Istállós-kői-barlang
| Istállós-kői-barlang | |
 |
|
| Kitekintés a barlangból | |
| Hossz | 57 m |
| Magasság | 609?, 546? m |
| Hely | Szilvásvárad, Istállós-kő |
| Hegység | Bükk |
| Típus | inaktív forrásbarlang |
| Kataszteri szám | 5341-1 |
Az Istállós-kői-barlang egyike a négy, Magyarországon biztos és alapvető leletegyüttest szolgáltató barlangnak (Diósgyőr-tapolcai, Istállós-kői, Peskő-barlang, Szeleta-barlang). Elnevezéseként az Istállóskői-barlang, Istállós-kői barlang, Istállóskői barlang, Istállóskői Ősember-barlang alakok is elterjedtek. Kataszteri száma: 5341-1, a Bükkben található. Régészeti jelentőségű, 1944-ben védetté, 1982-ben fokozottan védetté nyilvánított természeti érték.
Tartalomjegyzék |
Földrajzi helyzete [szerkesztés]
Az Istállós-kői-barlang a Bükk legmagasabb csúcsa, a 959 méter magas Istállós-kő oldalában nyílik 609 méter (egyes források szerint 546 méter[1]) magasan. A barlanghoz szerpentin jellegű turistaút vezet föl a Szalajka-forrás mellől.
Leírása [szerkesztés]
A hatalmas, háromszög alakú bejárat egy földtani törésvonal mentén alakult ki; mögötte egyetlen, tágas termet találunk. Triász mészkőben kialakult inaktív forrásbarlang, hossza 57 méter.
Történelmi szerepe [szerkesztés]
A történelmi időkben a barlangot sokáig hodálynak használták. Amint ezt első leírója, Fényes Elek (1851) is megállapítja geográfiai szótárában: ezer sertés könnyedén elfért benne. Erről kapta a nevét maga a hegy is: kőistálló – Istállóskő. Jelenleg az ország leglátogatottabb ősemberbarlangja.
Régészeti feltárása [szerkesztés]
1911-ben Roskó Pál répáshutai erdőaltiszt javasolta a régészeknek, hogy próbálkozzanak meg a barlang feltárásával. Az első próbaásatást Hillebrand Jenő ősrégész vezette 1912-ben. A kőeszközökön és kerámiatöredékeken kívül megtalálták egy három éves gyermek kulcscsontját is, ezért 1925-ig ötször is visszatértek a helyszínre, ahol további kő- és csonteszközöket találtak.
A munkát 1927-ben Saád Andor és Megay Géza folytatta. Ebben az időszakban került elő az a közel 80 mázsás tűzhely, amit a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztályára szállítottak. A tüzelőgödörben a bükki kultúra cseréptöredékei között tengeri kagylóból készült ékszereket és huszonhét fiatal ember feltört, megpörkölődött csontjait is megtalálták. A több mint kétszáz csont a rituális kannibalizmus egyedülálló bizonyítéka.
Ezután még Kadić Ottokár 1929-ben, Győrffyné Mottl Mária 1938-ban ásott a barlangban.
A barlang tervszerű, részletes feltárását 1947-től Vértes László vezette. A kitöltés rétegződése és a rétegekben talált korjelölő állatmaradványok alapján megállapították a barlang történetét, meghatározták a három kultúrréteg korát, az akkor élt embercsoport(ok) jellemzőit.
A feltárt régészeti szintek és helyek [szerkesztés]
A 2,5 m vastag kitöltésben két kőkori települési szintet különítettek el. Az alsó C-14 kora mintegy 36 000, a felsőé 30 000 év – előbbiből a neandervölgyi ember (Homo neanderthalensis), utóbbiból a cro-magnoni ember (Homo sapiens) leletei kerültek elő.
- Alattuk régészeti szempontból steril löszréteg települt;
- a lösz alatt sötétbarna mészkőtörmelékes rétegből az aurignac-II. kultúra leletei kerültek elő.
- A mészkőtörmelékes szint alatt több, régészetileg steril réteget tártak fel a kimosás, vízáramlás jeleivel.
- Ezek alatt világosbarna, apró mészkőtörmelékes agyagrétegben az aurignac-I. kultúrára jellemző régészeti leleteket tártak fel: több tűzhelyt, számtalan szerszámot és fegyvert, faszenet és állatok csontmaradványait.
- A legfelső sárgás pleisztocén rétegből (az előző ásatások rétegéből) a nagyon fiatal bükki kultúra néhány szerszáma került elő.
Ebben az időszakban tárták fel azt a közel 80 mázsás tűzhelyet is, amit Vértes László a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztályára szállított.
Legújabban, 2000-től Ringer Árpád folytatta a feltárást.
Más ásatások kimutatták, hogy a bükki kultúra települése a mai Szilvásvárad helyén volt; ezért feltételezik, hogy a barlang nem lakhely, hanem áldozóhely lehetett.
Régészeti leletek [szerkesztés]
A jégkorszaki nagyvadak közül:
- rénszarvas (Rangifer tarandus),
- barlangi medve (Ursus spelaeus),
- ősbölény (Bison priscus?),
- gyapjas mamut (Mammuthus primigenius)
- barlangi oroszlán (Panthera spelaea)
- farkas
- barlangi hiéna
- kőszáli kecske
csontjai kerültek elő.
A későbbi leletanyagból említést érdemelnek a kora vaskori Kyjatice-kultúra emlékei.
A leletek nagy része Szilvásváradon, az Orbán-házban tekinthető meg.
Az aurignaci kultúra emlékei [szerkesztés]
A cro-magnoni ember egyik fő közép-európai kultúrája, az aurignaci kultúra emlékeit Magyarországon csak a Bükk nyugati oldalán, itt és a Peskő-barlangban találták meg. A rossz minőségű kőszerszámok mellől csontból és mamutagyarból készült amulettek kerültek elő, amelyek a világ legrégebbi ékszerei között szerepelnek, valamint egy háromlyukú csontsíp. A barlangi medve csontjából készített, öt hang megszólaltatására alkalmas síp világviszonylatban is egyedülálló.[2] Az itteni vadászok életmódja hasonlított a Szeleta-barlangból megismert emberekéhez; a legfontosabb fegyverük a csontdárda és az íj volt.[3]
Az Istállós-kői-barlang jelentőségét növeli, hogy a jégkori rétegekből előkerült 66 fajból álló fauna a leggazdagabb Európa aurignaci korú feltárásai közül; a mikrofaunájából 3 új emlős- és 20(!) új madárfajt írtak le.
Források és irodalom [szerkesztés]
Szakirodalma [szerkesztés]
- Gáboriné Csánk Vera: Az ősember Magyarországon. Gondolat Kiadó, Bp. 1980. ISBN 963-280-855-X
- Gábori Miklós: A késői paleolitikum Magyarországon. (Régészeti tanulmányok 3.) Akadémiai Kiadó, Bp. 1964.
- Kalicz Nándor: Agyag Istenek – Hereditas. Gondolat Kiadó, Bp. 1974. ISBN 963-13-2491-5
- László Gyula: Vértesszőlőstől Pusztaszerig. Gondolat Kiadó, Bp. 1974. ISBN 963-280-087-7
- Regős József: Régészeti szempontból jelentős barlangok. In: Baráz Csaba (szerk.): A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. BNP, Eger, 2002., p. 316–317.
- Vértes László: Medveemberek krónikája (szerk.: az ásatás vezetőjének részletes ismertetése) – Bp. 1957. Gondolat Kiadó – Franklin Nyomda 13985 sz.
- Vértes László: Az őskőkor és az átmeneti kőkor emlékei Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Bp. 1965.
- Vörös István: Hunted mammals from the Aurignacien cave bear hunters' site in the Istállóskő Cave. Folia Archaeologica, 1984. 35. köt. p. 7-31.
- Vörös István: Stratigraphy and biostratigraphy of Istállós-kő Cave. Praehistoria, 2003-2004. 4-5. köt. p. 33-76.
Források [szerkesztés]
- ↑ Országos Barlangnyilvántartás
- ↑ MTV2 az ősember furulyája 2008.06.08
- ↑ Magyarország a XX. században / Ősrégészet
