajka-völgy
- Fátyol-vízesés
- Istállós-kői-barlang
- Kalapat-hegyi kilátó
- őserdő
- Erdei múzeum
- Szilvásváradi Erdei Vasút
- Lovas múzeum
- lovas stadion
- Orbán-ház
- lipicai ménes
- református kerektemplom
- Erdődy-Pallavicini-kastély
- Börtönmúzeum
Forrás [szerkesztés]
- Gál Gyula Szilvásvárad története című kézirata
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Szilvásvárad települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 22.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
- ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

