Angyal-forrási-barlang

Az Angyal-forrási-barlang térképe

Fekvése

Tatán az Angolkertben található barlang. Kataszteri száma: 4630-46. Szinonimái: Tatai tavasbarlang, Pokol-forrás. A barlang helye térképen jelölve.

Története

• A 20. század elején az Esterházyak pálmaháza (ma Pálma Szálló) és a kis vadászkastély (ma Múzeum igazgatóság) közötti területen, ugyancsak az Angol-parkban egy másik kristálytiszta, kék tündérrózsás forrástavacska is vonzotta a látogatókat. A több méternyi vízen keresztül is deréknyi vastagságban tört fel a langyos forrásvíz, a tavacskában pedig kis angyal ("najád") szobrocska teljesítette kötelességét: „védte” a forrást és gyönyörködtette a park látogatóit…
• Sajnos már ez is a múlté, a 140 m Af. fakadó forrás fokozatosan elapadt. A 1960-as évek elején még tavas barlangterem volt, ekkor könnyűbúvárok „bevetésével” igyekeztek a forrás járatait kutatni (1959. Kessler Hubert, Rádai Ödön.) .
• A 1960-as évek közepe óta teljesen száraz forrásbarlangot 1971-ben Vajna György és munkatársai kezdték újra kutatni, és már az első bejárásnál nyilvánvalóvá vált, hogy itt nem mindennapi szpeleológiai és régészeti „csemegék” rejlenek az óriási teremben!

Feltárása

• A módszeres kutatás ekkor mégsem kezdődhetett el, mert a barlang vízmű-védterületen nyílott, és a Vízművek higiéniai okokra hivatkozva betiltotta a feltárást. A lejárati fedél ezután több évig lehegesztve védte a barlang kincseit.
• 1983-ban végre a tatai Megalodus Barlangkutató Csoport megkapta a kutatási engedélyt és a tatai Kuny Domokos Múzeummal karöltve elkezdhette a szisztematikus feltárást. A kibetonozott valamikori forrásszájon leereszkedve meghökkentő méretű terembe jutunk. Kb. 15 m x 17 méteres, nagyjából körte alakú és a feltárás megkezdésekor a talptól 4-5 méter magas, boltozatos kaverna rejlik itt a kőzetben.
• A feltárás nem haladhatott a barlangoknál megszokott ütemben, hiszen az üledéket 1 m x 1 méteres négyzethálós rendszerben 10 centiméterenként emelték a felszínre, ahol több ember grammról grammra átválogatta. Az aprólékos munka még meg is hozta gyümölcsét, hiszen a régészek értékes következtetéseket vonhattak le Tata településfejlődéséről.
• A közel 5000 darab kerámia-töredékben a zselizi kultúra, a péceli kultúra (rézkor) és a bronzkori anyag dominált. Előkerültek a vaskor és a római kor (rézpénzek), de későbbi kultúrák leletei is. Különösen szépek a csiszolt kőbalták és a csodával határos módon épségben megmaradt néhány kerámiaedény. A forrás tevékenysége miatt egyébként a régészeti leletek meglehetősen összekeverve pihentek a barlangi kitöltésben (Vajna György 1977, Antoni János 1983).
• Még ma is vitás, hogy a régészeti leletek a forrásszájon át csupán belekerültek a barlangba, vagy esetleg voltak olyan karsztvíz-depressziós időszakok, amikor az ember lenn is lakott, esetleg búvóhelynek vagy szentélynek használta a barlangot. Ez utóbbit támasztja alá két megfigyelés: a barlangterem belső részében, kb. 9 méterre a lejárati aknától tekintélyes méretű és tömegű őrlőkő-darabok kerültek elő. Valószínűtlen, hogy az egyébként is ellenirányban áramló víz sodorta volna őket a terem mélyébe.
• A másik megfigyelés, melyet már a Tükör-forrási-barlangnál, sőt a Fényes-forrásoknál is említettünk: az itt-ott előforduló sztalaktitok mindenképpen szabad légteres időszakok indikációi (Sashegyi László 1974) ilyent ugyan az Angyal-forrásban nem találtunk, de a kommunikáló vízrendszer miatt valószínűsíthető, hogy itt is voltak „száraz” időszakok.

Keletkezése

• Maga a forrásbarlang szpeleológiai kuriózum: nem a „megszokott” karsztosodó kőzetek valamelyikében keletkezett, hanem kavicskonglomerátumban, illetve homokkőben. Az első leírások tévesen mésztufában kialakult üregről tájékoztattak. Ennek az volt az oka, hogy a kavicskő-falakat a dús mésztartalmú vízből kivált mésztufa sok helyen beborítja.
• A barlang anyakőzetét alkotó kavicskonglomerátum kőzettanilag vegyes kavicsanyaga pannon kori. Az egyes kavicsok mérete tág határok között változik, a legnagyobbak 20 centiméter körüliek, az alsó határ pedig már a homokszemcsék mérettartományába esik. A kavicsokat cementáló anyag zömében kalcium-karbonát, amely – talán a barlang kialakulását megelőző időkben működött mésztartalmú forrásrendszerből vált ki, összetapasztva a kavicsos-homokos takarót. A kötőanyag mennyisége változó, általában 15-25%. A kőzet nagyon szilárd, talán ennek is köszönhető, hogy a mindössze 2-3 méter vastag főte nem szakadt még be.
• A feltárás során a talpból kiemelt rengeteg üledék vizsgálata még nem teljes, de az eddigi eredmények is több meglepő, érdekes újdonsággal szolgáltak. Az eredetileg meglevő barlangi felszín alatt kb. 30-50 centiméter vastag ún. „tortaagyag” van. Ez kolloid szemcsefrakciókból álló, ritmikus, nagy mésztartalmú, finoman sávozott üledék. Ennek jelenléte azért meglepő, mert a feltörő óriási mennyiségű és energiájú, feltehetőleg turbulens áramlású víz ellenére lassú és nyugodt leülepedési viszonyokra utal.
• Ez alatt régészeti leleteket is tartalmazó kavicsos rétegek, majd egy üveghomok-szerű réteg következett, melyből tökéletesen tükörfényesre polírozódott apró kavicsokat, gömbölyded ásványszemcséket lehet kiválogatni. Ezek nagyon szépek, színes, fényes ékkövekként ragyognak. Ezek anyaga leggyakrabban: kvarc (teljesen átlátszó „hegyikristály” is), színes kvarcitok, mikrokristályos SiO₂ -változatok (karneol, jáspis, kalcedon) stb. Az apró kavicsos rétegből néhány pici, tükörfényes eocén nummulitest is sikerült kiválogatni.
• Ezek jelenléte azért meglepő, mert az ismert geológiai szelvény szerint a forráskürtő nem törhetett át eocén rétegeket! Talán egy távolabbi, a karsztvíz útjába eső kőzetösszletből ragadhatta magával a víz. Egy másik finom homokos réteg rendkívül dúsnak bizonyult magnetitben: hozzávetőleg 1m³ ebből a kitöltésből 10 kg mágnesvasércet tartalmaz (Vajna György 1977).

Feltárás folytatása

• A feltárás a barlangterem talpáig folytatódott (természetesen „tanútömböket” hagyva). A továbbjutási lehetőséget, tehát a feltörési gócot keresve úgy tűnik, hogy a víz a barlang fenékrégióiból több kürtőből, sőt diffúz csatornákból tört fel. Sajnos egy néhány méteres, lefelé haladó forrásjárat kivételével folytatást találni eddig nem sikerült. Ennek oka az is lehet, hogy a víz visszahúzódásakor a járatok eltömődtek.
• A feltörési gócoknál a sziklafalak túlnyomóan eróziós koptatottsága igen szembetűnő, szinte kivehető a feláramlás iránya. A szűkületek miatt itt nyilván felgyorsult az áramlás, és a vízben nagy energiával mozgó, zömében SiO₂ anyagú szemcsék erőteljesen erodálták a kemény kavicskonglomerátum falakat. Így jöttek létre a barlang fő esztétikai értékét adó, a legkülönfélébb színekben pompázó, tökéletes polirfényűre felcsiszolt fal- és főteszakaszok, melyek minden túlzás nélkül egyedülállóak, olyanok, mintha színes ékkövekből lennének kirakva…
• FIR feldolgozását Dr. Szentes György készítette el.

Múltja - jelene - jövője

• Egykoron, mikor a Tatai-medence környezetében még a bányászat aktív karsztvízszint süllyedést okozott, a barlang folyamatosan szárazon volt.
• Egyedi jellegénél és képződményeinek szépségénél fogva ez az üreg is felkerült a fokozottan védett barlangok listájára 1988-ban. A lezárt forrásjárat látogatásához engedély szükséges.
• Mivel az Angyal-forrási-barlang szinte Tata központjában van, mindössze néhány méternyire a felszíntől, ezért távlati elképzelés szerint ideális föld alatti múzeumcsarnok válhatna belőle, ahol bemutatóhelyet kaphatnának a város barlangjaiból kikerült ásványok, képződmények, régészeti leletek, elősegítve a barlangkutatás iránti érdeklődés fokozódását, a földtudományi ismeretek ezen ágának még jobb megismertetését.
• Napjainkban mikor a karsztvíz kiemelés már nem aktív, kezdenek visszatérni a térség vizei. Ezzel egyetemben, az Angyal-forrási-barlang vize is visszatérőben van. A visszatöltődés folyamatos. Ennek hatására a jelenlegi vízszint 3,35m. Vízhőmérséklete 19,1°C.
• A barlang már csak csónakkal járható. A várható teljes felszínre bukkanása a víznek, 2017 (csapadékfüggő).

Irodalom

• Almády Zoltán: A tatai Kálvária-domb és környékének karsztjelenségei. (Karszt és Barlang, 1988. I. füz. p. 3-14.)
• Almády Zoltán: Tata karszt-hidrogeológiai viszonyai. (LIMES, 1992. 2. p. 97-127.)
• Antoni Judit: Jelentés az Angyal-forrás geológiai feltárásának régészeti eredményeiről. (Komárom Megyei Múzeumok Irattára, Tata, 1983, kézirat.)
• Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. (Bp. 2005.)
• Sashegyi László: Karsztforrások megszűnése utáni állapot Tata térségében. (Hidrológiai Közlöny, 1975.)
• Vajna György: Tata rejtett világa. (Tatai Évkönyv, 1977. p. 105-115.)
• Vajna György: Barlangok. (In: Baranyai V.: Komárom megye természeti értékei, Komárom megyei Tanács, p. 49-58.)

Külső forrás

• Természetvédelmi Hivatal

Referencia

• Almády Zoltán Tata